Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-75

470 75. országos ülés 1911 január 13-án, pénteken. így mindjárt elsősorban (Zaj jóbbjelől. Halljuk ! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldahn. Elnök csenget.) a tapasztalás azt bizonyítja, hogy a rendezett valutájú államoknál nem igen szokott előfordulni a pénz értékének nagymérvű hullámzása, esése. Erre nézve legjobb példa a Balkánfélsziget, mert még a Balkán-államoknál is, tudtom szerint nagyobbmérvű diszazsió nem igen jelentkezett, nem igen fordult elő, legfeljebb igen kicsiny ezrelékben és az egy perezentet nem haladta túl. De erre a diszázsióra nézve az a megjegyzésem, hogy nekünk nem is kellene attól olyan nagyon félnünk, mikor 1917-ig — hogy egészen helyes terminológiával éljek — egységes vámhatár zár körül bennünket Ausztriával, mert pénzünk értékének csökkenése határozottan elősegitené kivitelünket és nehezitené a behozatalt, ugy, hogy bármily csekély csökkenése pénzünk értékének valóságos véd vám jellegével birna (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a, szélsőbaloldahn.) 1917-ig, különösen az osztrák iparczikkekkel szemben. De azt is mondják, hogy rengeteg az állami adósságunk és a magánadósságunk, s hogy felette kedvezőtlen, passziv a mi kereskedelmi mérlegünk. Adóssága azt hiszem, minden nemzetnek van, kevesebb vagy több. Ma nincs olyan állam, nincs olyan nemzet, a melynek államadóssága ne volna, sőt még a gazdag franczia, angol és német nemzeteknek is óriási államadósságuk van. Azonban, a mi a fődolog, az az, hogy az illető államnak adóssága arányban áll-e az illető nemzetnek nemzeti vagyonával. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldahn.) És épen az a dr. Fellner, a ki rámutatott tavaly a mi fizetési mérlegünk nagymérvű passzivitására, mutatta ki azt is, hogy Magyarországnak nemzeti vagyona az utolsó évtizedben lényegesen emelkedett. Igaz, hogy én a magam részéről valami nagyon a statisztikai adatokra építeni nem szeretek és pedig azért, mert nekem az a meggyőződésem, hogy azok soha biztos alapot nem nyújtanak, mert tudjuk, hogyan szokták a statisztikákat készíteni és azt is tudjuk, hogy ugyanabból a statisztikából pár adatnak levonása, vagy hozzáadása által milyen egymással ellentétes eredményeket érhetünk el. (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) TÜdŐS János: Esküdni nem lehet rá, tanulni lehet belőle ! Thaly Ferencz: Az a meggyőződésem, hogy Fellner dr. is, mikor ugy tudom, 176 millió koronával mutatta ki fizetési mérlegünk passzivitását, erősen tévedett, és pedig azért, mert szerény véleményem szerint nagyrészt osztrák adatokat vett alapul. Ugy tudom, hogy elsősorban is Ausztriával való szoros pénzügyi viszonyunknál fogva, az értékpapír-forgalmi adatok ellenőrizhetlenek. Azt mindnyájan tudjuk, hogy az áruforgalmi statisztika adatai teljesen megbizhatlanok, mert hiszen az áruk bevallása nem hűen történik ; azonkívül dr. Fellner bevett a fizetési mérleg passziv részébe olyan tételeket is, a melyek szorosan és egészben véve oda nem tartoznak, pl. a magyar -udvartartás költségeit és a közös költségeket teljes egészükben beleszámította fizetési mérlegünk passziv részébe, holott — sajnos ugyan, hogy csak egy kis rész — azonban bizonyos kis rész mégis visszatérül az országnak; másrészt meg azt hiszem, hogy az országba bejövő pénzek, pl. az amerikai pénzek teljes összegét sem lehet egész nagyságában feltüntetni, tehát semmi esetre sem az a biztos alap ez, a melyből olyan messzemenő, olyan messzeható következtetéseket lehetne levonni, mint a hogy dr. Fellner tette. Az bizonyosnak, határozottnak látszik előttem is, hogy közös vámterületen igen nehéz aktív fizetési mérleget elérni az óriási ipari behozatal miatt. De ez is érv az önálló vámterület mellett, mert hiszen egy hatalmasan fejlődő ipar mindjobban kielégítené az ország szükségletét és jobb fogyasztójává válva a földmivelésyiek, (

Ugy van I a bal- és a szélsőbaloldalon.) a fokozott termelésnek és a gazdagodásnak nyitná meg az útját. De ettől eltekintve, azt hiszem, egy ország hitelét külföldön nem is abból a szempontból mérlegelik, milyen az országnak jól vagy rosszul kiszámított fizetési mérlege, hanem ép ugy, mint magánegyéneknél, az alaptétel az, hogy milyen annak az országnak gazdasági helyzete, egészséges e, fejlődik-e, és hogy ha az ország mégis adósságra, kölcsönre szorul, mire fordítja azt, hasznos beruházásokra-e, vagy pedig improduktív kiadásokra. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a széhőbaloldalon.) Es talán végső tételként abból a szempontból is ítéli meg a külföld, hogy eleget tesz-e az ország mindenkor fizetési kötelezettségének. Ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy Magyarország mindig eleget tett kötelezettségének, adósságának kamatait pontosan megfizette és államháztartásunk is egy pár év előttig rendezett volt. Ma már, sajnos, ezt nem lehet mondani, sőt, a mint beszédem elején rámutattam, nemcsak félek attól, de teljesen biztosnak hiszem, hogy ha ily őrülten emelkednek kiadásaink ugy a beiszükségletek, mint a hadügyi kiadások terén, akkor az annyi fáradsággal és a polgárok túlmegerőltetésével nagy nehezen létrejött pénzügyi egyensúlynak össze kell roskadnia. Hock János : Akkor jön a katasztrófa ! Thaly Ferencz : Mindenesetre óvakodnia kell az államnak az improduktív kiadásoktól és különösen óvakodnunk kell oly szerencsétlen törvényhozási intézkedésektől is, mint a milyen volt a múltban, körülbelül 8—10 évvel ezelőtt, az osztálysorsjáték behozatala ( Ugy van I a bal- ás a szélsőbaloldalon.) egy külföldi pénzintézetnek, az elszászi bank részvénytársaságnak kezében. (Mozgás.) Mert nem szerencsejátékra, hanem igenis takarékosságra és szorgalomra kell nevelni a népet (Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) és e tekintetben egy vigasztaló adat kerül egy hét előtt a kezembe, a mikor t. i. a sajtóban, — mert ugy tudom, könyvalakban nem jelent meg, a magyar pénzintézetek központi hitelbankja által közzétett mér-