Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-65

65. országos ülés 1910 deczember 21-én, szerdán. 219 hának. 5000 darab szarvasmarha elég ahhoz, hogy Bécs városát egy hétig hússal ellássa. Ha föltesszük, hogy a mostani viszonyok között Bécs városába 10%-kal jött kevesebb szarvasmarha, egy-egy vásárra, mint a mennyi normális viszonyok között szokott felhajtatni, akkor épen egy negyed évig nyomja az a 2000 tonna argentínai hus a mi húsárainkat, ha pedig az negyed évig nyomja, akkor lényegesen több, sőt sokszorosan több a magyar gazdák vesztesége, mint 2 millió korona, akkor az argentínai husbehozatal folytán 2 millió koronánál jóval többet vesztünk el. En tehát czélszerünek és helyesnek tartottam volna, ha a kormány minden áron ilyen nagylelkűséget és lovagiasságot akart tanúsítani, előbb kérdezte volna meg legalább az együtt ülő magyar képviselőházat: mit szóltok, ajándékot akarunk adni Bécsnek, hozzájárultok-e az ajándékhoz ? A magam részéről nagyon elitélem a kereskedelemügyi ministeT urnak ezen eljárását, mert hiába mondjuk, hogy nem alkot preczedenset a jövőre nézve, ez mégis preczedens, nem fognak ugyan reá, mint preezedensre hivatkozni, de mint preczedenst igen jól ki fogják használni. Egy nagyon neves német lapból: a Neue Freie Presse-bői fogok felolvasni egy passzust, a melyből meggyőződhetnek, hogy evés közben jön meg az étvágy, az argentínai húst behozhatták és most már sokkal messzebbmenő terveik vannak. Azt mondja ez a czikk (olvassa) : >>Wird die Majoritat der städtischen Bevölkerung ebenso wie sie die argentinische Fleischeinfuhr erzwungen hat, auch darauf dringen, dass der hohe WaU der agrarischen Schutzölle abgetragen wird«. Magyarul ez annyit tesz, hogy az a városi lakosság, a mely ki tudta erőszakolni azt, hogy az argentínai hus behozassék, gondot fog fordítani arra és azon lesz, hogy az agrár vámok eltávolíttassanak. Ebben nem az áll, hogy a mi osztrák szomszédaink valami nagyon elismernék vagy pláne köszönnék a mi kormányunk lovagiasságát és lojalitását. Nem látom azt, hogy megköszönnének valamit, de igenis azt látom, hogy nagyon megnövekedett az étvágyuk, a mikor nemcsak a husvámoknak, de a gabonavámoknak is az eltörlését követelik. Hiszem, hogy nem ezt a czélt akarta szolgálni a kereskedelmi minister ur intézkedése. Nekünk magyaroknak azonban a történelem tanítása szerint mindig az volt a hibánk, hogy szinte butaságszámba menő lojalitást és lovagiasságot tanúsítottunk, mindig túllojálisak voltunk. A mit a kereskedelmi minister ur felhozott az orsovai esetre hivatkozva, hogy osztrák szomszédaink is előzékenyek velünk szemben, azt nem lehet analógiának álliatni. Nemcsak azért, t. ház, mert Orsova el volt zárva Magyarországtól, tehát vis major folytán kénytelen volt élelmiszereket Szerbiából behozni, de azért sem, mert élelmiczikket hozott be, a melyet mi termelünk, nem pedig Ausztria. Akkor lehetne ilyen esetről beszélni, ha tekintve az ország nyomorult helyzetét, tekintve azt, hogy a ruhaárak szerfelett megdrágultak, s ez Magyarország szegény lakosságát érzékenyen sújtja, a posztóvámot függesztették volna fel és ezzel a posztó ára leszállott volna. De abban, hogy beleegyeztek osztrák szomszédaink, hogy ürsován éhen ne haljanak, behozzunk Szerbiából olyan élelmiczikkeket, a melyeket mi Magyarországon termelünk, hogy ebben micsoda gavalléria nyilvánul meg : ezt nem igen értem. Azt mondta a t. kereskedelemügyi minister ur, hogy Bécs lakossága fel volt izgatva, felvonulásokat, népgyiiléseket rendezett, meg kellett adni ezt a kedvezményt. Erre az a szerény megjegyzésem, hogy ha a kereskedelemügyi minister ur lesz olyan kegyes és kilátásba helyezi, hogy, ha mi demonstrácziókat rendezünk, sokkal hatalma sabbakat, mint Bécsben ; olyat, hogy a bécsi felvonulás egyszerűen kismiska a mi demonstrácziónkhoz képest, a mit mi mint ellenzék rendezünk. Ha biztosítja a kereskedelemügyi minister ur, hogy akkor bele egyeznek osztrák szomszédaink nem abba, hogy önálló bank legyen, mert ez talán érdekeiket sértené, de abba, a mi nem sértené érdekeiket, a mi nem kerülne pénzükbe, sőt nekik is előnyükre válna, hogy t. i. a készfizetések megkezdhetők legyenek, akkor olyan demonstrácziókat rendezünk, a minőket még Parisban sem láttak, nem Bécsben. A demonstráczió tehát nem lehet ok. Számbelileg kifejezve, súlyos veszteséuet jelent az artrentinai husbehozatal. De t. ház, van ennek messzebbmenő kihatása is. Gazda vagyok, a magam részéről azonban jószágot vásárolm nem merek, mert nem tudom, hogy a jelenlegi magas árakat mikor ütik agyon az argentínai husbehozatal! al. Határozott választ sem a kereskedelemügyi minister úrtól, sem a földmivelésügyi minister úrtól nem hallottunk arra nézve, hogy a mig abban a székben ülnek, több argentínai húst behozni nem engednek. Az argentínai husbehozatal tulaj donképen nemcsak Magyarországnak, de Ausztriának is kára, mert a gazda egyik államban sem mer jószágot tenyészteni, a mikor nem bizhatik meg intézményeinek szilárdságában, a mikor nem tudja, hogy mikor emelik fel Argentínával szemben ismét a kereskedelmi vámot. Az engem nem elégit ki, hogy a kereskedelemügyi minister ur nem kedveli az argentínai husbehozatalt

. Az sem elégit ki, a mit a földmivelésügyi minister ur ott egy közbeszólásra mondott, mert én egész határozottan azt várnám a kormánytól, hogy tekintve azon súlyos károsodást, a mely a magyar gazdaközönséget érte az által, hogy minden ellenszolgáltatás nélkül belement az argentínai husbehozatal engedélyezésébe, továbbá tekintve azt a bizonytalan helyzetet, a mi az állattenyésztés terén e miatt előállott, hogy határozott Ígéretet tesz arra nézve, hogy több argentínai hus behozatalát nem engedélyezi. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) Nagyon sokszor felhangzott itt, hogy csak 15.000 szerb marháról van szó a szerb kereskedelmi szerződésben, 28*