Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

65. országos ülés 19l() dec Ilyen hangra azonban nem hallgatnak demokrata városatyáink. Ez nekik nem konveniál, hanem csak az konveniál, ha az eseményeket és a tényeket olyan színben tudják feltüntetni, a mely osztálygyülölet szitására alkalmas. (Helyeslés a baloldalon.) Megint csak vissza kell térnem t, képviselőtársamra, Vázsonyi Vilmosra, a ki ezen kétségbevonhatatlan statisztikai és közgazdasági igazsággal szemben a husdrágaság kérdéseért és a husagrárvámoknak kérdéseért felelőssé a nagybirtokosokat teszi, mondván azt, hogy (olvassa) : »A behozatali tilalom a legtipikusabb alakja annak, hogy bizonyos területen egy bizonyos termelési ág monopóliummá alakul át, privát monopóliummá, rendszerint a kiemelkedő nagy példányok érdekében, mert miként az állatpiaczon a hizott marha dominál, a gazdasági téren is a hizott példányok uralkodnak.« (Zaj és félMáltások a baloldalon: Nagyon szellemes!) Továbbá azt mondja, hogy (olvassa): »A városok lakosságának érdekeit megvédelmezik ők — már mint a demokrata urak —, megvédelmezik a magyar gazdatársadalomnak nagy többségét is, melynek élén csak néhány élelmes nagy ur halad, a ki a maga érdekeit jól eszkomptálja a magyar gazdatársadalom egészének az érdekével.« Hát, bocsánatot kérek, t. ház, ha ez nem a legrosszhiszemübb és legféktelenebb osztálygyülöletnek szitása, ugy én nem tudok rá más kifejezést találni. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Hasonló stílusban beszél a kereskedők egyesületének titkára, a már többször emlegetett Szende Pál ur is . . . Sümegi Vilmos: JSTem oly nagyon szende! Baross János: ... a ki azt mondja, hogy (olvassa).' » Végül a nagybirtok kisajátította a maga részére a hazafiságot, csak az a jő hazafi, a ki az ő pártjukon marad, a drágaságnak kérdése a hazafiságnak kérdése s mert a drágaság a nagybirtok haszna, a ki az ellen foglal állást, az egyszerűen hazaáruló.* T. uraim! Ha a demokraták, a szabadkőmivesek és radikálisok nem hisznek a statisztikának, nem hisznek Dániel Arnold elvtársuknak, hát higyjenek a kisgazdáknak. A mikor a kisgazdapárt megalakult, óriási hozsannával üdvözölte a magyar radikális sajtó. "Végre felébredt a magyar kisgazdatársadalom, végre a kisgazdák tudatára ébredtek, hogy a nagybirtok csak az orruknál fogva vezette, csak kizsákmányolta őket s élükön — a hogyan azt Vázsonyi mondja — csak egypár élelmes kövér nagybirtokos halad. Polónyi Géza: Hizott! Hizott! Baross János: Most már azonban — mondták — megváltozik a világ. Magyarország kisgazdái az összes társadalmi és közgazdaság kérdésében a felvilágosult radikális r városi politikusoknak a szekerét fogják tolni. És mit látunk? '.zember 21-én, szerdán. 231 Megalakult a kisgazdapárt — örömmel üdvözöljük néhány tagját már e parlamentben is . . . Sümegi Vilmos: Mert 48-asok! Baross János: ... és a kisgazdapártnak összes felszólalói mindazokban a kérdésekben, a melyek az utóbbi hónapokban a politikai életet izgatták — a perrendtartási vitás kérdésekben és most a vámkérdésekben —, ó, milyen csalódás, nem a merkantilisták, álláspontját hangoztatják, hanem azt mondják, hogy igenis, a mezőgazdasági védvámok elsősorban az állati terményeknek védvámai, amint azt a statisztika is igazolja, háromnegyed részben elsősorban Magyarország kisgazdáinak érdeke. T. ház! Engedjék meg — és én azt hiszem a ház többsége is osztozik ebben a felfogásomban — a magyar kisgazdák bajait, búját és érdekeit már csak mégis jobban ismerik Szabó István, Nóvák János és Herczeg Sándor képviselőtársaink, mint Sándor Pál ur, Vázsonyi Vilmos ur, Pető Sándor ur, vagy pedig Szende Pál ur. (Derültség a baloldalon.) A mikor tehát az agrárius védvámok védelmére kel Magyarország kisgazdáinak pártja, szemben a merkantilista politikusokkal, akkor őket koronatanúnak kell elfogadni ebben a perben, (Ugy van! a baloldalon.) és ezen koronatanuk vallomása után ki kell mondani, hogy ezekben a közgazdasági kérdésekben, a mikor azt mondják a merkantilisták, hogy az agrárius védvámok kizárólag a nagybirtoknak érdekét védelmezik, mondóin ezen perdöntő tanúvallomások után ki lehet mondani az ítéletet a merkantilistákra, hogy vagy nem tudják a dolgot, vagy pedig nem akarják tudni, és tendencziózusan, osztálygyülölet szitása kedvéért hazudnak. (Igaz! Ugy van! Helyeslés bal felöl. Felkiáltások jobbról: Ohó! Mozgás jobbfelöl) T. ház! Az a mesterséges törekvés, hogy Magyarországon a kis-, törpe-, közép- és nagybirtokosok között érdekellentétet szítsanak, nem uj keletű. Abban a perczben, a mikor megkezdődött az agrárius mozgalom Magyarországon, megkezdődött az intrika, hogy egymás ellen heczczeljék Magyarország különböző vagyonú földbirtokait. Pedig, a mint épen a legutóbbi események is mutatják, nagy-, közép- és kisbirtokosok között lehet lokális, helyi érdekellentét, a melyet kölcsönös méltányossággal ők maguk, de meg az idő és az események is megoldhatnak és meg is kell, hogy oldják. De nagy nemzeti, gazdaságpolitikai és vámkérdésekben igazi érdekellentét köztük nem lehet. Ugyanaz a nap süt valamennyire, ugyanaz a föld tartja el valamennyiünket. (Félkiáltások a szélsőbafoldalről: De a kataszter nem ugyanaz! Közbeszólások. Zaj.) Ezek azok a lokális jelentőségű dolgok, a melyekről megemlékeztem, és a mi a katasztert illeti, megint vissza kell térnem arra, hogy e tekintetben 101 agrárius képviselő a múlt parlamentben adott be egy határozati