Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-77

77. országos ülés 1911 méltóztassék azt hinni, hogy mert más magyar szót használok, ki akarom fordítani a dolgot, hogy más bőrt mutassak. Ugyanazt mutatom, a mit a t. túloldal készfizetései: felvételének mondanak ; én azt magyarul a pengőfizetés megkezdésének mondom. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon ; felkiáltások : A javaslatban van !) Ezek után áttérek első tételem bizonyítására ; bizonyítására annak, hogy ez a javaslat elkerülhetetlen következménye és visszautasithatatlan követelménye az utolsó évek kieg]^ezési politikájának. Ez abból a közös tételből indul ki, a mit a t. túloldal is elfogad. A t. túloldal velünk együtt azon az állásponton áll, hogy midőn a bankkérdést megoldjuk, nemcsak arról van szó, hogy egy jó vagy rossz banlcstatutumot kalapáljunk össze, hanem teremtsünk egy intézményt, a mely legfőbb motorereje hitelünknek, biztos őre és befejezője valutánknak, azonkivül előmozdítsa, hogy a magyar papirok és értékek külföldön és Ausztriában mennél tökéletesebben, az eddiginél tökéletesebben elhelyezhetők legyenek. Hogy különösen a papirok elhelyezése mily fontos és mily kapcsolatban van a bankkérdéssel, és hogy az voltaképen a bankkérdés legfontosabb része, ezt nemcsak Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk emelte ki múltkori beszédében, de ő ugyanezt az eszmét még világosabban mondta ki akkor, a mikor minister volt, a mikor igen helyesen kifejtette 1907-ben, hogy »az egész világon minden hozzáértő ember elfogadja a tételt, hogy az állam hitelügye kifejezést nyer az állampajnrok árfolyamában ; ha a magyar állampapírok árfolyamát növelni tudjuk, ha el tudjuk érni, hogy legalább oly értékük legyen, mint az osztrák állampapíroknak, akkor Magyarország kifelé hitelét, és ennek következtében az olcsó pénzszerzés lehetőségét rendkívül emelte.« (Helyeslés jobbfelől.) Annyira igaza volt igen t. képviselőtársamnak ministerkorában is, hogy ez megfelel, ha szabad mondanom, az ujabb világfejlődésnek. Mert a mint a kereskedelem azt tapasztalja az utolsó évtizedben, hogy a világkereskedelem a zászlót követi, ugy tapasztaljuk, hogy a hitelügy követi az állampapírok elhelyezését. A fix állampapír az a rokon, a ki először kiköltözik egy országból, és lassanként vonja maga után a kisebb kötvényeket, a városi hitelezési papírokat, zálogleveleket, addig, mig az illető hitelterep meg van hódítva. Ennélfogva nemcsak mi, hanem az előző kormány is nagy súlyt helyezett arra, a mint a Széll-Körber kiegyezésben is volt: hogy a magyar papirok osztrák adója megszüntettessék, és egyúttal a bankkal kapcsolatban egy megállapodást létesített, hogy odaát a magyar papirok elhelyezhetők legyenek. T. képviselőtársaim ! Ha most a t. ház maga elé hívna egy egyszerű magyar függetlenségi választót és azt mondaná neki, (Halljuk ! Halljuk !) hogy a függetlenségi párt 1907-ben és most is az önálló magyar bank alapján áll, akkor is, most is elismerte azt, hogy a bankkérdés rendezésénél rendkívüli fontossága van annak, hogy az államKÉPVH. NAPLÓ. 1910—1915, III, KÖTET, január 16-án, hétfőn. 521 papirok először Ausztriában és azután a többi külföldön elfogadtassanak, és hogy épen ezért 1907-ben megegyezés jött létre ; ha azt kérdeznek ettől a függetlenségi polgártól, hogy mit gondol, miután ezt a függetlenségi párt kötötte meg, mely az önálló bank alapján állt és most is azon áll, vájjon micsoda feltételhez van kötve a függetlenségi párt által is megszavazott 1907-iki kiegyezésnek az a tétele, mely szerint Ausztriában a magyar papírokat el kell helyezni. Erre a magyar választó azt felelné, és mást nem is felelhetne, hogy bizonyára az önálló bank feltételéhez van kötve. De most kezembe veszem a törvényt, és annak a függetlenségi polgárnak azt mondom : Itt van egy megállapodás ; a koalicziós kormány a függetlenségi párt hozzájárulásával csakugyan megegyezett Ausztriával az iránt, hogy a magyar papirok elhelyezhetők. Ezért én nem dicsérem a koalicziós kormányt, mert ó önmagát már annyira megdicsérte, hogy részemről ez fölösleges. (Derültség jobbfelől.) Ámde ahhoz, hogy ez életbelépjen, megszavaztak egy feltételt. Ezt én felolvasnám az illető függetlenségi polgárnak, és ez szól a következőképen (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől. Olvassa) : »Ez a rendelkezés csakis az Osztrák-Magyar Bank szabadalmának meghosszabbítása esetére, és pedig az illető törvények legfelsőbb szentesítésének időpontjától kezdve ezen szerződés lejártáig lesz érvényben.* (Mozgás.) Mit jelent ez, t. ház ? Azt, hogy ez a koaliczió által kötött kiegyezés előre megbüntette azokat, kik nem fogják meghosszabbítani az OsztrákMagyar Bank szabadalmát, azt mondván, hogy vagy meghosszabbitjátok az Osztrák-Magyar Bank szabadalmát, s akkor a magyar papirok Ausztriában elhelyeztetnek, vagy pedig mást csináltok, s akkor a papirok visszautasittatnak. Ezen kételkedni nem lehet, ez egészen világos és, vonatkozik a mostani javaslatra is. A ki a mostani javaslat mellett szavaz, szavaz a mellett, hogy a koalicziós kiegyezésben elért ezen vívmány szerint a magyar papirok Ausztriában elhelyeztetnek ; a ki ellenben e javaslat ellen szavaz, szavaz ezen vívmány ellen is. (Zajos helyeslés és taps a jobboldalon.) T. képviselőház ! Ezzel belejutottunk a kiegyezési bankpolitika bozótjának kellős közepébe, és innét más kimenekedés nincs, mint csak azon tétel alapján, melyet felállítottam. Mert miként az őz nyomát a friss hóban, ugy követhetjük tovább ennek a politikának csodálatos fordulatait. (Mozgás a baloldalon.) A következő fordulat, t. képviselőház, az úgynevezett Benedikt-formuía, melyet röviden, azt hiszem, helyesen jellemzek, ha azt mondom róla, hogy egy kiváló osztrák iró, Benedikt, felállított a magyar koaliczió számára egy bankformulát. (Ugy van! jobbról.) Ez a Benedikt-formulának hiteles története. A Benedikt-formula törvénybe iktattatott és egy különös kénköves párázat előzi meg ennek a megszületését. Azt hiszem., nem botlik a logikám, 66