Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

472 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. hez, mint az önálló magyar jegybank felállítása. (Helyeslés a bal-és a szélsőbaloldalon.) T. ház! Röviden meg kell még emlékeznem az Osztrák-Magyar Bank eddigi működéséről. (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Nem vagyok abban a helyzetben, hogy hozzájáruljak azoknak a nézetéhez, a kik annyira meg vannak elégedve az Osztrák-Magyar Bankkal, s elragadtatással nyilatkoznak róla, azt mondván, hogy az teljesen kielégíti szükségleteinket. Nem tartom ezt helyes tételnek. Jó fejőstehene Magyarország a banknak, az bizonyos. Bilinski volt bankkormányzó és pénzügyminíster határozottan meg is mondotta, hogy a bank, Bécstől, Prágától és Brünntől eltekintve, a legtöbbet Magyarországon keres. Minden jegybanknak első és főüzletágának a leszámítolásnak kell lennie, hogy a leszámítolt váltók utján a gazdasági hitelélet igényeit kielégíthesse. E tekintetben a bank nem teljesítette kötelességét ugy, a mint kellett volna, ugy, a mint azt a külföldi jegybankok teszik. Sőt a múlt év folyamán a magyar pénzintézetek nyolozszor annyi váltót számitoltak le, mint az OsztrákMagyar Bank. Magyarországon annál erősebben kultiválta azonban nálunk a jelzálogüzletet, szemben Ausztriával. Hogy mi volt ennek oka, arra Bilinski egész őszintén rámutatott. A múlt év deozemberében a Eeichsrath ülésén azt mondotta, hogy Ausztria nem akart bankversenyt támasztani ezen a téren az osztrák pénzintézeteknek. Különben még a jelzálogkölcsönöknél is az Osztrák-Magyar Bank a nagyobb kölcsönökre fektette a súlyt és irtózott a kisebb kölcsönök adásától. A bank nem akarja a kisemberek hiteligényeit kielégíteni, különösen a kisiparosnak és a kisgazdának váltóitól irtózik. És e téren nagy hátrányban van a külföldi jegybankokkal szemben, — különösen a német birodalmi bankkal szemben — a mely nagy mérvben honorálja a kisemberek váltóit. De az Osztrák-Magyar Bank üzleti politikája még más tekintetben sem kedvezett Magyarországnak, így pl. devizapolitikáját teljes mértékben Bécsben konczentrálta azért, hogy kitüntesse Bécsnek felsőbbségét és hogy a külföld Bécsben lássa a monarchia pénzügyi központját. Ezenkívül azt is tudjuk mindnyájan, hogy az Osztrák-Magyar Bank kamatlábemelései nagyobbrészt őszszel szoktak bekövetkezni, a midőn a magyar mezőgazdaságnak és a kereskedelemnek hiteligényeit kellett kielégíteni. (Ugy van ! a szélsőhátoldalon.) De hogy a közérdeket miként szolgálta a bank, arra talán az is kissé jellemző példa, hogy 1907-ben, tehát a pénzügyi válság évében fizette az Osztrák-Magyar Bank az ő részvényeseinek osztalékul a legnagyobb perczentjeinek egyikét. ( ügy van ! balfelől.) Hogy az előttünk fekvő javaslat tulaj donképen kinek áll érdekében, Magyarországnak-e, Ausztriának-e vagy magának az Osztrák-Magyar Banknak, az annyira nyilvánvaló, hogy talán bizonyításra sem szorul. Erre nézve egy érdekes tünetet vagyok bátor a t. ház figyelmébe ajánlani. Nevezetesen a múlt évi deozember hó folyamán, midőn ezt a bankjavaslatot az osztrák Reichsrathnak benyújtották, ottRedlich reichsrathi képviselő felállt és palám et publice, a ház előtt egész nyíltan és őszintén megkérdezte Bilinskitől, az akkori pénzügyministertől, hgoy mit kell ezért a bankszabadalomért a magyaroknak fizetniök, és hogy épen ebből a szempontból van-e a két kormány között valami titkos egyezmény. Erre azt válaszolta deczember 10-én Bilinski osztrák pénzügyminíster, — a mit Hieronymi kereskedelemügyi minister urnak is szives figyelmébe ajánlok — hogy igenis, van egy titkos egyezmény, a mely a két állam kormánya között abból a czélból köttetett, hogy a deviza-üzletből folyó jövedelmek hogyan osztassanak el a két állam között; hozzátette azonban Bilinski azt is rögtöni, hogy tulaj donképen ez is elsősorban Ausztriának áll érdekében. Én, t. ház, ebben a javaslatban nem találom meg — ellentétben az igen tisztelt előadó úrral — a bankparitás követelményét sem. (ügy van! ügy van I a szélsőbaloldalon.) Nincs kimondva ebben a javaslatban az, hogy a bank magyarországi igazgatóságának, a butkypesti igazgatóságnak és a magyarországi fiókoknak nyelve tisztán és egyedül a magyar. Nincs kimondva, hogy Magyarországon a bank csakis magyar ezégét használja ; nincs kimondva, hogy pecsétjében belül egyedül a magyar birodalmi czimert, a köriratban pedig csak a magyar czéget tartalmazhatja. (Zaj. Halljuk ! Halljuk !) Azonfelül szerintem kötelezőleg kellett volna a javaslatban előírni azt, hogy a főtanácsnak felváltva Bécsben és Budapesten kell üléseznie. (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Ki kellett volna tehát hagyni az 1899 : XXXVII. t.-czikkból a »lehetőleg<< szót, mert nagyon fontos dolog az, hogy a főtanács tagjai személyesen mennél többször jöjjenek ide, nézzenek szét a mi viszonyainkon és hogy közgazdasági és pénzügyi helyzetünket alajjosan megismerjék, mert a bank szabadalma értelmében ennek a főtanácsnak nagyon fontos a hivatása. Hiszen ő vezeti és ellenőrzi a bank vagyonának kezelését, de különösen ő dönt az egyes üzletágakra vonatkozólag fordítandó pénz mennyiségére nézve. A bank főtanácsának választásánál tehát feltétlenül befolyást kellett volna engedni a javaslatban a kormányoknak és igy a magyar kormánynak is, nem elégedve meg az 1899 : XXXVII. t.-czikknek azon egymagában véve nagyon helyes rendelkezésével, a melyben kimondották, hogy a főtanács tagjai felének magyar állampolgárokból kell állania. De nem találom meg a javaslatban a banknak adott azon ajándék ellenértékét sem, a midőn az adómentes bankjegy-kontingenst 400 millióról 600 miihóra emeli fel ez a javaslat, és különösen sajnosnak tartom azt is, — mint mezőgazda elsősorban — hogy a mezőgazdaság kívánalmait ez a javaslat újra teljes egészükben elejtette, (ügy