Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

486 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. leszek egy tiszteletteljes határozati javaslatot előterjeszteni. T. ház ! A kormány álláspontjának, a törvényjavaslat indokolásának, a pénzügyi bizottság jelentésének és a t. előadó ur beszédének lényege az, hogy a bankkérdés megoldását kizárólag gazdasági czélszerűségi szempontokból kell megítélni. A pénzügyi bizottság jelentése meg épenséggel azt a kijelentést koozkáztatja meg, hogy ez a gazdasági czélszerűség ezidőszerínt egyenesen megköveteli a bankközösség fentartását. Ebben a markírozott kijelentésben pedig az ellenzékkel és az előző kormányzat alatt e parlament többségével szemben, a mely a mint jól méltóztatnak tudni, a bankelkiilönités álláspontján állott és erre nézve törvényes házhatározatot is hozott, az a vád foglaltatik, hogy az ellenzék, az előző törvényhozás többsége szem elől tévesztette azokat a gazdasági czélszerűségi szempontokat, a melyeket ilyen nagyfontosságú kérdés megoldásánál szem elől téveszteni nem szabad. Ezenkívül ugyanebben a kijelentésben az a másik vád is foglaltatik, hogy az ellenzék és az előző törvényhozási többség e kérdés megítélésénél nem közgazdasági, hanem más, különösen politikai szempontok által vezettette magát. Thaly Ferencz t. képviselőtársam is érintette, gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam pedig meggyőző erővel fejtette ki, hogy a bankkérdésnek közgazdasági jelentősége mellett lehetetlen eltagadni annak nagy politikai jelentőségét is. (Igaz! ügy van! a szélsőbaloldalon.) De ha az ellenzék és az előző törvényhozási többség e kérdésnél politikai szempontok által vezettette is magát, ha ez vád akar lenni, akkor nagyon helytelenül van alkalmazva és bennünket jogosultan nem illethet, mert a függetlenségi és 48-as pártnak, e párt minden árnyalatának és általában minden függetlenségi érzelmű magyar honpolgárnak, de a mint gr. Apponyi Albert kifejtette és megkapó, teljes bizonyítékot szolgáltató, nagytekintélyű férfiak nyüatkozatával is igazolta, még a 67-es alapon álló államférfiak és magyar közgazdászok is azon a nézeten voltak és annak a nézetüknek adtak kifejezést, hogy a bankönállóság Magyarország közgazdasági előhaladásának és fejlődésének biztositéka és igy Magyarországra nézve létkérdés, mert a midőn ezt a vádat velünk szemben akarják alkalmazni, akkor ki kell jelentenem, hogy mi azt meg nem érdemeltük. (Helyeslés a baloldalon.) A függetlenségi és 48-as pártnak évtizedek óta benn van a programmjában az önálló nemzeti bank és benn van abban a programmban, hogy ez csak az első lépés a gazdasági önállóság felé, a teljes közgazdasági felszabadulás kivivására és létesítésére, sőt az is benne van és nyíltan hirdetjük, hogy mi a gazdasági felszabadulást is csak első lépcsőnek tekintjük, a melyre állva kivívhatjuk Magyarországnak a pragmatica sanctio korlátai és határai közt a teljes állami önállóságot •és függetlenséget. (Élénk helyeslés a szélsőbáloldalon.) Ennélfogva mi teljes joggal hivatkozhatunk arra, hogy a bank elkülönítésének kérdését a közgazdasági szempontokon kívül politikai czélok szempontjából is kívánjuk tárgyalni. A t. kormánynak és a t. többségnek e tekintetben elfoglalt álláspontjára nézve, az általuk hangoztatott nyilatkozatok nem ilyen őszinték és beismerőek. mert a t. kormány és a t, többség, a mint voltam bátor rá hivatkozni, ugy állitják fel a javaslatnak az indokolását, hogy a bankkérdés megoldása tisztán gazdasági, czélszerűségi kérdés, pedig, a mint óhajtottam és adandó alkalommal kimutatni is fogom, a t. ellenpártot, a t. munkapártot és a t. kormányt a bankszabadalom meghosszabbításában a közgazdasági szempontok eltörpülése mellett kiválóan politikai szempontok vezetik (Igaz! Ugy van I a szélsőbaloldalon.) és politikai czélokat szolgálnak, az ő egyoldalú, önző hatalmi törekvéseiknek biztosítására irányuló politikai czélokat, a mikor a bank elkülönítésének keresztülvitelét megakasztják, sőt az általuk is hangoztatott, általuk is követelt készfizetéseknek a kötelező elrendelésétől is visszaléptek és arról lemondottak. (Ugy van! Ugy van I a baloldalon.) A javaslatnak egyik lényeges és fontos intézkedését tartalmazza a jelenlegi állapottal szemben az a megállapítás, hogy a két államnak a jövedelemfeleslegben való részesedés felemelése mellett a bank üzleti működése szempontjából a bankra nézve azt a nagy és hasznos, kihasználható, üzletileg előnyös biztosítékot, illetőleg engedményt nyújtja, hogy az eddig négyszáz millióban megállapított kontingensnek a felemelését hatszáz millió koronában állapítja meg. Ez röviden szólva azt jelenti, hogy a bank a kereskedelmi és üzleti, a pénzügyi forgalom megnövekedése esetén, a mikor a banknak a jegykontingensben rendelkezésére álló eszközei a pénzügyi forgalom lebonyolítására és a pénzügyi hiteligények kielégítésére nem megfelelők, azt a nagy kedvezményt nyújtotta, hogy egészen a jelenlegi kontingensnek további ötven százalékáig bocsáthat ki bankjegyeket a nélkül, hogy ezen bankjegyeknek üzleti használata és üzleti forgalomba bocsátása a bankjegyadóval lenne megterhelve, a mi egyenlő azzal, hogy ezen négyszáz millión felül, a forgalomban igénybe vett bankjegyek után a jegybanknak ezidőszerínt üzleti haszna, üzleti nyeresége nincs. E teher levétele a bank válláról . . . (Halljuk! Halljuk ! a baloldalon.) Justh Gyula: Halljuk! Ne beszélgessenek! (Zaj a jobboldalon. Felkiáltások a baloldalon : Halljuk ! Halljuk !) Fodor Kálmán : Ott beszélgetnek! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök : Méltóztassék az elnökségre bizni, hogy a csendet megőrizze. Én ismerem kötelességemet. (Helyeslés a jobboldalon.) Tüdős János: Ettől a tehertől a bank üzlete megszabadul és ez által a jelenlegi közös bank még inkább nyereséges vállalat lesz a bank részvóI nyeseire nézve, a mi Magyarország, de Ausztria