Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

212 6b. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. általában lehetséges lett volna-e ránk nézve is a régi állapotot legalább megközelíteni ? Mert abban sincs igaza a képviselő urnak, hogy a kivitelnek egyoldalúan csak Ausztria veszi hasznát. Ö nagyon lekicsinyelte a mi iparunkat és a mi ipari kivitelünket. Ipari kivitelünk nia körülbelül 320 millió korona és ebből olyan ipari czikkekre, a melyek nagyon is számba jönnek, mint pl. a pamutiparra esik 26 millió, gyapjukivitelünk 13 millió, a gépekre jut 21, a vasiparra 19 millió. Egyszóval ezekben a legfejlettebb iparágakban a mi kivitelünk ez idő szerint 320 millió koronát tesz ki. Ne méltóztassék ezt annyira lekicsinyelni. Ha egyáltalában akarunk iparpártolást, a melyről annyiszor szólunk, kötelességünk ennek az iparnak debusékat szerezni, és ezeket másfelé, mint keletre, a Balkán-államokba nem kapjuk. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Tehát nem áll az, hogy a mikor iparpártolásról és az ipari czikkek kiviteli könnyítéséről van szó, ez csak osztrák érdek volna ; ez nemcsak osztrák érdek, hanem nagyon erős magyar érdek is. (Ugy van! ügy van ! a jobboldalon.) Ha a t. képviselő ur azt hiszi, hogy egy még zsenge gyermeknek nem kell nagyobb istá-polás, nag}*obb pártolás, mint egy megizmosodott férfiúnak : ebben nem érthetek vele egyet. Ha általában arról van szó, hogy iparunk érdekében valamit tegyünk, ugy vagyok meggyőződve, hogy a mag)^ar ipar inkább rá van utalva erre, mint a megerősödött, megizmosodott osztrák ipar. (Ugy van ! ügy van ! a jobboldalon.) Azt mondja azután a t. képviselő ur, hogy mi szereztünk volna rekompenzácziókat és ezek között felemlíti a vasúti tarifákat. Azt mondja, hogy az osztrák államvasutak felemelték az ő vasúti tarifájukat a mi megrontásunkra, hogy a mi czikkeinknek forgalmi akadályokat okozzanak. Ez alapos tévedés, mert a vasúti tarifákat felemelték egyaránt az osztrák és a magyar proveniencziákra. Ott az osztrák és a magyar proveniencziák egyformán fizetnek. Azt mondja továbbá a képviselő ur, hogy differencziális tarifákat állapítottak meg. Csak arra figyelmeztetem a képviselő urat, hogy mi is felemeltük a magyar államvasutakon a tarifát, ennélfogva az osztrákok egészen hasonlóan panaszkodhatnának miránk. Idő szerint a mi tarifaemelésünk megelőzte az osztrák tarifa-emeléseket. Egyébiránt, lúszen méltóztatnak tudni, hogy a legutolsó kiegyezés előtt némely tarifák Ausztriával csakugyan meg voltak kötve, de az utolsó kiegyezésnek, mint egy nagy vívmányát, épen azt tüntették fel, hogy mindkét vasút visszaverte tarifaszabadságát. Hát most élvezzék ezt, de nagy köszönet nincs benne. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) T. képviselőház ! Ezzel elhagyhatom a t. képviselő ur beszédének a fonalát, mert a mit azután beszédének további folyamán mondott, az a szerb kereskedelmi szerződéssel nagyon laza összefüggésben volt. Azokra, a mik a szerb kereskedelmi szerződés érdemére vonatkoztak, igyekeztem tehetségem szerint megfelelni és azokat megczáf ölni. Arra kérem a t. képviselőházat, méltóztassék ezt a szerb szerződést a maga érdeme szerint megbírálni. Előnye ennek a szerződésnek először az, hogy a mi kivitelünket és egyáltalában kereskedelmi viszonyainkat Kelet felé megkönnyíti és a mi ennél még fontosabb, állandó alapra helyezi. Hiszen a kereskedésnek elsősorban erre van szüksége. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Lehetővé válik ezen kereskedelmi szerződés folytán, hogy azt a tért, a melyet azelőtt Szerbiában birtunk, a mely minket, mint szomszédokat megillet, a mennyire lehet, újra visszahódítsuk. Arról pedig ne beszéljen senki, hogy az valami áldozat volna, hogy mi 15.000 darab marha és nem tudom mennyi sertés behozatalát Magyarországba megengedtük. Mert először is, ez igen csekély mennyiség, és másodszor meggyőződésem szerint erre a sovány marhára nekünk szükségünk is van, és ennélfogva ezzel, ha mi kölcsönösen — mint a hogy a szerződéses tárgyalásoknál máskép nem is lehetséges — a do ut des elve alapján, megengedjük Szerbia részéről annak behozatalát, a mi neki érdekében áll, azzal mi sem mezőgazdasági, sem más szempontokat nem sértettünk, hanem lehetővé tettük azt, a mi a kölcsönösségnél fogva szükséges. (Ugy van! jobbfelől.) Én azt várom, hogy ezen kereskedelmi szerződésben nemcsak gazdasági érdekeink fognak az eddiginél nagyobb és jobb kielégítést nyerni, hanem az a szomszédi viszony is, a mely köztünk és Szerbia között szükségszerűleg fennáü és a melynek ápolása, felfogásom szerint, a mi érdekünkben is van, javulni fog. Ajánlom a szerződés elfogadását. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a jobboldalon és a középen.) Elnök: Az idő előrehaladottságára és arra való tekintettel, hogy szólásra még többen is vannak feliratkozva, a vitát most félbeszakítjuk. (Helyeslés.) Mielőtt a napirendre vonatkozólag indítványt tennék, a ministerelnök ur kíván szólni. (Halljuk ! Halljuk !) Sr. Khuen-Héderváry Károly ministerelnök: T. ház! A napirend megállapítása érdekében vagyok bátor felszólalni. (Halljuk! Halljuk!) Indítványozom, hogy a holnapi ülésre tűzessék ki a mai tárgynak, vagyis a szerb kereskedelmi szerződésnek folytatása. (Helyeslés.) Mivel azonban nem tartom kizártnak, hogy az a holnapi nap folyamán be is végződhetik, kérem, hogy már a holnapi ülés napirendjére tűzessék ki a bankprovizórium tárgyalása is arra az esetre, ha a szerb szerződéssel végeznénk. (Élénk helyeslés"'a jobboldalon.) Ö Elnök: T. ház ! Csak konstatálni kívánom, hogy a ministerelnök ur indítványának elfogadása tekintetében a házszabályok részéről akadály nem forog fenn, mert a 140. §. azt mondja, hogy rendkívüli eseteket kivéve, legalább három nap közbe-