Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-74

440 7b. országos ülés 1911 /', nuár 12-én, csütörtökön. • sénél és mégis ma arra hivatkoznak, hogy milyen kitűnő intézet a bank, mely nem lehetett volna ilyen kiváló, ha a valutaszabályozás nem nyújt alkalmat arra, hogy a nemzetközi pénzpiaczba tökéletesebben belekapcsoltassék és hogy Magyarország érdekeinek is jobban feleljen meg. Tehát még az is, a mire előnyképen hivatkozhatna, azoknak a meggyőződéseknek, azoknak a leszűrt tapasztalatoknak eredménye, a melyek a kiváló magyar államférfiakat arra vezették, hogy a hitel- és pénzrendszer módosítását, átalakítását és tökéletesbité sét követeljék. (ügy van ! balfelől.) Ha szem előtt tartjuk ezt a körülményt, ha szem előtt tartjuk azt, hogy Magyarország — és ezt merem egész határozottan állítani, bár az okokat és körülményeket most nem keresem — különösen közgazdasági téren akart haladni és hogy voltak kiváló férfiai Széchenyi Istvántól kezdve, a kik különösen a közgazdasági téren kívánták az országot előrevinni, lehet, hogy ez az oka annak a jelenségnek, a melyre utalni szükségesnek tartom, t. i. hogy nálunk a pénz- és hitelrendszer tekintetében az országgyűléseken többnjdre igen helyes nézetek jutottak kifejezésre a a XVIII. század végétől kezdve. Skerlecz pl. egyike volt az elsőknek, a kik sürgették, a mi épen az itt tárgyalt kérdéssel összefügg, hogy a nernesérczek be- és kiszivárgása magától szabályozódik. Avagy vegyük továbbá a devalváczió korszakát. Az országgyűlés küzdött az osztrák államművészetnek a népek jóléte ellen intézett támadásai ellen és semmiféle olyan törvényt nem akart törvénykönyvbe iktatni, a mely helytelen pénzfogalmakon alapult. így az országgyűlések határozottan tiltakoztak az ellen, hogy még ez a szó is: »papirpénz«, a törvénykönyvbe felvétessék, kiindulván abból a felfogásból, hogy a papírpénz — nem vitatom most, hogy ez helyes-e vagy nem — tulaj donképen nem is pénz, mert pénz csakis a nemesérczpénz. (Ugy van! balfelől és a szélsőbaloldalon.) Én, t. ház, csak utalni akartam erre a körülményre, hogy nálunk többnyire egészen helyes nézetek jutottak e tekintetben kifejezésre. Hisz tudjuk, hogy mi volt ennek következménye. Az, hogy 1812-ben feloszlatták az országgyűlést és 1825-ig nem hivták azt össze, tisztán csak azért, mert annak tagjai nem akarták elismerni a februári pátenst, a mely majdnem orozva lett 1811 márczius 15-én reggeli hat órakor az egész monarchiában kihirdetve. (Vgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Ez az az álláspont, a mely az utódokat is megerősítette abban a törekvésben, hogy a pénzes hitelrendszer tekintetében arra törekedjenek, hogy helyes és olyan elveket valósítsunk meg, a melyek az ország érdekében vannak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Azt mondtam, hogy az Osztrák-Magyar Bank igen kiváló pénzintézet és hogy ezt semmiképen nem akarom kétségbe vonni, bár lesznek megjegyzéseim, a melyek viszont, azt mutatják, hogy előtt minden esetre az egész intézmény képének kell állnia. Ezt pedig nem lehet egyes kiszakított szabályokból meglátni, hanem kell, hogy az alapszabályok in extenso tárgyaltassanak, annál inkább, mert nézetem szerint a magyar szempontnak az alapszabályok módosításával is lehet egyes szakaszoknál érvényt szerezni. Polónyi Géza : Fogunk is ! Földes Béla: T. ház ! Mielőtt a kérdés tárgyalásába bocsátkoznék, két szempontot akarok mindenekelőtt kikapcsolni, (Halljuk! Halljuk!) mert ha ezeket mindig szem előtt tartjuk, zavarólag hatnak a tárgyalásokra. Az egyik kérdés a bank szervezetét ületi. Kétséget nem szenved, hogy az 1899. évi XXXVII. t.-cz. oly változtatásokat tett a bank szervezetében, melyek a paritásnak jobban megfelelnek, mint a régi törvények. Ebben mindenesetre igen nagy érdeme van a t. pénzügyminister urnak, mert nagyon jól tudjuk, hogy az osztrákok, mint minden ellen, a mi Magyarországnak előnyére szolgál, igen erős harczot vívtak akkor a paritás keresztülvitele ellen. Justh Gyula: Nem is fogadták el! Földes Béla : Igen, hisz a 14. §-szal lett életbeléptetve. Sőt tudjuk, hogy a közgyűlés előtt, mely hivatva volt ezt a szervezetet életbeléptetni, tekintélyes lapok az utolsó napokig azt a tanácsot adták a részvényeseknek, hogy inkább likvidáljon az intézet, mintsem hogy ilyen szervezet életbelépjen, mely a bank prosperitását megakadályozza. Nem mondom, hogy a bankszervezet 1899-ben nem talált olyan rendezést, mely jobb mint az előbbi, sőt ellenkezőleg, ezt el akarom ismerni, de követelem ennek daczára az önálló bank felállítását. (Élénkhelyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) A másik, a mit szintén el akarok ismerni az igazságnak megfelelően, az, hogy a bank a valutapolitika által rászabott kötelezettségeknek nagy mértékben megfelelt. Talán bizonyos mértékben áldozatokat is hozott, és lehetővé tette, hogy a külkereskedelemben azok a különbségek, melyek esetleg mutatkoznak a pénz értékében, kiküszöböltessenek. Kossuth Ferencz : Ausztria javára ! Földes Béla: Ezt a pontot akartam előrebocsátani, nehogy ennek az oldalnak az a szemrehányás tétessék, mintha megfeledkeznénk arról, hogy a banknak szervezete ma már jobban közeliti meg a paritást, mintha nem akarná elismerni, hogy a bank azon intézetek közé tartozik, a melyek igen kiváló állást foglalnak el az európai nemzetközi közvé leményben. De ezt mindjárt meg kell toldanom egy másik megjegyzéssel, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsőbaloldalon.) azzal a megjegyzéssel t. L, hogy nagymértékben, sőt — merem mondani — tulajdonképen ez is a mi érdemünk. Hisz Ausztria mindent ellenzett, a mi a pénz- és a hitelrendszernek javítása tekintetében Magyarország érdekében kívántatott. Kezdődött ez az ellenzés a valutaszabályozásnál, a mely az osztrák közvéleménynek nem igen tetszett, folytatódott a paritás kérdé-