Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-64
208 Bk. országos ülés WiO deczember 20-án, kedden. az őrlési forgalom eltörlését, és abban a vélekedésben voltam, hogy azok a visszaélések, a melyek annak idején ezen intézménynyel csakugyan össze voltak kötve, orvoslandók lettek volna, de az egész intézmény nem lett volna eltörlendő, mert a magyar gazdasági érdekek bizony ezzel az eltörléssel nagy károkat szenvedtek. Hiszen ismeretes, hogy a mig azelőtt finom magyar lisztekben csak magába Angliába egy millió métermázsát meghaladó kivitelünk volt, ez a kivitelünk az őrlési forgalom megszüntetése folytán 100.000 métermázsánál kevesebbre redukálódott. Az eredmény az volt, hogy miután a magyar malmok finom lisztre már a vámkülföldön nem találtak elhelyezést, kénytelenek voltak ezt a vámhatáron belül, nevezetesen Csehországban elhelyezni, a mely Ausztriában a legnagyobb fogyasztási piacz. Hogy ez az elhelyezés lehetővé legyen, kénytelenek voltak ezt a finom lisztet olcsóbban adni, és, hogy az igy szenvedett veszteségeket pótolják, a durva lisztnek, a mely hazánkban fogyasztatik, az árát emelték fel. Azok az osztrák agráriusok és malomérdekeltek tehát, a kik az őrlési forgalom eltörléséhez nagyban hozzájárultak, ez által csak saját malmaikat károsították meg; tehát károsodtak ők is, károsodtunk mi is, s én azt hiszem, hogy ha visszaállítjuk a behozatali jegyek formájában az őrlési forgalmat, ez mind Ausztriának, mind Magyarországnak kiváló hasznára lesz. Miért foglalkozom én ezzel a kérdéssel egy kicsit bővebben? Ez azért van, mert előttem szólott nagyon t. képviselőtársam hozzátette: nehogy itt valami félreértés legyen, hogy ő csak abban az esetben volna hajlandó hozzájárulni a behozatali jegyek intézményéhez, ha ezen behozatali jegyek tisztán csak finánczvámok lennének. Én azt hiszem, hogy ha ehhez a feltételhez kötjük, akkor valószínűleg a behozatali jegyekből nem lesz semmi és a dolog megmarad ott, a hol ma van. Én nem hiszem, hogy a ki őszintén kivánja ezeknek a behozatali jegyeknek létesitését — és én igazán, őszintén óhajtom, mert azt hiszem, hogy ez egész gazdaságunknak igen nagy előnyére lesz, — az nem jól teszi, ha azt ilyen előleges, valószínűleg betarthatatlan feltételekhez köti. Különben akármint álljon ez a dolog, őszintén örülök annak, hogy a magyar mezőgazdasági érdekek képviselői hirdetik most ezen intézmény behozatalának szükségét és csak azt óhajtom, hogy ne csak minket, a kik nagyon könnyen kapaczitálkatók vagyunk ebben a tekintetben, hanem agrárius barátainkat a Lajtán túl is kapaczitálják ennek szükségéről. A második dolog, a melyről mélyen t. képviselő ur szólott, a sokat emlegetett titkos szerződés. Erről a titkos szerződésről azt mondja t. képviselőtársam : hogyan képzelem én, hogy azok az utasitások, a mely utasitások szerint a kereskedelmi szerződések tekintetében el kell járni, egy nyilvános okmányban legyenek letehetők ? Mert hiszen akkor előre el van árulva az egyik szerződő félnek a magatartása a másikkal szemben. Hát t. képviselőház, én igenis tudom, hogy az efféle utasitásokat nem lehet nyilvánosságra hozni. Én titkos szerződések tartalmáról eddig soha egy szót sem szóltam. Minthogy azonban előttem szólt igen t. képviselőtársam, a ki maga e titkos szerződésnek apja, a mint ma nyilvánosan megmondta nekünk, és a ki azért teljes felelősséget vállal, annak tartalmáról egyet-mást elmondott, engedjék meg, hogy felolvassam e titkos szerződés czimét. (Halljuk! Halljuk!) Ez igy szól: »A magyar szent korona országai és a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok között a kölcsönös kereskedelmi és forgalmi viszonyok szabályozásáról 1907. évi október 8-án létrejött szerződéshez*. Ez tehát nem afféle ártatlan jegyzőkönyvi utasítás a kereskedelmi szerződést tárgj'alókhoz. hanem agy nyilatkozik, mint a kiegyezéshez való pótszerződés, (ügy van! a jobboldalon.) a kiegyezéshez való pótszerződés pedig egészen más kategóriába tartozik, mint a milyen a titkos jegyzőkönyvekről stb-ről az igen t. képviselő ur velem szemben egy kissé homályosan megemlékezett. Hiszen én igenis tudom, hogy nagyon sok kereskedelmi szerződésnél vannak igenis ily titkos megállapodások, a melyek a részletekre tartoznak, a melyek egyes eljárásokat szabályoznak; ez igenis nagyon szokásos; de az már nem szokásos, hogy két állam közt levő alapszerződéshez utólag pótszerződés szerkesztessék és az a törvényhozásnak be ne mutattassék. (Igaz ! Üyy van I a jobboldalon.) Ebből a szempontból Ítéltem én meg mindig a kérdést. Polónyi Géza: Akkor ismerni kellene azt az okiratot, hogy mi van benne ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Természetesen; de nem én tettem titkossá ; én már ugy kaptam, mint titkosat, és minthogy a titkos szerződéshez a magyar kormány és az osztrák kormány járult hozzá, én nem hozhatom nyilvánosságra az osztrák kormány beleegyezése nélkül. Polónyi Géza". Azt mondják, hogy beleegyeznek ! (Mozgás.) Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Bocsánatot kérek, (Halljuk ! Halljuk !) én azt nem tehetem, mert ha az osztrák Reichsrathban azt mondja egy képviselő, vagy valaki, hogy beleegyezik, az ehhez nem elég. Polónyi Géza : A minister mondta ! Beck Lajos : A minister mondta ! Hieronymi Károly kereskedelemügyi minister: Én csak az iránt akarok védekezni, mintha én olyat nyilvánitottam volna, a mivel én e titkos szerződés szerzőit, vagy azoknak szándékait hamis szinben tüntettem volna fel. (Hdyeslés jobbi'ól.)
