Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

anuár 12-én, csütörtökön. 448 Ti. országos ütés 1911 /, kat. (ügy van! balfélől.) Abból pedig, hogy az értékpapírok kivitele bizonyos időpontokban nem olyan könnyű, még nem lehet következtetni arra. bogy általános nehézség lesz. Ez mindenütt előfordul, és ezek mindig múló jelenségek. Meglehet, hogy egyik banknak a tipusa akkor a külföldön nem felel meg. Hallottam pl., hogy mikor egy nagy bankunknak nem sikerült a papírjait külföldön elhelyezni, ugyanakkor két erdélyi intézet — a mibe persze már belejátszott a német propaganda is — igen nagymennyiségű papírokat tudott Berlinben elhelyezni. Hogy tehát itt nehézségek állhatnak elő, abból ne tessék még nagy veszélyekre következtetni, mert végre is vannak intézetek, melyek nem vásárolják vissza a papírokat és egyáltalában nagy kérdés, hogy egy intézet ilyen körülmények között mit tesz. Nálunk vannak intézetek, melyek azért vásárolják vissza a papírokat, — és ennek is megvan az értelme — mert a kurzusokat akarják tartam. T. ház ! Áttérek most azokra a megjegyzésekre, melyek különösen politikai szempontból felmerültek, és] idetartozik a hadi kincsnek a kérdése is. (Halljuk! halról.) Igen nagy súlyt fektettek arra, hogy az Osztrák-Magyar Bank képes az államnak jelentékenyebb kölesönöket nyújtani háború esetére. Ezek a kérdések különösen akkor tárgyaltattak, mikor a szerb háború veszedelme mutatkozott, és ez által nagyobb sulylyal bírtak ezek az ellenvetések. Nem valószínűtlen az sem, hogy azok a magyar államférfiak, kiknek Bécsben kellett képviselniük a mi álláspontunkat, igen sokszor hallották azt az érvet, hogy itt van egy intézet, mely nagy erőt tud kifejteni háború esetére. Ennél az okoskodásnál azonban megfeledkeznek arról, hogy a világnak legnagyobb értéke mégis az emberben rejlik, és hogy ez az elv még háború esetében is érvényesül. A háborúk vitelénél mégis nem az arany az első, hanem az ember, és a dinasztiának nem arra az aranyra kell építeni, mely a bank pinczéjében van, hanem arra az aranyra, a mely a népek szivében van. (Élénk éljenzés és taps a baloldalon.) Hogy ez így van, utalhatok nagyon régi tanukra. Hivatkozhatom egy olyan korszakra, a mely régen elmúlt, de már akkor is foglalkoztak ezzel a kérdéssel, hogy a háborúban mi a f ontosabb % Tudjuk, hogy volt egy híres tábornok, a ki azt mondta, hogy a pénz a legfontosabb. De volt egy államférfiú, a ki előbb élt és sokkal okosabb volt, Maeehiavelli, a ki Titus Liviusról irt nagyszerű magyarázataiban mondja, hogy a háborúban is az ember a legfontosabb. Hogy ez így van, arra az ujabb történet is némi tapasztalatot nyújt. Tessék csak elolvasni Friedjung munkáját, melyet a német hegemóniáról irt. (Halljuk !) Azt mondja Friedjung a königgrätzi csatáról (olvassa): »A magyarok, kiknek apái és testvérei otthon Magyarország függetlenségéért egy gyűlölt kormánynyal háborúskodtak, még nem felejtették el a 49-iki forradalmat, és az első vereségek után harczi kedvüket szeinmelláthatólag elvesztették. Az olaszok is csak kedvetlenül harczoltak«. A német-franczia háborúban ugyanazt tapasztalták. Nem használt semmit, hogy pénzerővel voltak ellátva a francziák. A bank nagy összegeket bocsátott rendelkezésükre, a németek mégis megverték őket. Ugyanígy volt Olaszországgal, ugyanígy volt 1809-ben, a győri csatával, tessék elolvasni ; János főherczeg írja, hogy ilyen elemekkel nem lehet hadat vinni. Nemcsak a pénz játszik tehát szerepet, hanem az ember is. A nemzeteket kell kielégíteni és akkor lehet csatákat nyerni. (Élénk helyeslés és taps a bal- és a szélsőbaloldalon.) De van a kérdésnek még egy oldala. Hisz tulaj donképen nem is olyan óriási nagy az az összeg, a melyet a bank rendelkezésre bocsáthat. A franczia bank minden esetre egyike a legerősebb bankoknak és mégis, a mit a franczia bank rendelkezésre bocsátott, az az egész összegnek, a melyet kölcsönnel kellett fedezni, csak 15%-át tette ki. Ez végre is olyan arány, a melylyel szemben áll a többi 85%, és hazzájárul még az, hogy a bank vagy nem tud sokat adni, ha t. i. érczben adja, ha pedig az érez alapján nagymennyiségű papirt bocsát ki, akkor benne vagyunk az infláczióban, a melyből nagyon nehezen lehet kilábalni. És van még egy momentum, a melyet tekintetbe keh venni. Azok a kölcsönök, a melyeket a bank adhat, csak rövid lejáratú kölcsönök lehetnek. Tudjuk, hogy Francziaország még 1880 előtt visszafizette az 1250 milliót kitevő egész kölcsönt. Arra is kell tehát számítani, hogy nem olyan kölcsönről lehet szó, a mely hosszú ideig nem fizettetik vissza, hanem olyanokról, a melyeket nagyon rövid idő alatt kell visszafizetni. Azt hiszem, azonban, hogy ez a körülmény sem fog minket rémítgetni, eltekintve még attól is, hogy végre itt arról kellett volna beszélni, hogy ha külön magyar bank van, vájjon ez a reá eső részt nem tudja-e elvállalni, (TJcjy van I Ügy van ! a bál- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! A bankkérdéssel kapcsolatban még csak a váltóanyagra nézve akarok egyes ellenvetésekre reflektálni. (Halljuk! Halljuk! a balés a szélsőbaloldalon.) Ez is nagyon érdekes. Azt hiszem, igen kevés ország van, a melyben az államférfiak, a közéletben működő emberek abban keresik szerepüket, hogy az országnak tekintélyét, — hogy ugy mondjam — letegyék egészen a sárga földig. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Justh Gyula: Az csak Magyarországon van! Földes Béla: Nálunk, fájdalom, ez sürün előfordul. (Ugy van/ Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) T. ház ! Többször találkoztunk azzal a szemrehányással, — és itt olyan egyénre gondolok, a ki nincs most a házban és a ki ezt szintén kritizálta — hogy önálló magyar bankot nem lehet felállítani, mert rossz a váltóanyag, mert itt tulaj donképen