Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés Í911 január 16-án, hétfőn. 545 ugy áll a helyzet, hogy az Osztrák-Magyar Bank minden érczkészleíét is köteles kiadni, hogy fentartsa a paritást, bátor vagyok felvetni a kérdést, hogy honnan veszi ezt a magyarázatot t. barátom. Nagyon szeretném ezt a nyilatkozatot a t. pénzügyminister úrtól hallani, mert hiszen ugy áll a dolog, hogy az Osztrák-Magyar Banknak majd módjában lesz és meggyőződésem szerint joga is lesz arra hivatkozni, hogy »nekem ugyan még volt érczkészletem, a melylyel talán még fentarthattam volna a paritást, de egyéb gazdasági tekintetek egyenesen eltiltanak engemet attól, hogy aranykészletemet az utolsó fillérig kiadjam; nekem erre az érczkészletre egyéb gazdasági és pénzügyi szempontból is szükségem van«. Ha már most igy ezt a kérdést a maga mélyében nézzük meg, akkor ugy látjuk, hogy ez az egész jiaragrafus nem egyéb, mint — hogy egy t. képviselőtársamnak ma használt kifejezésével éljek — szembekötősdi játék, a melyre azonban sokkal jobban illik rá ennek a szónak német fordítása, mert hiszen méltóztatnak tudni, hogy a szembekötősdit németül Blinde Kuh-nak nevezik. (Taps a szélsobaloldálon.) A t. túloldal azonban igen nagy súlyt helyez arra, és Hegedüs Lóránt t. barátom ma erről valóságos dicshimnuszokat zengett, hogy milyen óriási jelentőségű dolog az, hogy a szabadalmat meg lehet vonni az Osztrák-Magyar Jegybanktól, hogyha nem teljesiti ezt a kötelességét és azzal a kifejezéssel élt, hogy ez nem egyéb, mint a halálbüntetés alkalmazása az Osztrák-Magyar Bankkal szemben, már pedig többet, mint halálbüntetést még mi kegyetlen, vagy függetlenségiek sem követelhetünk. Annak, hogy a szabadalom-megvonás lehetősége fennálljon, azon kivül, a miket elmondottam, még az az előfeltétele, hogy több jegybankja legyen az országnak, mert akkor el lehet mondani, hogy ettől elvonom a szabadalmat, mert vannak jegybankjaim, melyek fenn tudják tartani azt a, hivatást és kötelességet, mely a jegybankra van róva. Ámde a halálbüntetés kiszabása akkor, amikor a kegyelmi levél előre el van készitve (Taps a szélsőbaloldalon.) olyan dolog, amelyről komolyan beszélni nem lehet. (Ugy van! Ugy van! balfelöl.) Ennek daczára egyes képviselőtársaim és az igen t. túloldal még mindig fentartják azt az állásjrontjukat, hogy közel vagyunk a készfizetéshez, sőt egyik t. képviselőtársam, Hantos Elemér, t. barátom, odáig ment elragadtatásában, hogy egy igen előkelő lap hasábjain nyilatkozott is erről a kérdésről, abból az alkalomból, hogy ez a lap, a Pester Lloyd, körkérdést intézett az egyes pénzintézetek vezetőihez, és ennek a diorámának a keretébe ő is volt szives elhelyezni a maga képecskéjét. (Derültség balfelül.) Az én t. barátom t. i. azt mondta, hogy elérkeztünk ahhoz a pillanathoz, a mely I KÉPVH, NAPLÓ 1910—1915. III. KÖTET. után most már automatikusan fog bekövetkezni a készfizetések felvétele. Valamiféle automataság lesz ebben a dologban, de nem abban az értelemben, a mint t. barátom mondotta; mert itt alighanem arról az eszmei 20 fillérről van szó, a melyet más dobhatott bele t. barátomba, és ő, a ki tud különben önállóan is gondolkozni és meg van hozzá a képessége, ezt automatikusan kiadta magából. (Élénk derültség, taps a bal- és a szélsobaloldálon.) Méltóztassék nekem megengedni, hogy az ő felfogásával szembeállítsam az igen t. előadó ur felfogását, a ki előadói beszédében azt mondotta, hogy háromféle alternatívát tud elképzelni a készfizetés dolgában. Az egyik az volna, hogy valamely meghatározott időpontnál ipso facto beáll a készfizetések felvétele. Ez valóban automatikus szabályozás volna, elismerem. A második alternatíva az volna, hogy a statútummal egyidejűleg a két törvényhozás felhatalmazza a két kormányt, hogy a nekik tetsző időben rendeljék el a készfizetést. A harmadik lehetőség pedig az előadó ur szerint az, hogy a két törvényhozás fentartja magának elhatározását a készfizetések tekintetében. Most már az előadó ur azt mondja maga is, hogy a bank-statumok 111. czikke eredetileg ugy hangzott, mint a hogy ez az első alternatíva szól, hogy t. i. bizonyos körülményeknek bekövetkeztével, mint az államjegyek bevonása, automaticze be fog következni, vagy, — hogy az ő kifejezésével éljek — ipso facto, a készfizetések felvétele. Itt állottunk tehát legközelebb, ugyebár, a készfizetések megkezdéséhez? A második alternatíva,, a mely szerint csak kormányhozzájárulás szükséges, benne van szerinte is az 1892 : XVIII. t.-czikkben, benne volt az 1899 : XXXI. t.-czikkben és benne volt a Széll-Körber-féle egyezményben. Ez már az elsőtől való eltávolodás, mert az automatikus életbelépés helyébe, kormány-beleegyezés kell. Ezt is elejtették. És a most beterjesztett törvényjavaslat arra az álláspontra helyezkedik, hogy nem elég a két kormány hozzájárulása, a két tövényhozásnak kell hozzájárulnia, tehát két komplikált gépezetet kell mozgásba hozni, s csak a két törvényhozás elhatározása és a kormánynak ezek alapján keletkező ténykedései folytán és után állhat elő a készfizetés. Nohát hogyha ez állandó közeledés a készfizetéshez, akkor tisztelettel kérem, méltóztassék megváltoztatni a természetrajzot és az elemi iskolákban azt tanítani, hogy a rák az az állat, a mely leggyorsabban száguld előre, (Élénk derültség a bal- és a szélsobaloldálon.) De politikai indokai is vannak annak, hogy ha már távolabb vagyunk a készfizetések tényleges megkezdésétől, mint voltunk valaha. Méltóztatnak azt tudni, hogy a valutaszabályozás megkezdésének egyéb czélja nem lehetett és nem volt, mint a készfizetések tényleges megkezdése. I (Ugy van! a bal- és a szélsobaloldálon.) Ugyanez 69