Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-83

166 83. országos ülés 1911 január 23-án, hétfőn. érdekkörök ellenkezésén, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Pedig 1867-től 1875-ig is állandó volt a panasz az osztrák bankra, hogy a magyar hiteligényeket nem elégíti ki. Hiszen, ha jól emlékszem, épen 1867-ben a magyar köröknek presszió]ára hagyta abba azt a kicsinyes politikáját az osztrák bank, hogy tisztán csak egy szűkebb körű bécsi érdekeltség hiteligényét elégítette ki. De akkor is, a mikor az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát 1867-ben, illetőleg 1878-ban meghosszabbították és az 1878 : XXV. t.-czikkel az Osztrák-Magyar Bankot felállították, a czélszerűség, az opportunitás, a józan belátás és a bölcs mérséklés politikája vett erőt a hazafiakon. Erre az opportunitásra engedje meg a t. ház. hogy majd későbben, másik fejtegetésem kapcsán térhessek reá, most azonban még egy darabig időznöm kell Lónyay Menyhértnél, a ki, a mikor 1870 után a franczia porosz hadjárat után Francziaországba kiment, memoárjában azt említi, hogy találkozott egy közönséges franczia munkásemberrel — tehát nem is az intelligenczia tagjával — és megkérdezte ettől, hogy van az, hogy olyan nyugodtak vagytok, mikor öt milliárd liadisarcz kifizetése szakadt a nyakatokba ? S a franczia munkás mit mondott ? Azt mondotta, hogy hiszen nyugodtak lehetünk, mert az öt milliárd hadisarcz lefizetése nem is képez olyan nagy lehetetlenséget, legfeljebb minden franczia polgár ezután naponkint egy órával többet fog dolgozni és egy frankkal többet fog megtakarítani. Mi mindig a gazdasági haladásról beszélünk, mi mindig arról beszélünk, hogy többet dolgozzunk és többet takarítsunk meg. Hát méltóztassék csak figyelemmel kisérni annak az alsóbb néposztálynak életmódját, méltóztassék csak elbírálni, ha annak a beléletébe néz valamelyik képviselőtársam, hogy vajion van-e takarékosabb népe a világnak, mint a magyar paraszt, a magyar kisember ? Mártonfíy Márton : A magyar paraszt-asszony ! Ábrahám Dezső: Ha a franczia takarékoskodik — a mint hogy a francziakról el van ismerve a takarékossági hajlam — ennek meg van az indokoltsága, megvan a létjogosultsága, mert magának takarékoskodik. De ugyan mi kinek takarékoskodunk és ugyan miből takarékoskodjunk ? Kossuth Ferencz képviselőtársam igen szép képet mondott arról a hajóról, a melyet helóták, rabszolgák hajtanak és azokról a Dreadnoughtokról és egyéb nagy gőzhajókról, a melyeket ma már a gőz és villany ereje óriási gyorsasággal hajt előre. A helóták által hajtott hajó a magyar nemzet, emez pedig a művelt Nyugat, a gazdaságilag fejlettebb államok hajója (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.). * Hát mi ezen a művelt nyugati hajón legfeljebb a mi kivándorlóinkat szállitliatjuk ki oda, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalion.) a hol megtaláljak a gazdasági munkásalkalmakat, a hol meg tudják szerezni a betevő falatot, mert itt, a mi gazdasági közösségünk szférája alatt, e tejjel-mézzel folyó Kánaánban nem tudnak megélni, hanem kénytelenek oda menni, a hol véres verejtékkel ugyan, de mégis biztosithatják saját és családjuk exiszteneziáját. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hieronymi Károly t. minister ur egyik felköszöntőjében, ha jól tadom a Bárczy-féle lakomán, szakszerűen gyors és tehervonattal foglalkozott, azt mondotta, hogy helyes, ha gyorsvonattal halad a főváros, de vigyázzon, hogy ki ne sikoljon. (Mozgás.) Sajnálom, hogy ezt a hasonlatot épen a magyar viszonyokra nem alkalmazhatom, mert itt nem kell attól félni, hogy a magyar gazdasági haladás gyorsvonatszerűen halad, tökéletesen meg lehet nyugodva a t. minister ur, hogy nem is gyorsvonata, nem is személyvonat!, de tehervonati erősséggel és gyorsasággal sem halad a magyar nemzeti fejlődés, gazdagodás. Fellner Frigyes a fizetési mérlegről szóló munkákájában pl. egy aktív szerepet játszó tétel van, a melyről már Polónyi Géza t. képviselőtársam is megemlékezett, ugyanis a kivándorlók által Magyarországba küldött pénz tétele. Nagyon helyes és megfelelő hasonlatot mondott Polónyi Géza t. képviselőtársunk a vérről, hogyha abból festéket akarunk csinálni. Ehhez csak megjegyzem, hogy mennyire kell nekünk örülnünk ennek az aktivitásnak, a mikor ez körülbelül olyan, mint a mikor elveszítjük vagyonunkat, de véletlenül találunk tiz krajczárt és ennek a tiz krajozárnak örülünk. Hogy munkásaink, a kik Magyarország legerősebb munkásanyagát adják, kivándorolnak Amerikába, abban semmi csodálni való nincs. A mi közgazdasági berendezkedésünk, politikai viszonyaink, vagyonmegosztásunk, a munkaalkalmak hiánya, mind oda tendál, hogy Magyarország legerősebb munkásrétege Amerikában keresi a megélhetés módját. Ott pl. a munkanélküliek száma alig egy psrczent, Németországban, Francziaországban, ha jól tudom 2—3 perczent, mig Magyarországon sokszor eléri a 10—15 perczentet. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elérkezett a népszámlálás ideje 1911 kezdetével. Azt hittük mindnyájan, hogy a népszámlálás majd örvendetes eredményt fog kimutatni. (Halljuk ! Halljuk ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) E tekintetben azonban ugy látom, a t. igazságügyrninister ur nekem ad igazat, mert csakugyan bekövetkezett az az eredmény, hogy épen a magyar faji jelleggel legtökéletesebben biró vidékről, a magyar Alföldről pusztultak ki az emberek, (Ugy van ! a balés a szélsőbaloldalon.) és nemhogy népszaporulattal áUunk szemben, hanem népmegfogyatkozással. Ez annak a politikának kifolyása, a melyet a függetlenségi párt inaugurált, vagy azé-e, a mely 1867 óta sújtja gazdaságilag Magyarországot ? Justh János: A gazdasággi közösség az oka ! Ábrahám Dezső: Gróf Serényi Béla minister ur, — nem leszek talán indiszkrét, mert a ház előtt történt vitatkozás alkalmával tette ezt a nyilatkozatot — egy angolra hivatkozott, a ki a mikor megtudta, hogy itt nagy viharok folynak az önálló