Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-73

13. országos ülés 1911 Sümegi Vilmos: Ne komédiázzék! Ilyent ne tessék mondani! Osztrák az minden izében ! (Mozgás. Elnök csenget.) Gr. Wickenburg Márk előadó: Egységes a bank vezetése a bankpolitika és valutapolitika terén. (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) Azonban minden egyéb tekintetben is, különösen a mi a hitelmegszabásokat illeti, az Osztrák-Magyar Banknak két organizácziója, t. i. az osztrák és a magyar organizáczió teljesen önállóan jár el. A közös bank mellett, illetve az önálló magyar bank ellen nem a jog és nem a lehetőség, hanem teljesen csak a czélszerűségi indokok szólnak. És ez elsősorban magyar érdek ; de azt hiszem, hogy a mag)^ar érdeknek jelentőségéből semmit sem von le az, hogy ez osztrák érdek is és semmit sem von le az sem, hogy igenis ez a monarchia nagyhatalmi érdeke is. (Mozgás és elhnm,oniások. a szélsőbalolclalon.) Azt hiszem, ezen már túl vagyunk, hogy ellentéteket konstruáljunk a magyar érdek és a monarchia nagyhatalmi érdekei közt. (Zajos ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Sümegi Vilmos: Császári érdek! Mondják meg, hogy a császár cselédei! A császár parancsolja ! (Mozgás.) Nincsen a világon ország bank nélkül! (Zaj. Elnök csenget.) Beck Lajos: Tisza is azt mondta, a pénzügyi bizottságban, hogy ez nem politkai kérdés! (Mozgás és zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk !) Gr. Wickenburg Márk előadó: Az intézkedések másik csoportja, a melylyel foglalkozni kivánok, a készfizetésekre vonatkozik. (Halljuk! Halljuk!) Itt két irányban tétetnek javaslatok. Az egyik az, a mi a módositott alapszabályok I. ezikkében mondatik. Ugyanis (olvassa): »Az Osztrák-Magyar Bank köteles minden rendelkezésére átló eszközzel gondoskodni arról, hogy jegyeinek a külföldi váltók árfolyamában kifejezésre jutó értéke a koronaérték törvényes értékparitásának megfelelően állandóan biztositva maradjon.« (Mozgás a szélsóbaloldalon.) Polónyi Géza t. képviselőtársam előbb, ha nem csalódom, azt mondta, hogy ő ezt a határozatot nem érti, ugyebár, illetőleg nem érti, hogyan lehet a bankjegyeknek értékparitását biztositani ? Azt hiszem, igy méltóztatott mondani. Polónyi Géza: Nem azt mondtam, hanem azt, hogy papirosparitás nem lehetséges. Megmagyarázom mindjárt. (Zaj. Halljuk! Halljuk! jobbfäől.) Elnök (csenget) : Csendet kérek ! (Zaj. Felkiáltások a szélsóbaloldalon : Nem hallunk egy szót sem ! Halljuk ! Halljuk ! jobbjelől. Csenget.) Csendet kérek. Gr. Wickenburg Márk előadó: T. képviselőház ! Ennek a rendelkezésnek . . . Polónyi Géza (az előadói emelvény előtt) : Nem lehet érteni, kicsit hangosabban ! (Derültség. Zaj a szélsőbaloldalon. Halljak.! Halljuk! jobbfelől. Elnök csenget.) január 11-én, szerdán. 423 Gr. Wickenburg Márk előadó: Ennek a rendelkezésnek az értelme a következő. (Za,j a baloldalon. Halljuk ! Halljuk ! jobbfelöl. Elnök csenget.) Először a koronaértéknek paritása ugy értendő, hogy egy tizfrankosban van 3-22 etc. gramm kilencztized finom arany, egy tizkoronásban van 3-387 etc. gramm kilencztized finom, arany. Ebből az következik, hogy 100 korona egyenlő 105 frankkal és 100 frank 95 korona 25 fillérrel. Polónyi Géza : Ez nem paritás, hanem reláczió ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Wickenburg Márk előadó : Ez a törvényes értékreláczió. Ha ennek a relácziónak megfelelő paritás fentartása tétetik az Osztrák-Magyar Banknak kötelességévé, és az van itt mondva, ez annyit jelent, hogy az Osztrák-Magyar Banknak kötelessége a felett őrködni, hogy 100 frank Bécsben vagy Budapesten ne kerüljön többe, mint 95 korona 23 fillérbe . . . Egy Slang (a szélsóbaloldalon) : Kinek az érdekében teszi ? A maga érdekében ! Gr. Wickenburg Márk előadó : ... a készfizetéseknek (Zaj. Halljuk ! Halljuk ! Elnök csenget.) épen az a leglényegesebb főfeladata és czélja, hogy épen ezt az értékparitást biztositsa. (Helyeslés jobbfelől.) Ugyanis a fizetési mérlegnek megfelelő fizetési forgalomban állandóan kereslet van a fizetési eszközök iránt, igen tág értelemben véve a fizetési eszközöket, váltók, csekkek, lefizetések stb. Ez a kereslet és kinálat bizonyos árfolyam-ingadozásokat idéz elő a váltóknál, csekkeknél stb., ezeknél a fizetési eszközöknél, a melyek a deviza fogalma alá tartoznak vagy azzal rokonok. Már most készfizető országokban ezek a váltóárfolyambeli ingadozások annyiban nyernek határt felfelé és lefelé, hogy készfizető országokban bárkinek tehetségében és jogában áll a jegybanknál a bankjegy ellenében vagy más utón aranyat szerezni és ezt az aranyat külföldre kiküldeni, a mely azután ott megint fix áron törvényos fizetési eszközzé változtatható át. Ez az araiwkiküldés vagy behozatal bizonyos költségekkel jár, a melyek alakulnak a kamatokból, transzportköltségekből és biztosítási dijból, s ezek a költségek együtt képezik azt a differencziát az értékpari és a váltóárfolyami ingadozások határa között, a mely meg van engedve és a mely előfordulhat. Mert ha ezt a pontot, a gold pointot túllépi a váltóárfolyam, a külföldi váltónak a belföldi ára, ugy az arany kiküldhető és arbitrazsolható az arany kiküldés. Azzal, hogy a banknak kötelességévé tétetik ennek a paritásnak fentartása, ugyanaz a czél van elérve, a mely nem egyedüli, de a leglényegesebb és legfontosabb czélja a készfizetésnek. (Halljuk 1 Halljuk ! a jobboldalon.) E kötelezettségében a banknak benne van az is, hogy a mennyiben szükséges az árfolyamokat fentartani aranykiadással, ezt is meg kell tennie. Az Osztrák-Magyar Bank az árfolyamokat eddig is fentartotta körülbelül 10 esztendő óta a két gold point közt. (Mozgás) Ugyanazon eszközzel, a mely eszköznek további alkalmazását várjuk tőle és ez az ő igen nagysza-