Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

236 65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. urnái, ületőleg a pénzügyminister urnái, és ezekben a kérvényekben felajánlkoznak ennek a bankkérdésnek rendezésére, ép ugy mint a nápolyi bank tette, csakhogy ezzel ellentétben nem a köz számára akarnak áldozatot hozni, hanem igenis, ugy tudom, még maguk részére is illetéktelen támogatásokat arrogálnak. Hogy visszatérjek arra a közgazdasági ozikkre, a melyet a Pester Lloyd mai számában olvastam, meg kell adni azt, hogy némi tekintetben megnyugtat engem, hogy ott azt olvasom, hogy a kormány ezeknek az üzleteknek közvetítésével az erre szerintem egyedül illetékes tényezőt, a postatakarékpénztárt szándékozik megbizni. A kérdés azonban most már a körül forog, hogy a postatakarékpénztár megbizott jaként ki szerepeljen Amerikában ? És itt már a megoldással —• nem tudom, hogy ez a közgazdasági czikk közel vagy távol áll-e a pénzügyminister úrtól —• nem értek egyet, s azt hiszem, a ház tetszését sem fogná megnyerni. T. i. két propozicziót tesz : vagy egy budapesti tekintélyes bank bizassék meg azzal, hogy Amerikában hozzon össze egy érdekeltséget az ottani bankok köréből, a mely ezt az üzletet kezébe vegye, vagy pedig a Hannover nemzeti bank bizassék meg Newyorkban ezen üzlet lebonyolításával. Az első ellen az a kifogásom, hog}' ennek az intézménynek kreálásánál nem szabad tisztán az üzleti érdeket szem előtt tartani, hanem annak igenis etnikai vonatkozásokkal is kell birnia, (Helyeslés halfelől.) értem alatta azt, hogy ennek az intézménynek létesítésébe nemcsak egyeseket és egyes pénzcsoportokat kell bevonni, hanem igenis be kell vonni a közgazdasági élet minden erre hivatott ténj'ezőjét. Értem ezalatt a tekintélyes magyar jrénzintézeteket és a tekintélyes magyar közgazdasági egyesületeket, mert hiszen nemcsak az üzletközvetítés ennek a hivatása, hanem igenis kulturális feladatai is vannak. Az első propoziczió tehát azért áll ellentétben az én felfogásommal ; hogy pedig a másik propoziczió, t. i. h°gy e

gV külföldi intézetet bízzunk meg legvitálisabb érdekeink védelmével, mennyire helytelen, az, azt hiszem, nem szorul részemről bővebb bizonyításra. (Ugy van' bal/elöl.) Én kizártnak tartom azt, hogy a kormány a konczesszió megadásába üyen feltételek mellett belemenjen és nyugodtan és bizalommal várom az erre vonatkozó czáfoló választ. Én kizártnak tartom azt, hogy a kormány hozzájárulását adhassa ahhoz, hogy akár itthon, akár pedig Amerikában kisebb érdekeltségek által engedje monopolizálni ezt a közérdeket szolgálni hivatott intézményt. És bátor vagyok figyelmeztetni a t. kormányt arra is, — és ez különösen odakint bir nagy suhylyal — hogy csakis olyan köröknek kezére bizhatjuk ez intézmény megvalósítását, a melyek ugy itthon, mint az Egyesült-Államok területén osztatlan bizalmat és becsülést élveznek. Legyen ez az intézmény kulturális intézmény és legyen olyan, a mely alkalmas arra, hogy annak a kivándorlónak, a bizalmát teljesen kiérdemelje, mert csak ugy képes hivatásának megfelelni. Ne csináljunk mindenből üzletet, t. képviselőház, ne keressük mindig csak az üzleti részt. Nem régen - hangzott el itt a házban egy interpelláczió, a melyből megtudtuk, hogy a törvény védelme alatt, a törvény elkerülésével egy arra hivatott társaság a legborzasztóbb dolgokat követte el az embernyuzás terén. A legjobban kirítt akkor abból az a tendenczia, hogy nálunk mindent üzleti szempontból fognak fel. T. képviselőház! Nem csinálok különbséget tisztességes és tisztességtelen üzlet között, mert a határvonalat, őszintén szólva, a kettő között én élesen megvonni nem tudom, (Derültség.) de azt tudom, hogy az olyan üzlet, mely oly módon él vissza a reá bizott nép nyomorával, hogy még a legutolsó filléreitől is kész azt megfosztani, a mely nem elégszik meg azzal, hogy a népnek ezreit kivándorlásra szorítja, de, hogy ugy fejezzem ki magamat, az ő polipkarjait és uzsoracsápjait még az Atlanti-óceánon át is utána akarja nyújtani, az olyan üzlet semmikép sem sorolható a tisztességes üzletek körébe. (Helyeslés a baloldalon.) Épen azért várok én megnyugtató választ a belügyminister úrtól. Méltóztassék azonban nekem megengedni, hogy a mikor erről a kérdésről van szó, csak nagyon röviden foglalkozzam a kivándorlási tanácscsal is, a mely kivándorlási tanács (Halljuk ! Halljuk !) az illető törvény 32. §-a szerint a következő feladattal bir (olvassa) : »A tanács a szállító vállalkozók és helyetteseik részére, valamint az irodák felállítására adandó engedély, illetőleg jóváhagyás megadásánál, korlátozásánál, vagy megvonásánál a belügyminister által előzetesen meghallgatandó ; ezenfelül a kivándorlásra vonatkozó minden kérdésben véleményét a belügyministerrel közölheti, s ennek felhívására véleményt ad«. A törvényhez fűzött végrehajtási utasítás, a melyet a mostani t. belügyminister ur, nem tudom, mi okból felfüggesztett és hatályon kivül helyezett, még inkább preczizirozza a kivándorlási tanács hatáskörét. Különben is a törvény megalkotásánál . . . (Folytonos zaj.) Elnök (Csenget): Csendet kérek, t. képviselőház ! Szmrecsányi György:... a kivándorlási tanács hatásköre ugy volt kontemplálva, hogy az a belügyminister mellett egy autonóm testületet képezzen, a mely testületnek főfeladatát képezendi a reá ruházott teendők körében eljárni. A 33. §. megállapítja azt, hogy kik ennek, a tagjai. A kodiflkaczionális tárgyalásoknál felvettetett az a kérdés, vájjon ezen tagok közé ne vétessék-e fel az illető hajósvállalat és a hajószállító vállalatok képviselője, vagy igazgatóságának valamelyik tagja és akkor gróf Andrássy Gyula belügyminister nagyon helyesen azt jegyezte meg, és az