Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

7í. országos ütés 1911 január il-en, csütörtökön. 455 Ha az intézkedés nem elég fontos, akkor engedje meg a kormányelnöknek, hogy azt megvalósíthassa, mert annak nagy érdekei fűződnek e kérdéshez és tartsa meg a kormányelnököt. Ha pedig nem igy vélekedik a korona, akkor természetesen a kormánynak távoznia kell és azon elvek valósitandók meg, a melyeket a korona megvalósitandóknak tart. (Igaz! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) Itt azonban mi történt .? Itt azt lájtuk, hogy a korona megmaradt a maga álláspontján. A mi elsősorban ugy világítja meg a helyzetet, hogy a korona mégsem tartja azokat a szolgálatokat, a melyeket a kormányelnök teljesített, a mikor t. i. a szabadelvű pártot, mely Bécs ellen sohase kapálózik, uj életre keltette, (Derültség a szélsőbaloldalon.) hogy, mondom, a kormányelnöknek ezt a tényét nem tartja olyan nagy szolgálatnak, mert különben engedett volna ebben a kérdésben, hogy az értékes egyént megtarthassa. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon. Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ha talán ugy áll a dolog, hogy a korona nem tágít, akkor viszont ez azt jelenti tényleg, hogy ez a szolgálat nem olyan nagy, talán mások is ugyanezt a szolgálatot, a mely ezzel az ujabb alakulással összefügg, teljesíthetik. Mert különben az emiitett konczessziót megtette volna. Mert a konczesszió megtagadása, az én felfogásom szerint, csak nagyobb elvi kérdéseknél bir jogosultsággal, a mikor ilyen nagyfontosságú kérdések tolulnak az előtérbe, mert a személy érdekében nem lehet egy elvet feláldozni; hanem kisebb jelentőségű kérdést lehet, különben nem is volna deczens a kabinetkérdés felvetése. Egy kabinetkérdés felvetése, az én szerény nézetem szerint, csak akkor deczens, ha fel lehet tételezni, hogy itt mégis nagy szolgálatokat teljesít az, a ki a kormány élén áll. Ne beszéljünk itt csak Magyarországról. Gondoljunk Angliára. Hock János : Ez parlamentáris elv ! Földes Béla : Igen, ez parlamentáris elv. (Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Ilyen példa nincsen sehol, mint itt! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Csak itt van ilyen felfogás ! (Zaj. Elnök csenget. Folytonos zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat a baloldalon, vegyék tekintetbe, hogy folytonos gloszszákkal kisérni a szónokok beszédét nem lehet. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Megérdemlik! Zaj.) Justh Gyula: Onnét jött a közbeszólás! Dániel Gábor volt, a ki közbeszólt! Tessék őt elsősorban figyelmeztetni. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Igenis. Dániel Gábor volt, a Id kezdte ! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Nem fogjuk magunkat senki által terrorizáltatni ! (Folytonos hosszantartó zaj a bal- és a szélsőbaloldnlon.) Elnök : Figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy ne szóljanak folytanosan közbe.. (Nagy zaj.) Justh Gyula (a jobboldalra mutat) : De ott is tessék figyelmeztetni! Dániel Gábor szólt közbe! Elnök : Itt is (a jobboldalra mutat) figyelmeztetem a képviselő urakat, hogy közbe ne szóljanak — a mi különben ritkán történt — kérem a képviselő urakat itt a baloldalon, hogy folytonos glosszákkal ne kisérjék a szónok beszédét, mert ez ép oly házszabályellenes és ép ugy zavarja a szónok beszédének folyamatosságát, mint az ellenmondó közbeszólások. (Helyeslés a jobboldalon. Zaj és közbeszólások baljelőí.) Justh Gyula (a jobboldalra mutatva): De onnan szabad közbeszólni ! (Nagy zaj és közbeszólások jobb felől.) Tessék jó példával előljárni! (Folytonos zaj a jobb- és a baloldalon.) Elnök : Csendet kérek ! Földes Béla : T. ház ! Egy nagy gondolkozó azt mondta, hogy ha Isten egyik kezében az igazságot, másik kezében pedig az igazság után való epedést tartaná, hát ő ezt az utóbbit választaná, mert az embernek csak ez való. Hát én azt hiszem, hogy a t. kormány is igy van, és csak a készfizetések után való epedést választotta. (Igaz! ügy van ! Zajos derültség, éljenzés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hock János: Epekednek! Földes Béla : Pedig a legkompetensebb egyének már régen kifejezést adtak annak — persze, itt nem lesz szó egy bizonyos napról, — hogy a készfizetést fel lehet venni. Nem is akarok szélesebb körökre kiterjeszkedni, csak olyan egyének nyilatkozatait idézem, a kik magának a banknak szervezetéhez tartoznak. (Halljuk ! Halljuk !) Itt van például Metzenseffy. Metzenseffy 1896-ban azt mondta, hogy »nicht in allzu kurzer Zeit« lehet a készfizetést életbeléptetni. Maga Pranger pedig, a főtanácsnak 1903 április 2-án tartott ülésében azt mondotta, hogy a bankra nézve a készfizetések felvételével összefüggő kérdések már eldőltek. Akár köteleztetik a bank jegyeit törvényes fémpénzért beváltani, akár nem, az a banknak, mint a valuta őrének további magatartására többé irányadó nem lehet. Polónyi Géza: Hát Popovics ? Földes Béla: Itt van azután az osztrák törvényjavaslat indokolása, — természetesen az új — a mely szintén azt mondja, hogy a technikai előfeltételek megvannak. Vagy pl. itt van egynéhány igen kiváló osztrák szakértő, mert más auktoritásra nem is akarok hivatkozni, csak épen osztrákokra . . . Egy hang (a baloldalon) : A túloldalt csak ez győzi meg ! (Derültség.) Földes Béla: ... a kik a »Schmoller Jarbuch«ban a következőket mondják ; »Sem Ausztriában, sem Magyarországon nem lehet helytálló okokat a tényleges készfizetés mai valuta-állapotának fentartása mellett felhozni.« Semmit sem szól tehát az aranyértékre való átmenetel bekövetkezett tényének törvényes fixirozása ellen. Még olyan szakember is, a ki a készfizetések ellen van, — megjegyzem, ez is bécsi ember — azt mondja, ha ezzel békét lehet csinálni Magyar-