Képviselőházi napló, 1910. IV. kötet • 1911. január 17–február 7.

Ülésnapok - 1910-78

4 78. országos ülés 1911 január 17-én, kedden. kizárólag szavazatom megindokolásának czélját szolgálja. őszintébb és sajnálatosabb kijelentéssel alig lehet egy parlamenti felszólalást bevezetni, de kénytelen vagyok vele, mert — miként felszólalásom rendjén alkalmam lesz ezt tényekkel, kétségbevonhatatlan adatokkal is bizonyítani — a mi parlamentünkben a folyamatban levő viták tisztán és kizárólag arra szorítkoznak, hogy egyikmásik felszólaló a maga szavazatát indokolja meg. ha csak személyes szónoki sikerek keresése nem képezi másik mellékes czélját, a mi nálam — őszintén szólva — teljesen kizárt dolog. Más parlamentekben egy vitában felszólalók kecsegtethetik magukat azzal a reménységgel, hogy az innen és onnan, pro és kontra felhangzó érvek meggyőzést is fognak eredményezni és a különböző táborokból felszólalóknak meg lesz az az erkölcsi elégtételük, hogy felszólalásukkal sikerült meggyőződésük számára megnyerni legalább azoknak egy részét, — ha. nem mindnyájukat — a kik más nézeten voltak a vita megkezdése előtt. (Ugy van ! balfelöl.) Az ilyen vitákban, a hol a keretek ugy vannak felállítva, mint most jelezni bátor voltam, a felszólalók a kötelességnek egy nagy territóriumát ölelik fel felszólalásaikkal, mert a ki elmulasztja az alkalmat arra, hogy az ellentábort saját meggyőződése számára meghódítsa és ezen eredményhez csak egy szemernyivel is hozzájáruljon, az súlyos kötelességmulasztást követ el. (ügy van! a szélsőbaloldálon.) Nálunk köztudomású, t. képviselőház, hogy a viták lefolyásának hallgatag tűrése parlamenti erényszámba megy. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) Székely Ferencz igazságügyminister: Eleget beszéltünk, _ azt hiszem. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : íme, t. képviselőház, a t. igazságügyminister ur már megelégli, hogy az ő oldalukról, egy olyan nagy elvi kérdésben, már eleget beszéltek, mert hiszen már ketten kísérelték meg, hogy ezt az oldalt a maga álláspontjának elhagyására birják. Székely Ferencz igazságügyminister: Nem mondtam, hogy már eleget, ne tessék ferdíteni; hanem azt mondtam, hogy eleget beszéltek ; a körülményekhez képest még több is lesz. (Halljuk ! Halljuk ! a szélsőbaloldalon.) Barta Ödön : Méltóztassék a t. igazságügyminister urnak szives tudomásul venni, hogy én nem ferdítek el, legfeljebb rosszul hallottam a derültséget keltő közbeszólást, de nem szándékom, nem is szokásom, :

— és azért ne is méltóztassék ezt nekem imputámi, — a ferdítés. Olyan parlamenti vitákban, t. képviselőház, a hol a kitűzött czél az »egymást meggyőzés« és nem a »Sic volo, sic iubeo« elvének az érvényre juttatása, ilyen vitákban a kitűzött pályadíj nem a hatalom elnyerése vagy megtartása egyedül és nem is elsősorban, hanem azokban a vitákban a pályadíj, a melyért minden bajnok még a legkisebb is, de bátorsággal vértezve síkra száll: a nemzet jogainak érvényesítése, a nemzet egyéniségének fejlesztése és biztosítása. (Igaz I Ugy van l a szélsőbaloldalon.) Az ilyen vitákban, t. képviselőház, nincsen győző és nincsen legyőzött. Minden párt, minden nagy vitának a befejeztekor a teljesített kötelesség tudatával, még pedig felemelő tudatával távozik a küzdelem szinteréről. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nálunk, t. képviselőház, ebben a mi fényes parlamentünkben, a mely oly feltűnően hasonlít egy nagy örökségét elpazarolt, de azért fényes külsővel büszkélkedő hidalgóhoz, már rég letűnt az a korszak, a melyben ilyen vitákról szólhatunk. A mi parlamenti életünket, a mi parlamenti intézményünk lényegét a pártszervezetek által felállított korlátokon kívül olyan tényezők is befolyásolják, a melyek minden más nemzet életében ismeretlenek és épen azért idegen nemzetek előtt még a mai napig is, hosszú fennállásuk daczára is, teljesen érthetetlenek. Ez az a közjogi alakulás, a melynek párját hiába keressük széles Európában és a melynek megbámul ására csak azért nem jönnek el, mert még megbámulni sem képesek azt. (Igaz! ügy van! a szélsöbaloldxilon.) A mi parlamenti életünk tevékenységének legnagyobb részét nem olyan törvények alkotása foglalja le, a melyek a népmiihók érdekeit, a nagy állameszmét szolgálják, (Igaz! ügy von I a szélsőbaloldalon.) nem a nemzeti állam kiépítésének nagy munkája foglalkoztatja ennek a parlamentnek a működését, hanem lefoglalja az idegen érdekek számára folyamatban levő kizsákmányolás érdekében vívott harcz a hatalom részéről és az az ellen való védekezés -a népképviselők egy táborának részéről, a mely e kéfc kérdés között az elsőbbséget mindig a népnek adja. Fattyuhajtása. hogy ugy mondjam, ennek ami különleges közéletünknek az, hogy a hatalom megtartásának — nem is beszélek a hatalom elnyeréséről — leghatályosabb eszköze nem a nép, nem a nemzet szeretete, a nemzet bizalma, és így a hatalmon levőknek legfőbb támasza nem a nemzetben gyökerezik, hanem annak támasza egy, a nemzet gyengeségétől túlságosan megerősödött »Tényező«. És ez az oka annak, t. képviselőház, hogy a mi vitáinkban oly ritkán lehetünk szemtanúi oly eredményeknek, mint a minőknek a parlament egyik legutolsó korszakában, a legközelebbiben, tanúi voltunk, a midőn a jobb belátásra hangolt többség az ellenzéknek konczeszsziókat tehetett és tett is, mint pl. a könyvkivonati illetékesség terén vagy az állattenyésztési alap gyarapítására szánt összeg felemelése terén. Ezen kérdések tárgyalásánál kormány, ellenzék és többség mint szabad nemzet képviselői állottak egymással szemközt, mert ezen kérdések lényege, tartalma nem haladta tul, mondjuk, egy korlátolt autonómiával bíró provincziának jogkörét sem. Mihelyest azonban a parlament munkáját olyan törvényalkotás foglalja le, a mely ennek az államnak állami mivoltával a legminimálisabb