Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. 57 jainak fontos szolgálatot tehetünk; mikor a csapadéki viszonyok a völgyzárgátak létesítése következtében lényegesen megváltoztak a mezőgazdaság nagy előnyére, — akkor appellálnom kell a kormányra, hogy a maga gazdasági akcziójában a földgáz mellett ne méltóztassék elhanyagolni a vizierők értékesítését és nagyobbarányu támogatásával tegye lehetővé a vizierők hasznosítását, akár völgyzárgátak létesítésével, akár a nagyobb vizierők közvetlen felhasználásával. És ezzel végzetem volna is a földgáz kérdésével és röviden rátérek a kálisók kérdésére (Halljuk!) Ha maga a földgáz és a petróleum egymagában is dicséri a pénzügyminister ur bölcs előrelátását és arról a konczepczióról tesz tanuságot,*;hogy gazdasági kérdésekben messze előre kell nézni minden intézkedésnél és nem lehet márólholnapra való politikát csinálni, ugy ez a bölcs előrelátás különösen a kálísók kérdésében nyilvánul meg, a mely kérdést a pénzügyminister ur szintén elődjétől, Wekerle Sándor volt minister úrtól vette át. (Közbeszólás balfelöl.) Erre csak az a megjegyzésem, hogy bármily nagy konczepcziója volt az elődnek, bármily nagy terveket szőhet az előd, ha azokat az utód nem teszi magáévá, akkor azok kutbaestek, gyakorlati megvalósulásra nem kerülhetnek. így tehát a pénzügyminister ur érdemét ebben elvitatni lehetetlen. Miben nyilvánul meg, t. ház, ez a bölcs előrelátás? Abban, hogy nem engedünk egy kérdést megnőni, hogy azután, miként Németország példája mutatja, hatalmas érdekekbe legyünk kénytelenek belenyúlni. Kálisó tudvalevőleg eddig nálunk nincs. Németországon kívül mindössze három helyen sikerült eddig Európában, illetve az egész világon kálisóra akadni. Az egyik hely Hollandiában van: Winterswryk, a másik Galicziában: Kalusch és Glebrukban. E helyek azonban oly kismennyiségü kálisóval bírnak, hogy sem a nagy világversenyben, de még csak az illető állam szempontjából, lokális szempontból sem birnak jelentőséggel. Ellenben Németországban oly gazdag kálisó-telej>ek vannak, hogy azokat a német hivatalos statisztika Elszász-Lotharingia bele nem számításával is, a melyen e területek még feltárva nincsenek, 10.790 millió köbméterre teszi, a melyből 2700 millió köbméter az államnak már saját tulajdona. A 80-as évek végén, a 90-es évek elején Németországban szintén felmerült a monopólium kérdése, de az erre vonatkozó törvényjavaslat Poroszországban Hannover ellentállása miatt megbukott, mikor ujabban a birodalmi kormány szükségét érezte saját belföldi — hangsúlyozom, belföldi — gazdasága érdekében belenyúlni abba az egész iparágba, a mely ott ma ipartelepei közül 600 millió márka értéket képvisel, KÉPVH. NAPLÓ 1910 1915. III. KÖTET. a német Bundesrath képviselőinek kijelentése szerint ha államosítani kellene, két milliárd márkát igényelne annak az egész vagyonnak az állam birtokába vétele. Egy nagy iparágról van tehát szó, a mely 1880-ban 28 márka egységár mellett nem egészen 20 millió márkát termelt, ma pedig 16 és fél márka egységár mellett kereken száz millióra emelte a maga termelését. Hallatszottak hangok, a melyek a magyar mezőgazdaság szempontjából a kálisó értékét le kívánták szállítani és ekként az egész akczió jelentőségét is csökkenteni. Legyen szabad arra utalnom ismét, hogy a mezőgazdaságra nézve a külföldön minő óriási jelentőséggel birnak a kálisók. Sajnos, Magyarország a műtrágyák felhasználása terén a külföldi államokkal szemben visszamarad és ezen a téren is visszamaradt. 1880-ban az összes német kálisó-produkczióból mindössze 42 és fél perczent használtatott fel a mezőgazdaságban és 57 és fél perczent jutott az iparra; 1908-ban azonban már 86'1 °/

0-ot vesz igénybe a mezőgazdaság és mindössze 13'9 °/o-ot az ipar. Az államok pedig, a melyek e téren előljárnak, Németország, Hollandia, Prancziaország, Svédország és Ausztria, a melyek százezernyi, Németország több mint három millió métermázsányi kálisót használ mezőgazdasági czélokra, Magyarország szinte szégyellem a számot felolvasni, 1900-ban 1081 mmázsát, 1909-ben pedig mindössze csak 11.500 mmázsa kálisót használt föl. Ugron Zoltán: Nem is kívánja a föld! Szterényi József: Megengedem, hogy a képviselő urnak erdélyi bérczei közt nem kívánja a föld, de az előadó ur nagyon helyesen rámutatott arra, hogy a sok millió kataszter holdnyi homokterületek igenis kívánják, annak a feljavítására használják külföldön is és a mig — bocsásson meg a közbeszóló képviselő ur — ilyen felfogás uralkodik, addig a földmivelésügyi minister ur hiába fog prédikálni arról, (Ugy van! Ugy van!) hogy termeljünk többet ugyanazon a területen, mert ha nem használjuk fel a művelt Nyugatnak az eszközeit a termelés megjavítására, ott maradunk, a hol ma vagyunk. (Ugy van! Ugy van!) Hogy a német állam mennyire belenyúl a magángazdaságba, saját gazdasági érdekeinél fogva, semmi sem bizonyítja jobban, mint a német kálisó-törvény, a mely 1910. májusából való. A német kormány, igaz, mást akart, mint a mi létrejött, mert a birodalmi gyűlés megváltoztatta lényegében a kormány törvényjavaslatát, de a lényegből megmaradt annyi, hogy a német állam törvényhozási utón szabályozza a kálisó eladását és az eladás csak ama törvény keretében történhetik. Szabályozza pedig és ebből okulhatunk, nagy mértékben, szabályozza olykép, hogy azt a nagy nemzeti kincset, a mit a 8