Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

176 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. bankpolitika tekintetében. De megint előáll egy sajátságos helyzet. Vájjon a részvényesek, a bank kormányzósága és vezetősége nem tudja-e előre, kit fognak választani főtanácsossá ? Nincs-e előre elhatározva, hogy oly emberek kerüljenek a főtanácsba, a kik a bank osztrák politikája ellen sok nehézséget ne igyekezzenek gördíteni ? (ügy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hegyi Árpád : Gutgesinnt emberek ! Sümegit nem fogják beválasztani! Sümegi Vilmos : Engem nem választanak, nem vagyok gutgesinnt. Ábrahám Dezső : Engedje meg a t. ház, hogy röviden foglalkozzam azzal a kérdéssel, vájjon az Osztrák-Magyar Bank felszinen tartja-e az irányadó kamatlábpoktikát ? Ez csak akkor teljesedhetnék be, ha az irányadó kamatlábpolitikát akkor is felszinen tartaná és irányítaná, a mikor sok pénze van, pénzbőségben van. Es mit látunk ? Azt látjuk, hogy mikor az Osztrák-Magyar Banknak pénzbősége van, a helyett, hogy azt a hivatalos kamatláb leszállításában fejezné ki, megtörténik, hogy ekkor megy a nyilt piaczra és ekkor nyit nyilt piaczot a nagyobb bankoknak, a melyek a pénzbőséget nem annyira a hiteligények kielégitése szempontjából birálják meg, mint a részvények és osztalékok szempontjából. Sümegi Vilmos : Az élet csak osztalék ! Ábrahám Dezső: Akkor, a mikor sok pénze van az Osztrák-Magyar Banknak, le kellene szállitani a hivatalos kamatlábat, nem pedig a nyilt piaczon leszámítolásokat csinálni. Engedje meg a t. ház, hogy mivel a túloldal egyik hatalmas érve az 1907-iki hiteligények kielégitése, hadd térhessek rá erre az évre, és annak hivatalos kamatlábára. Hock János: Kritikus esztendő! Ábrahám Dezső: Hogy alakult a kamatláb 1907-ben ? 1907 június 27-én a bank felemelte a kamatlábat 5%-ra. Pedig hogy állott akkor az adómentesség tekintetében ? Ugy, hogy június 24-én már 119 millió korona adómentes jegytartalékkal rendelkezett, tehát a belforgalom és a belhiteligények szükség szerint vonták maguk után a kamatláb felemelését. Rá fogok mutatni a továbbira is, hogy mi volt a váltógazdaság! Hiszen ez is fontos. Rátérek ennek elbírálására. Ugy-e, akkor 564 millió koronát tett ki és ezzel szemben 1734 millió korona bankjegy volt forgalomban ? Vájjon telj esitette-e a bank a hivatását a váltó-reeszkomjit tekintetében 1 Méltóztassék csak a sokat ócsárolt német hivatalos bankpolitikát figyelemmel kisérni, és akkor látni fogják, hogy a mikor nekünk nehéz gazdasági viszonyaink voltak, rossz termés és külpolitikai, külgazdasági nehézségeink is, akkor a német bank az eszkompt tekintetében 75.7%-kal vett részt, az Osztrák-Magyar Bank pedig csak 47.4%-kal. Hol van tehát a váltó és a kamatláb tekintetében az Osztrák-Magyar Banknak a helyes gazdasági politikája, az altruisztikus politikája ? Talán hivatkozhatott volna az Osztrák-MagyaT Bank arra, hogy az érczfedezetét akarta megvédeni ezekben a válságos esztendőkben. Hát lássuk, hogy állott ebben a kritikus esztendőben, 1907-ben az érezfedezet 1 Az érezfedezet pl. állandóan 70% volt és mégis novemberben megtörtént, hogy daczára ezen kedvező eredményeknek, a bank a maga rátáját 6%-ra emelte fel, pedig a belföldi pénzkereslet sem volt akkora. A mi a bankkamatláb, illetőleg érez megtartására irányuló törekvésnek másik részét illeti, nézzük, hogy vájjon mennyi volt a bank érczváltója ? Tudjuk, hogy régebben és a most előttünk fekvő javaslatban is a 60 millió koronás devizákat az Osztrák-Magyar Bank beszámithajta az érczalapba és pedig az arany érczkészletbe. Ezen 60 millió korona devizán kivül akkor is, 1907-ben, az Osztrák-Magyar Banknak még 79 millió korona külön érczváltója volt és ebből a devizapolitikából kifolyólag az 1907. évben a bank 4,473.000 korona nyereséget mutat fel. Itt vannak azok a szomorú adatok, t. képviselőtársam, a melyek bizonyítják azt, hogy mennyire altruisztikus törekvése volt ebben az gazdasági évben az Osztrák-Magyar Bank jrolitikájának. Ha már az Osztrák-Magyar Bank felemeli a kamatlábát, mi ennek a következménye ? Az, hogy ennek következtében a többi bankok is felemelik a kamatlábat. S itt egy érdekes jelenséggel találkozunk. És pedig mivel ? Azzal a jelenséggel, hogy a mikor a búza ára emelkedik, akkor emelkedik a kenyérnek és a zsemlének is az ára ; a t. pék urak valamelyes úton-módon rekompenzálni akarják magukat és ez a rekompenzáczió két alakban nyilatkozik meg és ezen két alak közül vagy az egyiket vagy a másikat választják maguknak. Az egyik az, hogy maguk is felemélik a kenyér árát, a másik pedig az, hogy megkisebbitik a zsemlét. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azonban vannak még okosabb emberek is, mint a pékek, sőt a pékek között is vannak még okosabbak, a mennyiben felemelik a kenyér árát is és a mellett még megkisebbitik a kiflit. Hock János: Ez a bank-politika ! Ábrahám Dezső: Tökéletesen ez a bankpolitika, a magyar és osztrák bankoknak a politikája. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ök is felemelték a liszt árát is és megkisebbítették a kenyeret is : felemelték a bank-kamatlábat a mellett redukálták a hiteligények kielégitését. T. képviselőház ! Engedjék meg nekem, hogy foglalkozzam még igen röviden az Osztrák-Magyar Bank jelzálog-politikájával. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Én azt tartom, a mit Kelemen Samu t. képviselőtársam is tart — és azt hiszem ebben a tekintetben a t. túloldallal is minden tekintetben egyetértek, — hogy t. i. egy jegybanknak immobil tőkéjének lekötése nem hivatása, nem hivatása ezek szerint a jelzálogüzlet kultiválása sem. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Igaz, hogy ebben a tekintetben nem tehetünk szemrehányást az Osztrák-Magyar Banknak, mert hiszen a magyar jelzálog-hiteligényeket