Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-66

246 66. országos ülés 1910 deczember 22-én, csütörtökön. urak háza által el van fogadva. E szerint még abban az esetben is, ha a végleges rendezést mi deczember 31-éig el tudnók intézni, az törvényerőre nem emelkedhetnék, mert Ausztriában sem emelkedhetnék törvényerőre; mig az ideiglenes rendezés, miután Ausztriában már el van fogadva, ha mi is elfogadjuk, törvényerőre emelkedhet. Tartalma a javaslatnak: érvényben tartása a bankstatutumnak, illetve privilégiumnak, és az azzal összefüggő, a bankügyre vonatkozó törvényes rendelkezéseknek, a milyen a 80 millió forintos adósság 60 millió koronás maradványának rendezése illetve, a mai rendezésnek érvényben tartása, továbbá érvényben tartása a 10 koronás bankjegyek szabályozásának és a valutarendezés során az osztrák-magyar banknál deponált aranyérmék rendezési módjának. A másik része a törvén yj avaslatnak vonatkozik az érme- és pénzrendszer tekintetében Ausztriával kötött szerződés fentartására, a mely 1910. év végén szintén véget ér, akkorára fel van mondva. A bankprivilégium lejártával az osztrák-magyar banknak, mint jegykibocsátó intézetnek működését be kellene szüntetnie, és hatályukat veszítenék azok a tiltó rendelkezések is, a melyek a privilégium biztositékát képezik, szóval, a teljes anarchiának kellene tulaj donképen bekövetkeznie e téren, a mennyiben intézkedés nem történik. A kormány a pénzügyi bizottságban kijelentette, hogy felelősségének érzetében, annak megismerésében és a salus rei publicae-nek szem előtt tartásával abban az esetben is, ha ez a kérdés törvényesen nem rendeztetnék, rendeleti utón az érvénybentartást elrendeli és foganatosítja. A pénzügyi bizottság a kormánynak ezt az elhatározását, a melyet ott kijelentett, helyeselte. Van egy példánk 1898-ból, a mikor hasonló kormányrendeleti intézkedés történt addig, a mig az 1898:

1. t.-cz. létre nem jött. Ebből a rendezésből is látjuk azonban, hogy a kormány rendelkezése — a mint a dolog természete azt magával hozza — nem birhat azzal a hatálylyal, mint a törvényes rendezés, de másrészt nem birhat azzal a terjedelemmel sem, mert hiszen a kormány nem tehet egyebet, mint a mit akkor tett, hogy t. i. utasította az osztrák-magyar bankot, hogy működését tartsa fenn, és ennek fejében kijelentette, hogy más irányban a privilégium kérdésében lépéseket nem tesz és a bankot működésében zavarni nem fogja. Ennél többet a kormány a maga jogkörében nem is tehet; kétségtelennek tartom, hogy ezzel nincsen teljesen elhárítva minden bizonytalanság a bankügy minden vonatkozásából, a mi bizonyára káros gazdasági életünk egyik ily alapinstitucziójánál. De én azt hiszem, hogy még ez a szempont is kisebb baj annál a hátránynál, hogy határozottan a törvényhozás jogkörébe tartozó egy ügy kényszerűségből rendeleti utón szabályoztatik. Azt hiszem, helyeseim fogja a t. ház, hogy ez lehetőleg kerülendő, és hogy a magyar törvényhozásnak alkotmányos jogköre minden körülmények között — a mennyiben ez lehetséges —• érvényben tartandó. Talán helyesemi fogja a t. ház azt a felfogást, hogy alkotmányos életünk szempontjából minden egyes eset, a midőn a törvényes állapoton kívül jutunk, valóságos szerencsétlenségnek mondható. (Ugy van! jobbfelől.) Én legalább annak tartom ... Gr, Batthyány Pál: Gondoskodtak volna, elég idejük volt. (Zaj.) Gr. Wickenburg Márk elííadó:... mivel ez csak fokozza azt a nembánomságot, a mely az országban már úgyis elterjedt ilyen esetekre nézve. Alkotmányunknak csak kárára lehet, ha hitelüket elveszítik az alkotmány legvégső biztosítékai. (Ugy van! ügy van! jobbfelől. Zaj balfdől.) T. képviselőház ! Azt hiszem, kétségtelen, hogy az ellenzéknek addig, a mig kormányra nem jut, az ellenőrzés a főfeladata, és azt hiszem, hogy ennek az ellenőrzésnek elsősorban arra is kellene kiterjednie, hogy oly dolgok, a melyek a törvényhozás jogkörébe tartoznak, rendeleti utón ne szabályoztassanak. Es ebből is merek azon reményemnek kifejezést adni, hogy a t. ház minden oldala meg fogja adni az utat és módot arra, hogy ez ügynek törvényhozási elintézése megtörténhessék. Kérem a törvényjavaslatnak általánosságban és részleteiben való elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Hammersberg László jegyző: Szebeny Antal! Szebeny Antal: T. képviselőház! Alig, hogy elvégezte a ház az indemnitás tárgyalását, ismét egy újfajta indemnitás előtt állunk, t. i. a bankszabadalom meghosszabbítása, az erre vonatkozó provizórium tárgyalása előtt. Ha nem volt indokolható, hogy az 1911-iki költségvetés helyett az indemnitás tárgyaltassék le ebben az esztendőben, még kevésbbé indokolható az, hogy a bankjavaslat helyett csak a provizórium tárgyaltatik le ebben az évben. Mert, mélyen t. képviselőház, abban, hogy a bankjavaslat le nem tárgyaltatott, abban az ellenzék nem hibás. (Igaz! Ugy van! a szélsőbáloldalon.) 1910 deczember elsején terjesztette be a pénzügyminister ur ezen ház elé a bankjavaslatot és 1910 deczember 15-én, tehát 15 nap múlva, már itt, a ház előtt feküdt a bizottsági jelentés, igy tehát annak az előkészítésére az ellenzék részéről semmiféle olyan közreműködés nem történt, a melynél fogva az elhalasztást az ellenzék terhére lehetne róni. (Igaz ! Ugy van! a bál- és a szélsőbaloldalon.) Különben sem ajánlatos még a magán életben sem, hogy prolongáczió utján rendezzük kötelezettségeinket, annál kevésbbé az államéletben, a melyben az intézkedéseknek jól megalapozottaknak kell lenni. De, hogy tényleg későn terjesztetett be a javaslat a képviselőház és egyáltalán mindkét államnak a törvényhozása elé, az abból is kitetszik, hogy a másik állam Ausztria, sem tudta letárgyalni ezen javaslatot, és az a legérdekesebb a dologban, hogy mig Ausztriában Bihnszki pénzügyminister azt mondotta, hogy azért kell azt az egy paragrafust beiktatni Ausztria-