Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

152 82. országos ülés 1911 /, brauchen keine Baarzahlungen, wir dürfen aber niclit zeigen, dass wir sie nicht brauchen ! Talán nem egészen szószerint ezitáltam. Tegnap, vagy tegnapelőtt pedig azt mondta Bilinski, ennek az aktának egyik apja: Bitté, unter den Baarzahlungen darí man nicht die Zahlung mit hartem Grelde verstehen! Vagyis ő nem az érczpénzzel való fizetést érti a készfizetés alatt, hanem a deviza-Baarzahlungot, és az osztrákok meg azt sem akarják, hogy deviza-Baarzahlimg biztosítva legyen a törvényjavaslatban, annál kevésbbó van eszük-ágában azt gondolni, hogy ők szerződtek arra, hogy mi aranynyal fizető ország leszünk. Ha önök a nemzet becsületére féltékenyek, önöknek mindent szabad volt tenniök, csak ezekkel az urakkal nem szerződni ezen Ígéret beváltására, mert ők ezen Ígéret beváltására soha segédkezet nyújtani nem fognak. De ha azt kérdezem önöktől, hogy ez a törvényjavaslat maga akarja-e a készfizetéseket komolyan, igen vagy nem, akkor vizsgálnunk kell, hogy a készfizetés alatt tulajdonképen mit értsünk ? Én a valuta-érczben való fizetést értem a készfizetés alatt. Európában általában véve az aranyban való fizetést értik alatta, de én csak annyit mondok, hogy a valuta-érczben való fizetést értem, mert készfizetés lehet ezüstben is, ha annak az államnak ezüst a valutája. Én tehát csak a valuta-érczben való teljesítést értem készfizetés alatt. De mit értenek önök alatta, és mit ért ez a törvény ? önök szerint a készfizetés nem azt jelenti, hogy aranyban fogunk fizetni, sőt még azt sem jelenti, hogy koronaértékű aranyban fogunk fizetni. Ez a készfizetés, ha egyáltalában érczre szóló fizetést jelentene, annyit jelent, hogy esetleg ezüstben is lehet fizetni. Szembenállva egymással, és felhiva a pénzügyminister urat, kérdem, hogy a ki a készfizetések felvételét komolyan ezélozza és akarja, tehet-e olyan intézkedéseket, mint a milyenek e javaslatban le vannak fektetve? Ugyebár, a készfizetések felvétele annál nehezebb, mentől nagyobb a bankjegyszaldo ? T. i. mentől több bankó van forgalomban a két- és félszeres érczfedezettel szemben, annál nehezebb a készfizetések felvétele. Már most nézzék csak meg, mit csinálnak önök ezen javaslattal ? Egy kószfizetéses czélzatn javaslatot terjesztenek a képviselőház elé, és ugyanazon javaslatban szaporítják a 400 millió indirekt kontingenst 200 millióval, vagyis 200 millióval szaporítják az érezfedezet nélküli bankjegyet. Az indirekt kontingensnél az az adóköteles bankjegy, mely az egész érezfedezetet meghaladó összegben van kibocsátva, (Rosenberg Gyula felé fordulva) ezt jó lesz el nem mosolyogni, t. képviselőtársam, hanem jó lesz megtanulni; ez igy van; t. i. 200 millióval szaporodik az érezfedezet nélküli bankjegy. De mi történik azonkívül? Eddig 400 millió erejéig 10 és 20 koronás bankjegy bocsáttatott ki. De hogyan ? Teljes órezfedezet mellett. naár 21-én, szombaton. Az a 400 millió teljesen érczczel fedezett bankjegy volt. Most mit csinálnak? A 400 milliót redukálják, beállítják az egész érezfedezetbe és ennek alapján most két és félszeres bankjegymennyiséget fog kibocsátani, mert eddig ennek a 400 milliónak megfelelő érezfedezet mellett csak 400 millió bankjegyet lehetett kibocsátani, ezután pedig ki lehet bocsátani 1000 milliót, tehát 600 millióval nagyobbítják ugyanazon érezfedezet mellett a bankjegykibocsátási jogot. Komolyan akarják önök a, készfizetéseket? Szabad önöknek ilyen intézkedéseket javasolni, hogy saját érezfedezetünknek fedezeti erejét csökkentik és ezen a czimen 600 millióval több bankjegyet fognak ezentúl kibocsátani, mint eddig ? A 60 millió devizát, a mely eddig csak akkor szerepelhetett érezfedezet gyanánt, ha nincs készfizetés, beállítják önök arra az esetre is érezfedezetnek, ha lesz készfizetés; igy megint 150 millió koronával több bankjegy lesz, mint a mennyit a bank az eddigi törvény alapján készfizetések esetén kibocsáthatott volna. T. uraim! Akarják önök komolyan a készfizetést? Nyilvánvaló, hogy egy törvényjavaslat, a mely ilyen intézkedéseket tartalmaz, csak rejtve mondja azt, hogy akar készfizetést, de legtávolabb áll maga a törvényjavaslat attól, hogy ez csak szándékában is legyen. (Ugy van! Ugy van! a bál- és a szélsobaloldalon.) Miután sokszor emlegetik az urak, hogy milyen kiváló intézet ez az Osztrák-Magyar Bank, méltóztassék megengedni, hogy utolsó pont gyanánt csak a következőket említsem fel. (Halljuk! Halljuk ! a bal- és a sséls' baloldalon.) Az én tudomásom és vizsgálódásaim eredménye az, hogy ha önök azt fogják mondani, hogy az Osztrák-Magyar Bank a világ első devizakereskedője, aláírom, mert ez tény. Ha azonban önök azt mondják, hogy ez egy jól vezetett bank és hogy nem tudom én, milyen példás, nagy intézet, akkor a legerősebb kontravotumot adom le, egyebek között a következő indokok alapján. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tessék megvizsgálni a bank mérlegét, és találni fogják a következőket: A bank aktívái között szerepel 1713 millió korona értékű órczkészlet. Hogy ebből az érczkészletből mennyi az ezüst és mennyi az arany, azt részletes kimutatásokban csak a mérlegből tudják meg önök, de innen nem. Ebben az érczkészletben tehát van váltópénzt, ezüst, arany, sőt vannak kereskedelmi aranyérmék, csakhogy súly szerint és nem névérték szerint számítva. És ha bonczolni kezdem ennek az aktívának hátterét, mit találok? Azt, hogy ebből az 1713 millióból csak egy nagyon csekély rész a banké. Alig van több érczkészlete, mint a mennyi a részvénytőkéje, mert abból az 1713 milliónyi érczkészletből először is levonandó az az 542 millió, a mely a két államé és a mely