Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 felhozott, akkor legyen szabad az ő franczia közmondásával szemben alkalmaznom ennek a viszszáját; mert ha igaz is ez a franczia közmondás, a minthogy igaz, hogy a legszebb asszony is csak azt adhatja, amije van, ugy látom, t. barátom érveléséből, hogy férfiak azonban vannak olyanok, a kik azt is adják, amijük nincs. (Derültség és taps a bal- és szélsőbaloldalon.) Azokkal a pénzügyi jellegű érvekkel, a melyeket t. barátom felhozott volt, szintén egész részletesen és tüzetesen szándékozom foglalkozni azoknak a fejtegetések során, a melyeket e kérdésről el fogok mondani. Mielőtt azonban mondandóimnak erre a részére térnék át, önkénytelenül is az igen t. előadó úrra esett pillantásom, a ki szives volt időközben megjelenni és vele is foglalkoznom kell néhány perezre. (Halljuk! Halljuk! a balés szélsőbaloldalon.) A pénzügyi bizottság jelentése, a melynek szerkesztője és aláírója az igen t. előadó ur, különös éllel emeli ki azt, hogy nekünk, ennek az egész kérdésnek tárgyalásánál tisztán a gazdasági czélszerűség szempontjából kell kiindulnunk ; ez pedig más szóval azt jelenti, hogy ki kell abból kapcsolni a politikai vanatkozásokat. Én ugy tartom, hogy ez a felfogás nem helyes, mert mesterségesen szűkíti meg azt a mezőnyt, a melyet az eszmék és okfejtések versenyében megfutnunk kell. De nem is mi voltunk azok, vagy legalább nem éjjen mi, a kik a kérdésnek politikai útra való terelését kezdeményeztük. Megkezdték ezt voltaképen azok a hatalmi tényezők, a melyek évek hosszú során át következetesen szembehelyezkedtek a nemzetnek ezzel a követelésével, — s igazán a köztudatra merek hivatkozni, — nem gazdasági és nem pénzügyi okok alapján. (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Megkezdték az osztrák körök, a kik folyton hangsúlyozták, hogy az önálló jegybank felállításának dolga nem más, mint egy olyan csáva", a melylyel a monarchikus közösséget a sarkaiból kiforgathatjuk, sőt az igen t. pénzügyminister maga is bevitte volt a politikát az ő törvényjavaslatának indokolásába, a mikor kiemelte volt hogy a készfizetéseknek ezt a felvételét Ausztriában politikai szempontokból ellenzik, és törvényjavaslata egyik érdeméül épen azt tudja be, hogy ő ezt a kérdést a politikai szenvedelmek hevesebb légköréből a szakszerűség hűvösebb légkörébe helyezte át. De hiszen politikai programmpontja volt ez a kormánynak is, s ezen mit sem változtat az, hogy -ezt a politikai programmpontot a kormány felvette ugyan követelményei közé a választások előtt, azután azonban ismét elejtette. Maga a t. előadó ur is egészen mást mond Írásban, mint képben, mert a mikor itt személyesen méltóztatott megjelenni és előadói beszédét megtartani, akkor egyenesen a nagyhatalmi szempontokat keverte bele a dolog tárgyalásába. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és azt mondta, hogy a nagyhatalmi szempontok is szükségessé teszik a bankközösség fentartását. január 16-án, hétfőn. 533 Hát, t. képviselőház, ez valóban egy nem sikerült kirándulás volt a nagyhatalmi kérdés pólusaira, s ugy látern, az igen t. előadó ur ambiczionálta magának Cook és Pearynek, a két állítólagos nagyfelfedezőnek dicsőségét, (Derültség baljelöl.) hogy ezen a póluson ő is kitűzhesse a maga szerény zászlócskáját; pedig a tapasztalatokból méltóztatik tudni, hogy az ilyen kirándulások rendszerint nem sikerülnek, sőt gyakorlati szempontból semmiféle értékük nincs is. Mi, t. képviselőház, tudjuk, hogy a. nagyhatalmi állásnak fogalma milyen gyanús mindig, habár elismerem, hogy egyesek azt teljes jóhiszeműséggel hangoztatják. Gyanússá válik pedig azért, mert hiszen a jóhiszemű hangoztatok mellett mindig egy nagy tábora húzódik meg azoknak, kik ezt a birodalmi egységnek eszméjével hozzák kapcsolatba. (Igaz I ügy van! balfelől.) Hogy az igen t. előadó urnak ez a czélzása, melylyel ezt a bankkérdést igazán kivetkőztette a maga jellegéből, nem részesült mindjárt olyan visszautasításban az ellenzék részéről, a minőt megérdemelt volna, ezt, őszintén mondom, ne méltóztassék egyébnek betudni, mint annak az általános figyelmetlenségnek, melyet az igen t. előadó urnak, elismerem, nem beszédjének tartalmánál, de talán inkább előadási módjánál fogva a maga részére biztosítania sikerült. De nemcsak más az előadó urnak álláspontja képben ínint írásban, hanem ugy látom, hogy ugy az igen t. előadó ur, mint a pénzligyminister ur is e kérdésben Jauns-arczot mutatnak. Valahányszor t. i. mi a kérdésnek politikai oldalát feszegetjük, rendszerint gazdasági arezuknak mosolyával állnak elő ; (Derültség baljélSl.) a mint azonban a kérdés gazdasági részét kérjük tőlük számon, akkor nyomban politikai ábrázatukkal sirnak. (Igaz ! ügy van ! a baloldalon.) Én felmentve érzem magamat attól, hogy a kérdésnek politikai vonatkozásaival részletesen foglalkozzam, mert hiszen ezt megtettem volt a budget-provizóriumról tartott beszédemben, melyet pártom megbízásából mondottam volt el. Erre a beszédre, a benne felhozottakra mindeddig választ nem kaptam. Elismerem, nem is kajihattam, mert hiszen bölcsen méltóztatnak tudni, hogy deczember 17-én vagy 18-án d. e. 10 órakor nem volt sürgősebb és fontosabb törvényjavaslat ezen a földtekén és a magyar ég alatt, mint a bankprovizórium, d. u. 2 órakor pedig nem volt haszontalanabb és fölöslegesebb törvényjavaslat, mint a bankprovizórium. (Derültség balfelől.) Azelőtt napirendre tűzték az időhöz kötött tárgyalások megszakitásával, azután nyomban levették a napirendről az időhöz kötött tárgyalások újra való megkezdésével. T. képviselőház! Én a lehető legteljesebb mértékben kívánom honorálni azt az álláspontot, melyet az előadó ur kifejezett, hogy t. i. foglalkozzunk hát a gazdasági czélszerűség kérdésével. Azt hiszem azonban, hogy akkor, mikor a kérdést igy felvetem, nem indulhatunk ki a pillanatnyi pénz-