Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

•128 73. országos ülés 1911 január ll-én, szerdán. magyar nemzeti érdek volt az 1866-iki háború ? (Igaz ! Ugy van ! a bal- h a szélsőbaloldalon.) Vagy hogy magyar nemzeti érdek volt Boszniának okkn­páeziója % (Élénk helyeslés a bal-és szélsőbaloldalon.) a mely Boszniát nemrég magyar királyi jogon annektáltuk, és miután ezt megtettük, nem tud­juk, hogy a mienk-e vagy nem ? (Igaz ! ügy van ! halj elöl.) Továbbá az is tény, hogy kénytelenek vagyunk résztvenni, akarva, nem akarva, ugy mintegy nagy­hatalomnak részesei annak a nagy tehernek el­viselésében, a melyet a nagyhatalmak Európa­szerte egymástól való félelemből önként a nya­kukra vesznek egy idő óta, és a mely nagy teher már. a hat nagyhatalom költségvetéseire összesen évi 6% milliárddal nehezedik. Egy hang (a szélsőbaloldahn) : Borzasztó ! (Derültség jobbfelöl.) Sümegi Vilmos: Czinikusok! (Zaj. Elnök csenget.) Lovászy Márton : De nagy czinizmus ! Szo­morú dolog nagyon ! (Zaj. Elnök csenget.) Kossuth Ferencz: Csodálom, hogy a t. túl­oldal ilyen jókedélyű, (Felkiáltások balfelöl: Czi­nikus ! Zaj. Elnök csenget.) mikor fizetni kell, a vig fizetés csakugyan ritkaság. (Ugy van! bal felől.) Hogy felvegyem beszédem fonalát, mi is ré­szesek vagyunk abban az emlitettem nagy költe­kezésben, még pedig fél milliárdon túl is elkölt évenkint Ausztria és Magyarország a nagyhatalmi állás fentartása kedvéért, vagyis azért fegyverkezik, hogy ne használja fegyverét. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélsőbaloldahn.) (Az elnöki széket Berzeviczy Albert foglalja el.) Konstatálni kivánom, hogy meggyőződésem szerint Magyarországnak nincs szüksége a nagy­hatalmi állásra. (Igaz ! Ugy van ! a bal- és a szélső­baloldalon.) A nagyhatalmi állásra való törekvés­sel veszélybe sodorhatják magukat a kisebb nem­zetek, melyre Magyarországnak nincs semmi szük­sége. A nagy háborúk a nagyhatalmak közti súrló­dásokból szoktak származni, és nem én mondom, de hires mondás volt régebben az, hogy félő, nehogy Magyarország legyen az a máglya, a melyen elégetik, nem tudjuk, melyik kétfejű, vagy egyfejű sast, az orosz kétfejű sast-e vagy az osztrák kétfejű sast, vagy pedig a német eg}d:ejűt ? Az ország geográ­fiai helyzete azt hozza magával, hogy a nagy germán és szláv áramlatok közé van ékelve, a mely helyzet veszélyes ; ily körülmények között feltétlenül a legüdvösebb politika, a melyet követ­hetne, az volna, hogyha iparkodnék ugy rendezni az ügyeit, mint a hogy rendezte a kis Svájez, a mely Francziaország, Németország és Olaszország közé van elhelyezve és azért mindenki tiszteletben tartja, (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) integritását, területi épségét senki sem fenyegeti és nagy háborúkba senki által bele nem sodor­ható. (Ugy van! a bal- és a szélsóbahldahn. Mozgás a jobboldalon. Elnök csenget.) Nemcsak elvi szempontból óhajtja kivivni a függetlenségi párt a gazdasági önállóságot, mint az állami függetlenség első és fő korolláriumát, a mely gazdasági önállóságot a jelen helyzetben is. talán nem hosszú idő múlva, Id is vívhatunk, ha kellőleg összetartunk, (Ugy van ! a bal- és a szélső­bahldalon.) hanem közgazdasági okokból is. (Rali­juk ! Halljuk ! a, bal- és a szélsőbaloldalon.) Abban talán mindnyájan egyet fogunk érteni, hogy túl­nyomóan mezőgazdasági országoknak a fcultur­államisággal járó terheket elviselni nehéz. (Ugg van! a szélsóbahldahn.) Államháztartásunk költ­ségei most már meghaladják a másfél milliárdot. A kulturállamoknak budgetja azzal a természet­tel bir, hogy automaticze növekszik. A mi költ­ségvetésünk is növekszik automaticze és növeke­dését meggátolni nagy zavarok előidézése nélkül lehetetlen volna. Ezt a természetes növekedést legalább is évi 50 millióra tehetjük. Kérdem a t. háztól, van-e itt valaki, a ki azt hiszi, hogy 10 év múlva ez az ország 500 milliós költségszaporula­tot el fog birni ? Más szóval, hogy 10 év múlva oly helyzetben lesz ez a földmivelő ország, hogy 2 milliárdos kötlségvetést el fog birni ? (Mozgás.) Mit jelent ez az évi 50 milliós költségemelkedés ? Ez azt jelenti, hogy az ország közvagy onosodásá­nak évenkint I milliárddal kellene szaporodnia. Hiszi-e valaki, hogy ez a földmivelő ország oly gyorsan gazdagszik, hogy gazdagsága évenkint 1 milliárddal szaporodik és 10 év alatt 10 milliárd­dal fog gazdagsága szaporodni ? Ha van valaki, a ki ezt hiszi, én nem hiszem. Boldog a ki hiszi, talán ő gazdagszik, de az ország nem . Hock János: Boldogok az együgyűek! Kossuth Ferencz : T. ház ! Az én meggyőződé­sem az, hogy oly ország, (Mozgás. Elnök csenget.) a melynek rossz éghajlati viszonyai vannak, a melynek kevés tőkéje van, hogy mezőgazdaságát még intenzivebbül űzhesse, a melyben nem érvé­nyesül az a nagy vagyonosodási tény, a mely Francziaországot gazdaggá tette, hogy a földbirtok igen nagy számú, kis kezekbe jusson, egyszóval, a hol minden összebeszélt azért, hogy ennek a szegény országnak a gazdagodását lassitsa, például még az a körülmény is, hogy minden folyóinknak, tehát természetes utainknak kelet felé kell folyni, a helyett, hogy megfordítva nyugat felé folynának (Mozgás jobbfelől. Halljuk ! a baloldalon.) holott a mi érdekünk, ezt követelné, — mondom — egy ilyen ország oly gyorsan nem vagyonosodhatik, hogy 10 év alatt 10 miliárddal legyen gazdagabbá. Meggyőződésem az, hogyha nem vigyázunk, az ország terhei növekedése alatt összeroskad. Eszembe jut Carey-nek, egy amerikai Írónak a mondása, a ki azt mondta, hogy az a földmives­ország, a mely élelmiczikkeket visz ki, tulaj don­kép a földjét viszi ki, és mikor a földjét többé kivinni nem biria, akkor az embereket viszi ki. Körülbelül ebbe a helyzetbe jutott már Magyar­ország. (Igaz! Ugy van! bal/elől.) A gazdasági fejlődés ilyen mérvben csakis az ipari téren érhető el, ipart pedig fejleszteni gazdasági önállóság

Next

/
Thumbnails
Contents