Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

30 57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. adóztatás alá, egy olyan téves felfogás keletkezhetnék, a mely a volt pénzügyministernek nyilatkozataival is homlokegyenest ellenkeznék. (Ellenmondások jobbfelöl.) A volt pénzügyminister t. i. 1909-ben az adótörvények tárgyalásakor kifejezetten és világosan kijelentette, hogy a külföldieket nem lehet ugyan utóiérni, de viszont a belföldiekkel szemben igenis a teljesen adómenteseknek nyilvánított papírok szelvényei is kétségtelenül és föltétlenül adó alá és pedig a jövedelmi adó alá jutnak. (Mozgás jobb felöl.) Mindezek okából szükséges lesz a külföldet tájékoztatnunk, mielőtt az a járadékkölcsön aláiratik, hogy az a törvény életben marad-e vagy sem, és miután a pénzügyminister ur felfogásának és szerintem egészen helyes intencziójának az felel meg, hogy ezek a jövedelmi adó alól is mentesittessenek, én nemcsak támogatom ezen törekvésében, de meg óhajtom adni az alkalmat egy határozati javaslatban arra, hogy ezen törvény hatályon kívül helyezésére lépések tótessenek. Mert ezzel el fogjuk érni azt, hogy nemcsak belföldi állampolgárainkat nem fogjuk elriasztani attól, hogy az állam hitelműveleteiben, adósságaiban részt vegyenek, hanem ellenkezőleg stimulálni fogunk mindenkit erre, ha föltétlen bizonyossággal tudni fogja, hogy az a papir, a melyet ő megvett, szelvényében is minden adótól mentes lesz, a mi csak hasznára válhatik járadékunk elhelyezésének. Már most a második határozati javaslatom vonatkozik arra, hogy én arra a kérdéses kölcsönre nézve a biztos tájékoztató adatokat akarnám a háznak rendelkezésére bocsátani. És itt engedelmükkel, röviden regisztrálom azt, hogy azóta, mióta a t. pénzügyminister ur ebben a kérdésben álláspontját elmondotta, egy pár jelenség és tény merült fel, a melyekre a t. pénzügyminister urnak és a háznak szíves figyelmét fel kell hívnom. Az egyik dolog az, hogy a franczia kamarában egy hivatalos nyilatkozat tétetett a pénzügyi bizottság előadója részéről, Pichon külügyministernek a pénzügyi bizottságban tett nyilatkozata alapján és ez a nyilatkozat mély sajnálatomra nem egészen fedi a tényeket, melyeket a t. pénzügyminister ur előadott. Eraneziaországban hivatalosan jelentetett be az, hogy a mélyen t. mostani kormány Julius 30-ika után, a mikor a meghatalmazást megkapta, nem ugyan közvetlenül, de Rothschildék utján kölcsön megkötése iránt tényleg érintkezésbe lépett a franczia kormánynyal, ós hogy a franczia kormány hivatalos választ adott Rothschildék utján a magyar kormánynak, s e válaszból a t. pénzügyminister urnak tudomására jutott két feltétel, melyhez a franczia kormány ezen kölcsönt kötötte. Egyúttal azonban ezen jelentésből a franczia kamarában ünnepélyesen konstatálva lett, hogy az a kölcsön, a melyet a francziák felajánlottak, olcsóbb lett volna, mint a melyet a t. pénzügyminister ur megkötött, még az összeget is megmondják: 2,500.000 koronával. A második dolog, hogy az osztrák Heichsrathban Bilinski pénzügyminister erről a kölcsönről nagyon lekicsinylőleg nyilatkozott, és konstatálta, hogy ők 93-as árfolyamon tudnak kölcsönt kapni. A harmadik dolog, hogy egészen rövid lehessek, az, hogy a tegnapelőtti napon Kolischer képviselő az osztrák Ileichsrathban bejelentette, hogy mi Németországtól tulajdonképen morzsákat kaptunk és ezt is csak uzsorakamatok mellett tudtuk kipumpolni. Ezekkel a tényekkel szemben, azt hiszem, hogy a magyar állam hitelének érdekében áll, különösen azért, mert közvetlenül emmisszio előtt állunk, hogy ezek a dolgok tisztáztassanak. A dolog t. i. úgy áll, — minden mellékszándék nélkül állítom ezt — hogy a mélyen t. pénzügyminister urnak mostani kölcsöne, fájdalom tényleg nem járt sikerrel. A t. pénzügyminister ur ugyanis 560 millió koronára kapott meghatalmazást és pedig azért, mert az államnak erre szüksége volt. A törvényhozás nem szokott egy pénzügyministernek felesleges 560 millió koronára, meghatalmazást adni. És mi történt? Az, hogy ebből az 560 millióból a netto-resultatum semmivel sem több, mint 185 millió korona, a mely nekünk rendelkezésünkre fog állani. Mert a kölcsön lebonyolítása az eddig tudomásunkra jött tények szerint ugy áll, hogy 250 milliót prolongált kincstárjegyekben kapott meg a pénzügyminister ur, a mi evidenter nem jelent pénzt, csupán 35 millió korona erejéig, vagyis 250 millió koronán felüli kincstári jegyek tekintetében, a melyeket nem kell beváltani. Mindössze tehát 220 millió korona az, a mi készpénzül a t. pénzügyminister urnak rendelkezésére fog állani. Ezzel szemben azonban, ugyebár, nyilvánvalólag még a beszerzés előtt áll a t. pénzügyminister ur, mert neki még be kell szerezni rövid három esztendőn belül azt a 250 milliót, melyet kincstári jegyekre kell visszafizetni, továbbá felhatalmazása van a t. pénzügyminister urnak arra a 60 millióra, ugyebár, a melyet még fel nem vett. Továbbá felmerül az, hogy az opczió kérdése miként áll, miután az az átvevő kölcsöncsoport csak 75 perczent erejéig ad fix kölcsönt, míg a hátralevő 25 perczentre magának opcziót biztosított, tehát tőle függ, vájjon adja-e a kölcsönt ugyanazon feltételek mellett vagy sem. Nekünk tehát egy helyzettel kell számolnunk, azzal, hogy a t. pénzügyminister ur rövid idő alatt újból a pénzpiaczhoz kell, hogy forduljon — legkevesebbet mondok — egy 300 és egynéhány milliót meghaladó kölcsön erejéig a pénzpiaczot újból igénybe kell vennie, és pedig a 60 millió, 250 millió és az opczióból visszamaradó esetleges 75 millió erejéig. Már most, hogy mi ilyen pénzügyi helyzetben azon európai