Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

58. országos ülés 1910 deczember 13-án, kedden. 45 tulaj donképen beorganizált magyar bányajog soha sem volt, noha érvénye kétségtelen volt a legutolsó időkig. Ennélfogva a régi magyar bányaszabadság elve is azt mutatja, hogy a metán nem tartozéka a földnek, hanem szabad ásvány. Egyébiránt a pénzügyi bizottság e részben nem indult a jogi viták és a jogi finom megkülönböztetések után, hanem rendezte ezt a kérdést abból a szempontból, hogy akármilyen bányajogi megítélés alá essék is mind a petróleum, mind pedig a metan-gáz, ennek a monopóliumnak olyan erős közgazdasági alaj)jai vannak és olyan nagy szüksége van az országnak erre a monopóliumra, hogy itt a jogi tekintetek nélkül is szükséges... (Igaz! Ügy van ! Helyeslés a jobboldalon.) Szterényi József: Ugy van ! Nagyon helyes! Kenedi Géza előadó: . . . . gazdasági monopóliumot alkotni, bármi legyen is különben a jogi vélemény. Viszont azonban a méltányossági tekintetek elől sem zárkózhatott el a pénzügyi bizottság és a pénzügyi kormány. A birtokosok részéről felmerült igényeket sem lehetett mellőzni. Abból a szempontból nem lehetett ugyan kiindulni, hogy joguk van a földgázhoz, mert hiszen akkor birtok szerint való, egyéni kármentesítésre lett volna szükség. Hanem igenis, kiindult mind a pénzügyi kormány, mind pedig a pénzügyi bizottság abból a szempontból, hogy azok a területek, a melyeken a földnek ilyen gazdag kincse van, kell hogy bizonyos méltányosságban részesüljenek, ebben az esetben annál is inkább, mivel különösen földgáz tekintetében ugyanazok a területek gazdaságilag és agrikultur szempontból visszamaradottak. Azonkívül egynél jóval több politikai ok is van arra, hogyannak a vidéknek népességét (Igaz! Ugy van ! a jobboldalon.) épen ezen természeti kincsek segítségével is támogassuk. (Helyeslés a jobboldalon.) így került azután, t. ház, a pénzügyi bizottsági szövegezésbe egy sor uj szakasz és pedig a 12-től a 20. §-ig, a mely szakaszokban uj intézmények létesíttetnek a javaslat keretében. És pedig elsősorban a földgázra nézve az, hogy az állami földgázkutak 7 kilométer sugárral befedett területén, tehát a közvetlen szomszédok, az államnak a saját maga költségén kapják a gázt. Mert az csakugyan furcsa volna, hogy akkor, mikor ezeknek a birtokosoknak földjei alatt van a földgáz, ezek azt drágán megvegyék, (Igaz! Ugy van!) Egy másik intézmény, hogy a földgázkutak környékén a 4000 holdas birtokosokból összeállott földbirtokostársaságok jogot kapnak arra, hogy kutat nyissanak maguknak és pedig — és itt ismét a gázkimélés szempontja volt a fő — hat kilométer távolságokban. Egymáshoz közelebb is hozhatók a kutak ott, a hol a terrénum fejlődése kívánja, általában véve azonban ezt a hat kilométernyi távolságot meg kell tartani. Ezt a jogot gyakorolhatja a magánbirtokos is, ha 300 hold földje van egy tagban azon a helyen, akkor, ha a többi érdekeltség nem járul hozzá a gázkut fúrásához, hogy a nagyobb birtokos ne legyen kizárva ebből az előnyből, ne legyen megfosztva ettől a közelében lévő jótéteménytől. Természetesen a többieket is felszólítják, és a mennyiben nem csatlakoznának, ők maguk lássák kárukat. A földbirtok tehát ezekben az előnyökben részesül. Még egy másik nagy előnyt is statuál a földbirtok részére a mezőgazdaság általános szempontjából a törvényjavaslat, a mennyiben külön mezőgazdasági alap felállítását rendeli el épen ezekre a területekre, olyanformán, hogy a gázmonopólium jövedelmének 10%-a ebbe a helyi rendeltetéssel biró mezőgazdasági közalapba fizettetik be. s az illető gázvidékek mezőgazdaságának fejlesztésére és ápolására fordittatik. Ezek azok, a miket a folyékony bitumenekről szóló törvényjavaslatok tekintetében elő kellett adnom. A mi a kálisókről szóló törvényjavaslatot illeti, itt mondanivalómat igen rövidre foghatom, (Halljuk!) mert e részben a monopólium természete is egészében megfelel az előbbinek. Itt t. i. a bányaműveléssel termelt kálisóról van szó, a mennyiben az állam itt sem a forgalmi jogot, hanem kizárólag á kitermelési, a bányaművelési jogot veszi igénybe, még pedig a régi sómonopólium jogán, a mennyiben rendszerint a kősótelepekkel együtt fordulnak elő nemcsak maguk a kálisók, hanem a különböző kálisőneműek is. Ezek tulajdonképen ugyanannak a sótelepnek a differencziált részei, a melyek vagy alul, vagy pedig a sórétegek között — különösen Németországban fordulnak igy elő — igen vastag rétegeket képviselnek és igy végre is a sóbányászathoz tartoznak. Ezért csatolja ezt a törvényjavaslat is a régi sómonopóliumhoz, a nélkül azonban, hogy a sóra vonatkozó 1868. és 1871. évi külön törvényeket a kálisókra is alkalmazná. Ellenben igenis kiterjeszti a kálisókra és — ezúttal 4először — a kősóra is a bányatörvény megfelelő intézkedéseit, a melyek különösen a művelés rendjével, ellenőrzésével ós a bányarendészettel függnek össze. A kálisó szintén elfoglalatlan bányaanyag Magyarországon, mert kálisót nálunk még eddig egyáltalán nem bányásztak. Valószínű, hogy kősótelepek szomszédságában nálunk is jelentékeny telepekben fordul elő. Ez is egyik indító oka a monopóliumnak, de oka annak a kálisó sokféle használhatósága is. Nevezetesen, a mint mindnyájan tudjuk, a kálifoszfátok igen alkalmasak földtrágyának legelő feltörésekor, de különösen a homokos területen. Továbbá az iparban is rendkívül nagy és sokféle használhatósága van a különböző gyártásoknál. Eőleg a vegyészeti iparban a legkülönfélébb vegyületekre használhatók föl; mes-