Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

174 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. 1909-ig terjedő időben egyetlen esztendőben sem tettek a banknak ezen jövedelmei annyit, mint épen ezen gazdaságilag súlyos, 1907. esztendőben. (Ugy van ! ügy van! a haloldalon.) Hock János: Akkor volt a legnagyobb osztalék ! Sümegi Vilmos: Akkor nyúzták a szegény kereskedőt és az iparost. Ábrahám Dezső: Én adatokkal szolgálok az Osztrák-Magyar Bank önzetlen politikája mellett. Ezek az adatok meg sem czáfolhatók, ezek bizonyítják a legjobban, hogy ez a nemzetmentő politika nem volt olyan, mint a hogy a t. túloldalon hangoztatni hajlandók. De azt is mondhatnák a t. túloldalról, hogy nem ez a fontos, hanem az, hogy mennyi az osztalék. Az osztalék az, a mely a részvényesek zsebébe megy, a többi elmegy költségekre, állami nyereségrészesedésre, stb. Méltóztassék figyelemmel kisérni, hogy az Osztrák-Magyar Banknak az 1907. évben ez az altruisztikus törekvése a részvényesekkel szemben mennyiben nyilvánult meg. Pl. az 1907. évnek a nyereségosztalékra vonatkozó jelentése azt mondja, hogy kitett az osztalék az évenkinti tiszta jövedelem felosztása után, 1907-ben, miután 29,925.536 K. tiszta nyereség volt, a részvényesek részére 7.67%-ot. Ilyen önzetlen politika mellett, azt hiszem, teljesen jogosult az a megjegyzésünk, hogy akkor, a mikor a legjobban szüksége lett volna a magyar közönségnek a hitel ellátására, ezen kötelezettségnek az Osztrák-Magyar Bank nem tett, vagy legalább is nem a kellő mértékben tett eleget. (Igaz ! Ugy van ! a haloldalon.) Hogy állunk azután ebben a tekintetben a paritással ? Hiszen azt is lehetne mondani, hogy ennek a politikának az inaugurálására és folytatására, a melylyel az Osztrák-Magyar Bank foglalkozott az 1907. évben, szükség volt a paritás szempontjából is. Én csak egy adatot mondok. 1907-ben 0.25% volt az ázsió a paritás felett, és mégis megszorította az Osztrák-Magyar Bank a magyar, sőt az osztrák hitelt is. Általában furcsa politikával találkozunk a magyar érdekek szempontjából az Osztrák-Magyar Bank részéről. Nem akarok túlzásba menni és egész tárgyilagosan kijelentem, hogy az OsztrákMagyar Bank az az intézmény eddig a közös intézmények közül, a melyre, hogyha ott ülnék a túloldalon, azt mondanám, hogy : a melyik a legjobb, mivel azonban álláspontom azzal a politikával nem egyezik meg, azt kell mondanom : a mely a legkevésbbé rossz. Az Osztrák-Magyar Bank intézménye az, a mely a közösségből folyó hivatását és rendeltetését még a legbecsületesebben töltötte be. (ügy va,n ! Felkiáltások halfelol: Hogy töltheti he akkor a többi !) Mégis, mit látunk, t. képviselőház ? Azt látjuk, hogy mikor az önálló gazdasági berendezkedésről és önálló hiteléletünk megvalósításáról esik szó, akkor épen az Osztrák-Magyar Bank jár legelői abban, hogy ezt az ambicziónkat, a nemzetnek ezt a vágyakozását lehetetlenné tegye. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Hock János: Jogos igényeinket! Ábrahám Dezső: És hogy teszi ezt, t. képviselőház ? Nézzék meg t. képviselőtársaim a banknak 1906 óta követett politikáját a váltóanyagok kimutatásában. t *• • 1906-ban, mikor a trónbeszéd is emiitette a gazdasági önállóság, illetőleg az önálló hitelberendezkedés kérdését, megindult az agitáczió az önálló magyar jegybank felállításának érdekében. És épen ettől az időponttól, 1906-tól fogva látjuk azt, hogy az Osztrák-Magyar Bank egy tendencziózus kimutatást közöl az osztrák és a magyar váltók származási és leszámitoltatási helyéről. (Igaz ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Nevezetesen, míg azelőtt nem jutott neki eszébe az, hogy hol van a váltók származási és hol azok fizetési helye, most 1906-tól kezdve azt a politikát követi, hogy pl. most már 40—60%-os részesedést tüntet fel, és pedig a magyar váltóanyagnak rovására, mert azokat a váltókat, a melyek tulaj donképen Magyarországból kerülnek ki, de osztrák érdekeket szolgálnak, ide telepiti fizetés végett és ugy tünteti fel, mint a magyar hitelélet kielégítésére fordított összegeket. (Igaz ! ügy van ! a bal- és a szélsőhaloldalon. Felkiáltások : Ez jellemző !) Sümegi Vilmos: Tiszta szédelgés! (Halljuk! Halljuk !) Ábrahám Dezső: T. képviselőház ! Már maga ez a kicsinyes politika is jellemző az Osztrák-Magyar Banknak a magyar önállóságra való küzdelemmel szemben tanúsított magatartására. Mert vegyük csak tekintetbe azt, hogy vájjon magyar érdeket elégitett-e ki akkor az Osztrák-Magyar Bank, a mikor osztrák kereskedők hiteligényeit elégítette ki ? Hiszen, t. képviselőház, tőke, a melyet a magyar kereskedő és a magyar fogyasztó momentán nem fizet meg annak az osztrák termelőnek, az a tőke, ha ő azt leszámítoltat] a váltó alakjában az Osztrák-Magyar Banknál, a mely azt a magyar érdekek rovására irja, az a tőke voltaképen az osztrák igények kielégítésére fordittatik. (Igaz! ügy van ! a bal- és a szélsőbal-oldalon. Hantos Elemér tagadólag int.) Hát t. képviselőtársam ugy látom, nincs egy véleményben velem. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Legyen szabad azonban egy felvilágosítással szolgálnom. (Halljuk ! Halljuk ! "halfelol.) Vájjon az az osztrák termelőpiacz hogyan tudna boldogulni akkor, ha mondjuk, nem találna rögtön készfizetésre Magyarországon ? Nem volna-e elég akadály még az is, hogy a Magyarországra eladott áruit rögtön ellenértékében megkapja a váltók leszámítolásánál ? Vájjon az az osztrák termelőipar, az az osztrák érdek, hogy járna akkor,|ha Magyarország és a magyar fogyasztó nem tudná azonnal kifizetni az ő termeléseinek az értékét ? Kénytelen volna osztrák iparczikkeit visszavonni, illetőleg azok eladásától elállani. (Ugy van ! a haloldalon.). És nem az-e mindig a panaszunk a gazdasági önállóság kérdésében, hogy voltaképen osztrák érdekek azok, a melyeket kielégítünk ? Hogy mi