Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-76

508 76. országos ülés 1911 január U-én, szombaton. zöket, a melyek ma már nem, mint 10—20 évvel ezelőtt volt, — más tapasztalatokat szűrtek le egy jegybank működése körül, hogy mindezeket az ii] tapasztalatokat a megalapítandó jegybanknál értékesítsük. Fráter Lóránt: Mi nem is annyira a készfizetést sürgetjük, hanem inkább az önálló bankot! (Derültség jobbfelól. Halljuk ! Halljuk !) B. Madarassy-Beok Gyula: Én a magyar zeneirodalom érdekében remélem, hogy Fráter Lóránt képviselőtársam egy készfizető csárdást Í3 fog irni! (Derültség !) Fráter Lóránt: Majd megirom a tizedik bihari pontot. B. Madarassy-Beck Gyula: A mostani viszonyok között tulaj donképen nagyon érdekes a mi helyzetünk, a mikor a függetlenségi pártnak egy ilyen egyesült, erős harozvonalban kivonuló falankszáva.l állunk szemben. Önkéntelenül azt kell kérdeznünk magunktól, hogy vájjon kinek van igaza: Kossuth Ferencz t. képviselőtársamnak, a mikor pellengérre állit ja az önálló bank mellett kifejtett úgynevezett »dátumpolitikáját« a Justhpártnak, vagy Holló Lajos t. képviselőtársamnak, a mikor ily határozottsággal a készfizetések ellen nyilatkozik ? Én azt hiszem, hogy abban a kellemes helyzetben vagyunk, hogy a két argumentáczió közül válogathatunk, vagy esetleg mind a kettőt felhasználhatjuk, és azért nagy hálával vehetjük ezt, igaz, a múltra vonatkozólag. Hogy e részben a helyzet megváltozott, hogy e tekintetben nagy különbség van, hogy valaki az ellenzéken vagy a kormánypárton van-e, ezt nagyon szívesen konezedálom. (Derültség.) Bár be fceU vallanom, hogy e részben osztom azt az álláspontot is, a melyet Tisza István igen t. képviselőtársam (Élénk éljenzés a jobboldalon.) a képviselőválasztások előtt kifejtett. (Nagy zaj balfelől. Halljuk/ Halljuk/ jobbfelól.) Felszólalásom végéhez jutottam. Azt olvasom az ellenzéki sajtóban nap-nap után, h.ogy bármit mond is a kormány, bármit mond is a munkapárt, bármilyenek legyenek is a közgazdasági indokok, elvégre a lényeg az, hogy a népakarat kizárólag az önálló bankot akarja. Bocsánatot kérek, ezt egészen nem hiszem eh habár igen jól tudom, hogy az a rendkívül ügyes és rendkívül jól vezetett agitáczió, a melyre vonatkozólag az intenczió helyességét különben egy pillanatig sem vonom kétségbe és a melyet a függetlenségi párt annak idején az önálló bank érdekében inszczenirozott, nagyon sok helyen az önálló bank érdekében talán olyanoknál, a kik nem voltak egészen tisztában ennek a kérdésnek horderejével, bizonyos hatást szülhetett. (Mozgás a bal- és a szélsőbaloldalon.) De én igazán becsületes meggyőződésem szerint különben sem hiszem, hogy egy ilyen óriási horderejű közgazdasági kérdésben az u. n. népakarat, a megyei feliratok alapján ítélhető meg. (ügy van! jobb felől.) És e részben hivatkozom Polónyi Géza t, képviselőtársamra, a ki a múltkor, egyik legutóbbi beszédében azt mondotta, hogy a bankkérdéshez kevesen értenek, és hivatkozom egy nála talán még nagyobb kapaczitásra, gróf Széchenyi Istvánra, a kire különben Földes Béla is hivatkozott, s a ki 1844 május hó 11-én a magyar diétán egy bankkérdésben — nem ugyan a jegybank kérdésében, mert akkor egy magyar kereskedelmi bank felállításáról volt szó — a következő érdekes nyilatkozatot tette (Halljuk! Halljuk! jobbfelől. Olvassa) : »01y gyenge indoknak tartom«, — ugy mond gróf Széchenyi István — »hogy mivel harminczöt megye bankot kivan, azt protegálni kell, mert bátran merem azt jelenteni ki, hogy e teremben bizonyosan nincs 5 vagy 10 perczent, a ki tudná, hogy valósággal mi a bank« (Derültség jobbfelól; felkiáltások : Akárcsak ma ! Zaj a bal- és a szélsóbaloldalon. Elnök csenget.) »és hogy azon harminczöt megyében sok ember votizál a bankról, a ki azt sem tudja, mi a ménkű lehet az a bank« (Derültség jobbfelól.) Ezek gróf Széchenyi István szavai. (Zaj. Halljuk / Halljuk / jobbfelől. Elnök csenget.) Én abban a nézetben vagyok, hogy a kormány és a nemzeti munkapárt helyesen és jól ítéli meg a bankkérdés horderejét. Egy hang (a szélsőbaloldalon): Nagyon jól tudják praxisból! (Mozgás jobbfdől.) Sándor Pál: A blamázs megvan, tehát hallgassatok ! (Zaj.) Elnök (csenget) : Csendet kérek. B. Madarassy-Beck Gyula: Én — mondom — abban az igaz meggyőződésben vagyok, hogy a mai közgazdasági viszonyok között, a mostani pillanatban az ország üdvére helyesebben és jobban el nem járhatunk, mintha az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadjuk, (Zaj a bal- és a szélsöbaloldalon.) s ebben a meggyőződésben teljes nyugalommal és örömmel járulok hozzá. (Hosszantartó élénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen. A szónokot számosan üdvözlik. Felkiáltások : Szünetet kérünk !) Elnök : Az ülést öt perezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök : Az ülést újból megnyitom. (Zaj.) Kossuth Ferencz képviselő ur a házszabályok 215. §-a alapján kér szót. Kossuth Ferencz : T. ház ! (Halljuk ! Halljuk !) Részint személyes megtámadtatás czimén, (Felkiáltások jobbfelől: Nem támadták I) és azért használom ezt a kifejezést, mert ez felel meg a házszabályoknak, de részint személyes kérdésben is kértem szót. (Halljuk 1 Halljuk !) Az én t. előttem szólt barátom fel akarta tüntetni azt a nézeteltérést, mely köztem, illetve a velem működő párt és a másik függetlenségi párt közt a bankkérdésben egy bizonyos' időpontban létrejött. Mindenek előtt megállapítom, (Habijuk ! Halljuk /) hogy arra nézve a két függetlenségi párt közt soha nézeteltérés nem volt, hogy az önálló magyar nemzeti bank létrehozását követelje és ezért küzdjön. (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.)