Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-58

58. országos ülés 1910 deczember 23-án, kedden. 37 nak kerülni. Most csak az a kérdés, hogy mi értendő az »annak idején« való napirendre kerülés alatt? Indítványomban világosan megjelöltem, hogy csakis a kölcsön lebonyolítása után kívánom ezt a jelentést; in'ditványomban világosan benne van, hogy csupán az 1911. évi költségvetésnek napirendre tűzése előtt kívánom megjelentetni. Ha a t. pénzügyminister ur is igy érti, akkor köztünk abszolúte semmi eltérés nincsen. Akkor, t. képviselőház, nekem köszönettel tudomásul kellene vennem a pénzügyminister urnak ezt a nyilatkozatát és akkor meg is nyugodnám ebben, s esetleg magát az indítványt is visszavonhatnám. Azonban, ha a t. pénzügyminister ur nem ezt érti ezen, akkor arra kell konkludálnom, hogy a pénzügyminister ur ugy gondolja, hogy az »annak idején« alatt csakis a zárszámadások értendők. Hát ebbe, t. képviselőház, már nem nyugodhatnám bele és ez esetben a t. ház is alig fogadhatná el ezt az álláspontot, mert méltóztatnak tudni, hogy a kérdésnek a zárszámadásokkal való kezelése nem ritkán, sőt igen gyakran, oly időben kerül a parlament elé, mid/>n az illető minister már nem is minister. És ha a t. pénzügyminister urnak ez az álláspontja annyit jelentene, hogy ő egyáltalán meg akarja tagadni a felvilágosítást, illetőleg a részletes adatoknak a beterjesztését, — a mit én ebből a nyilatkozatból nem tudok kimagyarázni — akkor elvi jelentőségűvé válnék a t. pénzügyminister ur álláspontja és akkor nekem bővebben kellene igazolnom, hogy ez az álláspont nem jogosult. Még egyszer ismétlem tehát, hogy ha a pénzügyminister ur ugy érti nyilatkozatát, hogy ő az ezen kölcsönre vonatkozó adatokat azon alkalommal, mikor már a kölcsön lebonyolittatott, a háznak magának, még a költségvetés előtt rendelkezésre fogja bocsátani, az esetben nekem további szavam nem lenne és akkor szívesen vissza is vonnám indítványomat. Sajnálom, hogy a t. pénzügyminister ur nincs itt, s nem lehet segítségemre, hogy e tekintetben tisztán láthatnék. T. képviselőház! Én tehát abban a feltevésben fogok cselekedni, illetőleg nyilatkozni, hogy a t. pénzügyminister ur nem igy érti ezt a kijelentést. Kegyeskedjenek tehát nekem megengedni, hogy a magam részéről nagy fontosságot és horderőt tanúsítsak annak, hogy egy kölcsönlebonyolitásnak részletkérdései a háztól el ne vonassanak, illetőleg, hogy azok bírálata az egész háznak, de különösen magának az ellenzéknek is lehetővé tétessék. T. képviselőház! A pénzügyminister ur azt mondja, hogy felesleges ezeknek az adatoknak a közlése, mert a félhivatalos sajtóban ezek a részletek állítólag már közzé is tétettek. Méltóztassék megengedni, ha én nem tartanám a parlamentáris elvekkel egészen megegyeztethetonek azt, hogy a képviselőház olyan kérdés tekiutetében, mikor a pénzügyministernek valamelyes meghatalmazást adott, — a hogy ebben az esetben is történt — hogy akkor az ezen meghatalmazásról való beszámolás a parlament előtt ugy történjék, hogy bennünket félhivatalos közleményekre utalnának, a mely félhivatalos közleményekről azt sem tudjuk, hogy melyik hát az a lap, a mely ezt a félhivatalos közleményt autentikusan jogosítva van közölni. A parlamentnek joga van ahhoz, hogy magának a képviselőháznak színe előtt jelentessenek be azok az adatok és okiratok, a melyek a pénzügyminister ur meghatalmazásának végrehajtása körül felvétettek. Ez olyan eminens joga a parlamentnek, a melyet semmi körülmények között sem tartanék elintézettnek és elimináltnak azzal, hogy bennünket félhivatalos közleményekre utalnak. T. képviselőház! A pénzügyminister ur azt mondja, hogy egyrészt felesleges a bemutatás, — a mely már megtörtént a lapok utján — másrészt pedig nem is lehetséges, mert üzleti titokról van szó. Hát ez a két dolog egymást kizárja. Mert ha helyes az, hogy ezek az adatok már közzététettek, akkor üzleti titok nem lehetett akadálya annak, hogy közzétótessenek, s ebből a szempontból nézve azután egészen tiszta és világos a kérdés. Mert ezen üzleti titok szempontjából nekem az az álláspontom, hogy az üzleti titok lehet az államnak is érdeke egy bizonyos határig, de üzleti titokból államtitkot csinálni nem lehet és nem szabad soha . . . Ugron Gábor: Ez igy van! Polónyi Géza: ... mert az adózó polgárságnak és az ennek érdekeit képviselő kéj>viselőháznak joga, sőt kötelessége megtudni azt, hogy az adófillérekből fizetett kölcsönök hova kerülnek és milyen módon kerülnek valahova. Az üzleti titok, ha annak jogosultsága egyáltalán volna, fennálhat addig, míg a lebonyolítás meg nem történik; ezt magam is elismerem, de azon a határon túl a képviselőháznak föltétlen joga van ahhoz, hogy azon kérdés felett beható és olyan vitát folytathasson, a mely az ellenőrzést a ministerrel szemben lehetővé teszi. Ez az én czélzatom, t. ház. És mégegyszer ismétlem, mivel a t. pénzügyminister ur most már jelen van, (Halljuk! Halljuk!) hogy ha a nyilatkozatát ugy érti, hogy a kölcsön lebonyolítása után a háznak rendelkezésére fogja bocsátani esetleg a költségvetés tárgyalása alkalmával ezeket az adatokat, akkor nekem további vitára okom nincs és akkor ezen felvilágosítás esetén vissza is vonnám az indítványomat. (Egy hatig jobbfelöl: Világért se!) Arra vonatkozólag, hogy ennél a kérdéses kölcsönnél nekünk kötelességünk ezen adatoknak részletes előterjesztését sürgetni, az államhitel nagy érdekei szempontjait kellett volna és kellene kiemelnem. Nem akarok ezekbe a részletekbe