Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

82. országos ülés 1911 mely készfizető akar lenni, vagy készfizető és devizákat vagy követeléseket fogadna el ércz­készlet gyanánt. Ha önök ilyen bankot akarnak mint a közös bank bivei fentartani, kompromittálják valutánkat is az egész világ előtt. Én ennek az egész intézkedésnek alapját nem [tudom másutt megtalálni, mint abban, hogy egy Ausztriának szolgáltatott ujabb nagy kedvezményt fenn akarnak tartam. Tudakozód­tam ugyanis, hogy miért épen 60 millióról van szó. Megtudtam, hogy azért, mert az osztrákok 60 millióval tartoznak a banknak, 60 millió bankadósságuk van, mi pedig tartozunk a kvó­tájával az osztrákoknak. Már most az osztrákok mit csinálnak? Ok ezt a 60 milliót nem fizetik vissza, hanem kamat nélkül ott tartják a bank­nál és vice versa, mi adunk a banknak jogot arra, hogy 60 millió erejéig ilyen devizák alapján bocsáthasson ki 150 millió koronára rugó bank­jegyet és pedig névérték alapján, holott az nem érezfedezet, hanem egyszerű külföldre szóló követelés. Á ki ilyen bankrendszert közös bank alajp­ján fenn akar tartani, az nem tudja, mit cselek­szik, ha ilyen törvényjavaslathoz hozzájárul. A valutánál csak annyit vagyok bátor meg­jegyezni, hogy a kurranssal szemben ott van az a furcsaság, hogy mig a két korona értékű egyforintos, melynek bevonása el volt rendelve, kurrans, addig' az ötkoronás ezüst már váltó­pénz. Most már, hogy az az ötkoronás ezüst ép olyan számba jöjjön az érezfedezet szempont­jából, mint a kurráns ezüst, mert mind a kettő névérték szerint szerepel . . . Hantos Elemér: Nem! Polónyi Géza: Hiába rázza a fejét . . . Hantos Elemér: Nem! Nem! Polónyi Géza: .. v niert a bankakta szerint... Hantos Elemér: Értékjjénz! Polónyi Géza: Minden koronaértékre szóló osztrák vagy magyar veretű érme névérték sze­rint számíttatik be. Hantos Elemér: De nem fedezetül! Polónyi Géza: Hát miül? Hantos Elemér: A forint, az fedezet; csak értékpénz szolgálhat fedezetül. Polónyi Géza: Ne beszéljen ilyeneket, akkor tessék a bankaktát kijavítani. (Derültség.) Hantos Elemér: Benne van a törvényben, hogy értékpénz. Polónyi Géza: Az nincs benne. Az ausztriai és a magyar veretű érmék névérték szerint, minden egyéb kereskedelmi érme pedig súly szerint számíttatik be a fedezetbe, ezt tessék megtanulni (Derültség a bál- és a szélsőbalolda­lon.) és megnézni a bank mérlegét, abból kitű­nik, mennyi váltópénz szolgál az érczfedezetnél részfedezetül. Ma 288 millió korona erejéig van ezüstfedezete a banknak. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: De kurráns pénz! január 21-én, szombaton. 139 Polónyi Géza: Nincs is annyi egyforinto­sunk, tehát ne tessék ilyeneket mondani. Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: De igen, kurráns pénz. Polónyi Géza: Most rátérek arra, hogy a t. háznak még egy teoretikus kérdéssel beszá­moljak, mielőtt a devizákra rátérnék és ez a paritás kérdése. , T. képviselőház i Én rendkívül sajnálom, hogy tőlem egy óra elvonatott az ülés elejéből, és rendkívül sajnálom, hogy esetleg hosszabb ideig leszek a terhükre, (Halljuk; Halljuk! a szélsőbaloldalon.) de én egy magamra nézve súlyos kötelességet akarok leróni ós nemzetem előtt és önök előtt is igazolni akarom, gazda­sági okokból is, miért vagyok híve az önálló jegybanknak és hogy önök rossz utón vannak, ha Magyarországot gazdaságilag ilyen inferiori­tásba akarják hozni, mint a hogy ezzel a tör­vényjavaslattal teszik. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Miután a paritásról lesz elég alkalmam a részletes vita során beszélni, most csak annyit jegyzek meg, hogy az eddig felszólalt t. szóno­kok és maga a törvényjavaslat is az én meg­győződésem szerint teljesen elhibázott termino­lógiával dolgozik, és ugy, a mint ez a törvény­javaslat most szól, ennek vagy értelme nincs, vagy végre sem hajtható. A t. képviselő urak kaptak egy tabellát, a melyre rá van irva, hogy paritás. Ez a szó »paritás« meglehet, hogy használatos egyes kereskedők körében, de arra a czimre, a hol ezt a szót méltóztatnak olvasni, abszolúte nem illik, mert az, a mit a törvény­javaslat melléklete paritás alatt tartalmaz, az nem paritás, hanem reláczió. A reláczió ós paritás közti különbséget pedig méltóztassék megengedni, hogy a követ­kezőkben mutassam be : A paritás alatt értendő az, hogy a valutaérczből vert pénzegység, az egyik államnak pénzegysége, a másik államnak ugyanezen érczből vert pénzegységével egyenes arányba hozatik. A más államnak különféle érczével, vagy más érczével már nem lehetséges paritásos összehasonlitás, mert — hogy röviden fejezzem ki magamat — paritás csak arany­valutának aranyvalutával való összehasonlítása, vagy ezüstvalutának ezüstvalutával való össze­hasonlítása alapján lehetséges. A másik valutára van átszámítás, de nincs paritás. A paritásnak egyik koefficziense a reláczió, mert a paritásnál épen az egyik tényezőként a relácziót kell venni, de a paritás nem maga a reláczió. Nem szándékozom a kérdést teoreticze bő­vebben fejtegetni, mert ugylátszik, nem volna hálás közönségem számára. De gyakorlatilag csak annyit jegyzek meg, hogy a paritás alatti értetik az, hogy 100 korona értékű arany aequi­valens 82'5 márkával, 81 márka aequivalens 100 frankkal. Ezt értjük paritás alatt. A mire most figyelmüket fel akarom hivni, az az, hogy bankjegy paritás pedig nem exisztál, 18*

Next

/
Thumbnails
Contents