Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

202 6h. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. sem átlagról, sem egyik évnek a másik évre való átviteléről nincs szó. A szerződés szövege azt mondja, hogy Románia kielégítése után, a melynek számait akkor már ismertük, mindössze 15.000 ökör marad. Az pedig kétségtelen, kétszer kettő négy, hogy azon 50.000 sertéssel. a mely a szerb szerződésbe felvétetett, a kontingens meg van haladva. Ez aktualiter kevesebb fontossággal bir, de fontossággal birhat a sertéstenyésztés reproduktív erejénél fogva (Ugy van! a baloldalon.) és fontossággal bir azért, mert az 50.000 darab sertés biztosan be fog hozatni. Különben, ha sajnálom is, hogy ez 50.000 sertéssel meghaladtatott a kontingens, ebből a jelen pillanatban kázust csinálni nem kívánok, hanem azon reménynek adok kifejezést, hogy miután az összkontingens már teljesen ki van merítve, Bulgáriával csak legtöbb-kedvezményes szerződést kötünk és ebben a tekintetben megnyugtatott az a kijelentés, melyet az igen t. kereskedelemügyi minister ur a bizottságokban tett. Ennél a pontnál meg kell jegyeznem, hogy mi nagyon megfontoltuk, hogy az áldozatok határa meddig terjedhet. Elmentünk, a meddig mehettünk, további áldozatot nem hozhatunk. A husvámok leszállításáról szó sem lehet, (Helyeslés balfelöl.) különben a husvámok leszállítása köztünk és Ausztria közt annyi évi tárgyalás alatt soha szóba sem jött. T. képviselőház! Áttérek most már az élőállatbehozatal kérdésére- (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak tudni, hogy Németországgal olyan szerződésünk van — a nélkül, hogy az akkori kormánynak, melyben az igen t. kereskedelemügyi minister ur is részt vett, a legkisebb szemrehányást tenni akarnám, — miszerint, ha egy marhavész-eset előfordulna az országban, ők határaikat időmeghatározás nélkül azonnal elzárhatják. Már most ki volna az ebben a t. házban vagy azon kívül, a ki ezt tudva, el merné vállalni ezt a felelősséget, ezt a koczkázatot a magyar mezőgazdaság részére? (Igaz! TJgy van!) Mondják, olvastam, hogy éveken át jött be szerb marha és a marhavészt mégsem kurczolták be; miért ne lehetne tehát megint megengedni, hogy élő állatot hozhassunk be? Ez olyanformán van, mint mikor egy puskaporostorony sokáig volt egy város közelében, és nagy nehezen, nagy küzdelemmel sikerült azt onnan eltávolítani, és most valaki azt mondaná, hogy hozzuk vissza azt a puskaporostornyot, mert hiszen éveken keresztül nem történt felrobbanás. Annyi nehézség után sikerült a román bárczás legeltetést törvényileg eltiltani és mégis csempészés utján behozták a száj- és körömfájást és ha a jelek nem csalnak — az igen t. földmivelésügyi minister ur ezt jobban fogja tudni — nemcsak Romániából, hanem Szerbiából is. Teljesen igazat adok a földmivelésügyi minister urnak, hogy ezen csempészetet tüzzel-vassal meg kell akadályozni. Ha rendes eszközök nem elegendők, pedig nem elegendők, akkor nézetem szerint rendkívüli felhatalmazást kérjen az igen t. minister ur és ezt a rendkívüli felhatalmazást a legnagyobb készséggel hajlandók vagyunk megszavazni. (TJgy van! balfelöl.) Áttérek most már az állattenyésztés segélyezésének kérdésére. (Halljuk! Halljuk!) Pirkner János, igen t. képviselőtársam azt hiszem, egy kis hibát csinált, talán nyelvbotlást, mikor azt mondta, hogy á fond perdu 2,400.000 koronával lett a földmivelésügyi ministerium költségvetése e czimen emelve. Azt hiszem, ha enynyivel lett volna emelve, a földmivelésügyi minister ur talán meg is lett volna elégedve. Ez azonban csak átmeneti tétel. Mit ér, kérem akármelyikünknek, ha kimutatják a bruttójövedelmet és kisül, hogy a nettó-jövedelem nagyon csekély? (Igaz! TJgy van!) Amennyire én a költségvetést ismerem, ugy áll a dolog, miszerint a nettó-plusz tenyészállatok czimén csak 100.000 korona, hozzájön 400.000 korona vidéki vásárok czimén, plusz legeltetési 200.000 korona, összesen 700.000 korona. Az indokolásban — mert én semmit sem kívánok elhallgatni, a mi a dologra tartozik — az van mondva, hogy a budapesti vásárt az igen t. minister ur 400.000 koronával szándékozik dotálni. Igen, de erre a 400.000 koronára nincs fedezet, e részben ő csak az eddigi tételekre van utalva. Ezen kérdésben én nem a földmivelésügyi minister úrhoz fordulok, mert tudom, hogy ő ép ugy iparkodott és küzdött, mint én magam. Akár vagyok kormánypadokon, akár nem, én egy jottával sem kérek, sem sürgetek többet, mint a mennyit annak idején kértem és követeltem. (Helyeslés bal felöl.) Én a t. pénzügyminister úrhoz, a ki azonban, fájdalom, nincs jelen, intézem szavaimat és az igen t. pénzügyminister urat kérném, hogy a mikor a háznak egyhangúlag hozott határozatával állunk szemben, (Igaz! TJgy van! balfelöl.) mikor a kormány ezt a határozatot elfogadta, ahhoz hozzájárult és mikor ezen határozat kapcsán, nem mondom, kártéritésképen, fogadtatott el a román szerződés, ismerje el és lássa be, hogy kivételes intézkedéseket igényelnek. (Helyeslés a bal- és a szélsűbaloldalon.) És hogyha ó' is akarja a czélt, a mint felteszem, hogy ő is akarja, ne vonja meg az eszközöket, mert a budgetdotácziót a képviselőház határozata végrehajtásának nem tekinthetem- (Helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Midőn azt kívánja különbség nélkül egész Magyarország közönsége, hogy az állattenyésztés fejlődésében gyors ós kiadó lendület álljon be, akkor ezeket az eszközöket haladék nélkül meg kell adni. (Helyeslés balfelöl). Remélem, hogy a t. pénzügyminister ur a budget tárgyalásáig segíteni fog a t. földmivelésügyi minister