Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

73. országos ülés Í9ÍÍ január íi-én, szerdán. 431 Polónyi Géza; Magyarul nem szabad beszélni a közgyűlésen ! |;;ÍH Kossuth Ferencz: Ez azt mutatja, — hogy egy rossz vicczet mondjak — (Halljuk ! Halljuk ! jobbfelől.) hogy ilyen bankgyülésen a magyar érdek nagyon könnyen csehül járhat, (ügy van! ügy van ! a baloldalon.) A bank működése — és ezt ismétlem, mert nem akarok igazságtalan lenni — az utóbbi időkben kedvezőbb a közgazdaságra nézve, de azért mégis világosan kitűnik a tényekből az, hogy nem tud a magyar viszonyokhoz alkalmazkodni. Hogy egy példát hozzak fel: Magyarországnak feltétlenül érdeke volna az, hogy a kisipar és a kiskereskedelem fejlődjék. Már pedig köztudomású dolog, hogy a kisiparnak és a kiskereskedelmek váltói 200—300 korona között váltakoznak. A banknál leszámítolt váltók átlag értéke Budapesten körülbelül 2500 korona, a vidéken körülbelül 1200 korona, Bécsben 3000 korona, az osztrák vidéken 2000 korona; tehát csak olyan kis különbséget tesz az Osztrák-Magyar Bank Bécs és Budapest között, hogy itt 2500, ott 3000 korona, pedig feltétlenül nem ez a különbség van a két piacz hiteligényei és állapota között, (ügy van ! ügy van ! a jobboldalon.) A váltók átlagos lejárati ideje igazán jellemző, mert azt szokták mondani, hogy az önálló magyar bank felállításának útjában az áll, hogy a lejárati idő Magyarországon sokkal hosszabb mint Ausztriában és így hogy bankábilis nyelven beszéljek, bankábilisabb váltók az osztrákok, mint a magyarok. Pedig ez nem így van. Ha az átlagokat nézi az ember, azt látja, hogy a lejárati idő Budapesten átlag 50 nap, Bécsben átlag (50 nap, a vidéken, Magyarországon 70, Ausztriában 45, tehát az igaz, hogy hosszabb a magyar vidékeken a lejárati idő, de Budapesten, a hol a váltóczirkuláczió nagymérvű, rövidebb, mint Ausztriában és ez igen természetes is, mert a közös bankkal Bécsben a nagy bankintézetek versenyezni szoktak. Természetes dolog mindaz, a mit mondtam, mert a közös bank túlnyomólag kereskedelmi alapokra van fektetve, holott Magyarországon a kereskedelem távolról sem oly fejlett, mint Ausztriában, annak következtében olyan bank, a mely túlnyomólag kereskedelmi alapokra van fektetve, kevósbbé illik a magyar viszonyokhoz, mint az osztrákokhoz ; ezt mutatja az a tény is, hogy még nem igen hosszú idő előtt, hogy váltót a közös banknál csak bejegyzett kereskedelmi czég számitolhatott le. Egy ilyen életmódú bank a legjobb szándékkal sem tud megfelelni a magyar igényeknek és igy (Az előadói székben gr. Wickenburg Márk helyett Kenedi Géza ül. Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Megöregedett az előadó ! Derültség.) annyira nem áll az, hogy a közös banknak itteni működése folytán olcsóbb a kamatláb, hogy ellenkezőleg a kamatláb 8—9% a vidéken, a minek oka az, hogy másod-harmadkézből kapja a vidék a hitelt és minden kézen ragad valami kamat. (Felkiáltások balfélől: Elég szépen !) T. ház ! Ha kollizió támadna Magyarország és Ausztria között, — alkotmányos kollizióra gondolok, mert másról még álmodni sem lehet — s ebben talán osztrák részen felsőbb befolyások is érvényesülnek, irtózatos rázkódtatást lehetne nálunk a bankkal előidézni, ha egyszerre váratlanul megszorítaná a hitelt Magyarországon, a mely hitel most már nincs minimumhoz kötve. Ez igazán katasztrófával járhatna, igen t. előadó ur, mert mindenesetre van Magyarországon egymillió olyan ember, a ki olyan váltót irt alá, a melyet a lejáratnál nem szándékozik kifizetni, (Derültség jobbfelől.) a melyet egészen becsületesen renoválni és törleszteni szándékozik. De hogyha egyszer megvonják az olyan takarékpénztáraktól a hitelt, a melyeknek pl. 80.000 korona tőkéjük van, de 800.000 koronát eszkomptálnak, ha az ilyen takarékpénztáraktól hirtelen megvonják a hitelt, akkor mi következik ? Az, hogy mindazok csődbekerülnek, a kik egészen becsületes törlesztési szándékkal ugy irtak alá egy váltót, hogy azt hitték, hogy három hónap múlva renoválhatják, de a kis takarékpénztár nem lesz képes renoválni. (Igaz I ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Hát ez, igenis, nagy veszély, t. túloldal. (Igaz! ügy van! a bal- a és szélsőbaloldalon.) Természetes, hogy ilyen fegyverekkel nem egykönnyen szoktak élni és nem valószínű, hogy fognak vele élni. De tény, hogy mégis megtörténhetik, és egy időpontban — az igaz, hogy már régen volt -— tényleg meg is történt, 1869-ben, a mikor egyszerre, váratlanul, az akkori osztrák nemzeti bank hirtelen megszorította a hitelt, a minek óriási pénzkrizis lett a következménye. A nemezis akkor ugy akarta, hogy épen Bécs városában vesztettek a magánosok 180 millió koronát. (Halljuk ! Halljuk ! a baloldalon.) Válságos időkben a közös bank nem képes parin fentartani a valutát. Hogy nem válságos időkben fentartja, hát ez nagyon üdvös dolog, néha nehéz dolog, de, hála Istennek, ezzel a nehézséggel meg tud a bank küzdeni, mert kétségen kivül jól és tehetségesen vezetett intézet. De lássuk a válságos időket! Mert a mint voltak a múltban válságos idők, ugy lehetnek a jövőben is. 1858 végén a valuta parin állt, 1859 közepén 40 perczent volt az ázsió, 1866 kezdetén 3% volt az ázsió, 1866 közepén pedig 30%. (Közbeszólás a bal-oldalon.) Itt a hátam mögött valaki azt mondta, hogy akkor háború volt, hát természetes, hogy háború volt, de hogyha axanyvalutánk lett volna, akkor háború esetében sem lett volna ázsió, (Ugy van ! a baloldalon. Zaj jobbfelől.) mint a hogy (Széll Kálmán felé fordulva) az én igen tisztelt és elismerem, nagyon szakértő barátomnak fel is emiithetem azt, hogy pl. Angliának is volt bur-háborúja, de azért Angliának valutája mégis parin állott. De többet mondok. (Zaj. Elnök csenget. Halljuk ! Halljuk I a baloldalon.) Még az aranyfedezet nagysága sem nyújt abszolút biztosítékot. Mert böngészve a multakban, megtaláltam azt, hogy volt idő, mikor az aranyfedezet a kibocsátott bank-