Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

24 57. országos älés 1910 deczember 12-én, hétfőn. Ugy van! a baloldalon.) mint a minő áldozatokat hozmok kell azon előrehaladottabb államoknak, a melyek hasonló vagy talán még nagyobb pénzügyi nehézségekkel állanak szemben. (Ugy van ! a haloldalon.) Ezzel ettől a témától elbúcsúzom, de nem búcsúzhatom el a t. pénzügyminister úrtól. (Mozgás jobbfelől.) Mert a t. pénzügymmister ur tegnapelőtti beszédében nem maradt meg kizárólag a pénzügyi téren, hanem átment a politikai térre is és azokkal a szemrehányásokkal polemizálván, a melyek az ellenzék részéről a kormánynak tétetnek, azt mondja nekünk : azt a szemrehányást, mintha a kormány határozott programra nélkül kormányozna, mint hogyha a minden nemzeti követelményről való lemondást képviselné, azt a szemrehányást ő mindenkitől elfogadja, de nem tőlünk, a kik paktum alapján kormányoztunk, (ügy is van ! a jobboldalon. Mozgás a baloldalon. Felkiáltások a szélsőbalon : Kórus!) Bocsánatot kérek, egy kis pauzát fogok tartani minden mondat után, hogy a kórusnak alkalma legyen nyilatkozni. (Derültség balfelől.) Paktum alapján kormányoztunk, (Mozgás.) monda és e paktumban a magyar nemzeti követelményekről való lemondást fogadtuk el. Tovább fonva e gondolatot, a t. pénzügyminister ur reám hivatkozik és azt mondja, hogy gróf Apponyi Albert állítja ugyan, hogy a kikapcsolás a katonai kérdésekben kölcsönösen történt, t. i. nemcsak a nemzeti követelmények teljesítése tartatott függőbon, de egyszersmint a hadseregnek extenzív fejlesztése, mondjuk a létszámemelés; De a t. pénzügyminister ur szerint ebben a paktumban, a melynek szövege már nem képez hivatali titkot... Megjegyzem, sohasem képezett. . . (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, ezt már nekem jobban kell tudnom ; (Mozgás a baloldalon. Derültség a jobboldalon.) meg is mondom az okát: mert soha hivatalos aktát nem képezett. Hát a mi ebben a paktumban volt az a múlt országgyűlés tárgyalásai folyamán napvilágot látott; ez tehát nem titok, ebből mindenki argumentálhat. T. képviselőház ! Értsük meg egymást. Először is nem fedi a tényeket teljesen, hogy mi paktum alapján vállaltunk volna kormányt. Igenis, kormányzati programmunk egy részét képezte egy bizonyos megállapodás a királylyal. Azokra a kérdésekre nézve, a melyek az összeütközést előidézték a nemzet és a király közt, és a melyek függőben tartásának feltételeire igenis megállapodtunk. De nem ez volt kormányzatunk egyedüli alapja. Kormányzatmik alapja volt az a kormányprogramm, a mefyet Wekerle ministerelnök ur, a mikor e házba beléptünk, itt kifejtett, a mely a kulturális, belügyi, közegészségügyi., vallásügyi, gazdasági, szocziálpolitikai reformoknak igen nagy részét és egész rendszerét felölelte, (Mozgás.) s melyekből annyit hajtottunk végre e rövid négy év alatt, hogy gratulálni fogok önöknek, ha ennek felét is hosszabb idő alatt tudják végrehajtani, (Igaz! Ugy van I Élénk helyeslés a baloldalon. Ellenmondás a jobboldalon.) és a melyek maradványaiból táplálkozik eddigi egész politikai tevékenységük, (ügy van! Taps a baloldalon. Derültség a jobboldalon. Felkiáltások a jobboldalon : A választói Gál Sándor: Nem kell egyet kiszakítani. Gr. Apponyi AJbert: Ez a történelmi igazság ! A mi a t. pénzügyminister urnak azt a nem világosan kifejtett, hanem sejtetni akart vádját illeti, hogy a paktum tartalma szerint a nemzeti követelményeknek kikapcsolása egyoldalúan történt volna, és hogy abban a létszámemelésnek megengedhetősége a nemzeti követelmények tisztázása nélkül, ezekre való megegyezés nélkül is benfoglaltatott, erre nézve nagyon kérem a t. pénzügyminister urat, hogy ha azokra hivatkozik, a mik a múlt országgyűlés tanácskozásai során a mi beleegyezésünkkel napvilágot láttak, hivatkozzék akkor egészen, és nemcsak egy részletre, és akkor megállapithatnók, hogy azokban a pontozatokban, a melyek az első megbeszélés alapján létrejöttek, a melyek, hogy ugy mondj am, az úgynevezett paktum írásbeli részét képezték, a létszámemelés kérdésére nézve igenis bizonyos homály volt, de a mint azok a férfiak, a kik később kiszemeltettek, hogy a kormány tagjai legyenek, Bécsbe érkeztek és ezekről az Írásbeli pontozatokról tudomást vettek, rögtön megtörtént a helyreigazítás, a kiegészítés abban a tekintetben, hogy klarifikáltassék a dolog : hogy mi pedig katonai létszámemelésbe nem megyünk bele, ha a nemzeti követelések teljesítésére nézve előbb megegyezés nem jön létre. (Ugy van ! a baloldalon.) Wekerle Sándor itt a képviselőházban akárhányszor ismételte a ház színe előtt, ismételtem én is, ugy hogy a t. pénzügyminister ur részéről a paktumnak ilyen módon való odaállitása, bocsásson meg, a politikai fegyverek olynemű használata, melyet én a lojális diszkusszióból kizárandónak tartok. (Élénk helyeslés a baloldalon. Mozgás a jobboldalon. ) Szemünkre lobbantja ma a t. ministerelnök ur azt is, hogy a választási törvényt nem készítettük el, és azt mondja, hogy mi is hajlandók lettünk volna a katonai kérdésekkel, a hadsereg kérdésével előbb foglalkozni, mint a választási törvénynyel. Bocsánatot kérek, t. képviselőház, ezt nem lehet állítani, mert hiszen a tényekkel ellenkezik, hogy a volt kormány a választási törvény problémáját a maga részéről meg nem oldotta volna. A volt kormány egy választási reformra vonatkozó törvényjavaslatot a ház asztalára letett, és csak azután állottak be az akkori kormánynak akaratán kivül és tőle nem függő körülmények folytán azok a politikai viszonyok ebben a képviselőházban, melyek annak a választási törvényj avaslatnak nyugodt és eredményes tárgyalását lehetetlenné tették. Hogy mi a katonai kérdéssel a választási törvény meghozatala előtt is az ügyek későbbi stádiumában foglalkozni hajlandók lettünk volna? Hát igenis ; de csak ugy, ha a nemzeti köve-