Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-64

196 64. országos ülés 1910 deczember 20-án, kedden. iiülott az állat sem nem eszik, sem nem iszik; azután kell ápoló személyzetet mellette tartani. Ha megérkeznek az állatok — tessék kimenni és megnézni — beverik azokat az istállókba, hogy állítólag kipihenjék a két-három napi uta­zás strapáját; ez alatt az idő alatt megint etetni és itatni kell azokat, mindig pénzért, pedig az állat megint nem eszik és nem iszik. Sőt az állat nemcsak hogy élő súlyából vészit, hanem effektív hussulyának tekintélyes perczen tje is elvesz, a mi természetes, mert hisz siralom­házban még senki sem hízott meg. (Derültség. TJgy van!) Polónyi Géza : Nagyon jó ! Pirkner János: Ez a gazda vesztesége. Most jön a mészáros vesztesége. Nem beszélek én arról a mészárosról, a ki hetenkint 20—30 ökröt vág le. mert ilyen mészáios, a ki sokat vág le, csak egy pár van, hanem arról a sok mészárosról Buda­pesten, a ki csak egy-két ökröt vág. Ezeknek is kell vágólegényt, pár lovat, kocsit tartani, künn a vágóhídon helyet bérelni, hogy azt az egy vagy két ökröt levághassák, s ennek az összes rezsinek a költségeit, a melyek igy előállanak, mind annak az egy ökörnek a húsára kell nekik ráütni, és ezzel a publikumot megsarczolni. Annak a nagy feszült­ségnek, a mely az élőállat és a hus ára között mutatkozik, tekintélyes részben az eleven állatok­kal való ellátása Budapestnek képezi okát. Nincs nekünk szükségünk mészárosiparra a fővárosban, nekünk szükségünk van húskereskedésre. Es ha a mészárosipart deczentralizálhatjuk és azt az ökröt, a mely Csíkszeredából vagy valahon­nan Zilahból, vagy Désből Budapestre kerül, a kolozsvári vásáron vágják le az ottani vágóhídon, a hova az ökör egy pár óra alatt szállítható és a melléktermékeket ott dolgozzák fel, a hol a munka­erő és minden olcsóbb és hűtőkocsikban csak a kész húst szállítják fel Budapestre, ez által nem­csak csökken a gazda költsége, hanem mellőzhetővé válik sok száz kis mészáros részére vágólegénynek, equipagenak és nem tudom, minek a tartása. Utóbbiak viszont a húst mészárszékükbe már azon érett állapotban kapják, a melyet ép a szál­lítás ideje alatt elért, s igy azt azonnal ki lehet szol­gáltatni. Nekik sem raktárt, sem egyebet nem kell tartaniok : ez a közélelmezést Budapesten rend­ki vüli módon megkönnyítené és olcsóbbá tenné. (Igaz ! TJgy van !) Tehát az élő állat behozatalának követelését nem látom egyáltalában indokoltnak, sőt ellen­kezőleg, egy jobb korszak hajnalhasadását látom abban, hogy ha lehetőleg a Balkán-államokból leölt állapotban kerül a hus Budapestre, a mely azután nem mészáros, hanem huskereskedő által lesz közforgalomba bocsátva. (Általános helyeslés.) Ennélfogva a földmivelésügyi tárczában fel­vett azt az uj tételt, a mely 400.000 koronában van előirányozva, örömmel látom és azt hiszem, hogy ugy a gazdatársadalom, mint a fogyasztóközönség a földmivelésügyi minister urnak csak hálával tartozik azért, hogy ő ennek az uj érának meg­indítását az által kívánja elősegíteni, hogy ezen 400.000 koronával vidéki góczpontokon fog ilyen vágóhidakat és husvásárokat felállítani és szer­vezni, melyek azután a főváros alimentáczióját nagymértékben elősegíteni hivatva lesznek. (He­lyeslés a jobb- és a baloldalon,) T. képviselőház ! Legyen szabad még a meg­kötött szerződésekre vonatkozólag egy észrevételt tennem. Tudom, hogy most már az idejét multa és hogy észrevételemnek most már semmiféle effek­tusa nem lehet, mert az egyik szerződés már életbe­lépett, a másik szerződés pedig már meg van kötve és épen csak a törvényhozás hozzájárulása szükséges még ahhoz hogy az is életbeléptet­tessék, de talán a jövőre nézve lesz ennek némi hatása. Én t. i. egy hibát látok elkövetve ezekben a szerződésekben. Mi ezeknek a Balkánállamoknak megengedjük, hogy állati termékeiket ide behoz­hassák. Tudjuk, hogy nekik roppant alacsony szín­vonalon levő állattenyésztésük van és most a nyert uj piacz következtében, de egyébként is, mezőgazdasági helyzetüknél fogva kénytelenek az állattenyésztésre az eddiginél nagyobb gondot fordítani. Hiszen Románia a törvényhozásában már ennek tanújelét adta, a mennyiben a két év előtt megalkotott törvény az állami javak 5%-át és nem tudom még egyéb jövedelmeket is a föld­mivelésügyi kormány rendelkezésére bocsátja; végösszegben körülbelül évi harmadfél millió koro­nát oly czélra, hogy az állattenyésztés előmozdí­tására ezen tőkéből értékes tenyészanyagot vásá­roljon. Mikor Anglia saját husszükségletének fede­zésére Argentínával nem kötött ugyan kereske­delmi szerződést, de megengedte, szívesen látta, hogy onnan szállítsanak húst, akkor tudomására adta az argentínai kormánynak, hogy igenis íentartjuk az összeköttetést, de kikötjük, hogy ha tenyészanyagot vesznek, azt másutt nem szabad venni, mint nálunk Angliában, mert ellenkező esetben mi sem fogunk tőletek húst vásárolni. Nekünk még kényelmesebb lett volna a hely­zetünk, mert a szerződésben lehetett volna ezt kikötni. Nem tendenczia nélkül említem ezt. Azért említem, mert az állattenyésztésnek, mint minden más üzemnek, vannak bizonyos fokozatai a fejlő­désében. A legalacsonyabb foka a marhatenyész­tésnek a nyers izomerő előállításában, tehát az ökörnevelés. A következő foka már, mikor a hús­termeléssel is foglalkozik a tenyésztés ; még fej­lettebb, a mikor a tejtermelés, tehát a tejgazdaság lép érvénybe, a mi ellenkezően az itt elhangzott aggodalmakkal semmi esetre sincs a tenyésztés hátrányára, hanem annak csak előnyére válhatik. Hiszen látjuk, hogy ott van virágzó áUattenyész­tés, a hol magasfoku tejgazdaság van. Hiszen különben, ha a tejgazdaság volna oka annak, hogy kevés az állat Magyarországon, akkor Svájczban már egy darab sem volna, Hollandiában kipusztul-

Next

/
Thumbnails
Contents