Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-82

134 82. országos ülés 1911 január 21-én, szombaton. jegyek mindaddig, mig forgalmon kivül nem helyeztetnek, a monarchia mindkét államában minden fizetésnél stb. fizetéskép elfogadandók. Méltóztatnak tudni, t. képviselőház, hogy ezek az államjegyek és az osztrák értékre szóló bankjegyek már 1903-ban hatályon kivül helyeztettek, behivattak, 1906 óta pedig már egyetlen egy államjegy sincs forgalomban, mert hiszen az már elévült. Most önök akarnak adni meghatalmazást egy olyan szerződés kötésére, hogy ezek a már régen forgalmon kívül helyezett államjegyek tovább is forgalomban maradhassanak ? (Derültség bálfelöl.) Engedjék meg uraim, hogy figyelmeztessem önöket arra, hogy nem szabad egy törvényhozást ilyen módon komolyságában veszélyeztetni, (Helyeslés a baloldalon.) hogy folteszszük róla, hogy csakugyan megtörténhetik az, hogy senki sem olvassa ezt a törvényt és megadatik egy felhatalmazás, melynek alapján esetleg újból kibocsáthassák azokat az állam jegyeket, melyek már régen forgalmon kivül vannak helyezve. Mutathatnék több ilyen csodabogarat ebből az érmeszerződésből. (Halljuk ! Halljuk ! a balés a szélsőbáloldalon.) Rá akarok mutatni egy kérdésre, a mely ennél még fontosabb, mert hiszen itt egyéb nagy baj nem származhatik, mint hogy komprommittálva lett volna a törvényhozás, hogy adott egy meghatalmazást a pénzügyministernek olyan dolgokra, a melyek már rég nem cxisztálnak. Itt van a levantei tallér kérdése. Ez már kissé zsebbevágó kérdés, és azt már zokon veszem, hogy a pénzügyminister ur ezt nem vette észre, A levantei tallér az osztrák kormánynak jogot ad arra, hogy határtalan mennyiségben verethessen levantei tallér czim alatt egy törvényes fizetési eszközt nem képező, de kereskedelmi érvénynyel biró olyan aranypénzt, a melyet ő tetszése szerinti mennyiségben hozhat forgalomba. Rosenberg Gyula : Ezüstöt és nem aranyat I Polónyi Géza : Igen, ezüst pénzt. Engedelmet kérek, mikor van egy valutatörvényünk, az 1892 • XVII. t.-czikk, a melynek 23. §-a világosan előírja, hogy az ezüstforintosok is bevonandók, vagyis e szakasz a kurrans bevonását is elrendelte—mert a mint ki fogom fejteni, valutatörvényünk a tiszta aranyvaluta alapján állott, — akkor szabad-e nekünk az osztrák kormány számára megengedni azt, hogy ilyen súly és finomsági tartalom meghatározása nélkül kibocsátott ezüst kereskedelmi érméket abundans mennyiségben verethessen és használhasson ? Tessék csak utána nézni, hogy több száz milliót bocsátott ki. Vájjon szabad-e ezt megengedni, mikor valutánkat az ezüst sántaságától is védelmezni akarjuk ? De eltekintve attól, hogy ez az osztrák kormány számára egy külön pénzverési jog, a mely 70%-on felül jut az ő számára, van ennek egy másik hátrányos oldala is. Az, hogy ezek az érmék érezfedezet gyanánt is felhasználtatnak. Ezek az érmék t. i. magában az érezfedezetben természetesen nem a névérték szerint, hanem a sulytartalom szerint — de nincs megmondva, hogy milyen finomsági tartalom szerint — számittatnak be az érczkészletbe. Az a véleményem tehát, hogy egy ország, a mely a saját valutáját félti, ilyen intézkedéseket helyesen nem tshet. De a miért az érmeszerződést különösen nem vagyok hajlandó megszavazni és elfogadni, az főleg annak 20. §-a. (Halljuk! Halljuk ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Nem is szólok bővebben arról, hogy ennek az érmeszerződésnek 19. és 20. czikke, — ha nem mondom is, hogy homlokegyenest ellenkezik, de mindenesetre, — olyan intézkedést tartalmaz, a mely lényegében más, mint az önök által kontemplált 5. §., a mely a most tárgyalt törvényjavaslatban van. Erről most nem szándékozom nyilatkozni, majd ha az 5. §. részletes tárgyalása elkövetkezik, ráérünk e kérdéssel foglalkozni. Most fontosabb dolgaim vannak (Halljuk! Halljuk !) Most előterjesztésemnek egy igen fontos részletéhez érek. Az érmeszerződési törvényjavaslat 20. czikke ugyanis azt mondja, hogy (olvassa) : »Ha a jelen szerződést annak lejárta előtt egy évvel a két szerződő fél egyike felmondaná, a mindkét részről szerződésszerű módon vert érmék további két évig még forgalomban maradnak. Ez ellen nincs kifogásom, ez természetes folyománya az érmeszerződésnek ; a mi ellen azonban nagy kifogásom van, az az, hogy a pénzlábat és pénzrendszert is kötelesek vagyunk két évig tovább fentartani. Ez az egyetlenegy paragrafus elégséges ahhoz, hogy mi 1917-ben önálló valutával önálló jegybankot ne csinálhassunk, mert mi ezen törvény alapján 1917-ig leszünk lekötve a valutára és a joénzlábra ugy, hogy 1917-ben sem leszünk azon helyzetben, ha valutát akarunk változtatni, hogy mi önálló valuta alapján külön jegybankot csináljunk. Rátérek arra, hogy megállapítsam, milyen valutája van tehát Magyarországnak, és milyen fontos és nagy érdekek forognak itt koczkán, hogy Magyarország a maga számára az önálló valuta jogát biztosítsa és hogy a mostani koronaértéknek nevezett, tényleg azonban papirvaluta helyett Magyarország a valóságos arany valutára térjen át. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Mielőtt a valuta kérdésével foglalkoznám, köteles vagyok az érmeszerződésnek egy különleges részére szíves figyelmüket felhívni, és ez a Boszniára vonatkozó rész. Nagyon érdekes terület. Ez az érmeszerződés kapcsolatban a törvényjavaslat 3. §-ával tartalmazza a bankjegykibocsátás jogának Boszniára való kiterjesztését és "tartalmazza az eddigi törvénybe iktatott intézkedéseknek fentartását. Nézzük, hogy mik ezek az intézkedések ? 1892-ben, mikor ez az érmeszerződés megköttetett, akkor ezeknek az intézkedéseknek jogosultságuk volt, a mely Boszniára nézve az ideiglenes kezelés állapotát állapította meg. Ma azonban, mikor promulgálva van Bosznia annexiója, mikor tehát a területi fenségjog kérdé-