Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-63
63, országos ülés 1910 deczemher 19-én, hétfőn. 181 Gr. Károlyi Mihály : Ebből látható, hogy igazunk van, a mikor azt mondjuk, hogy nem a termelők okozzák a husdrágaságot, hanem a közvetítők és Budapesten az az óriási vágatási költség. Baross János : Azok nem mennek le 20%-kaJ ! Gr. Károlyi Mihály: Talán ennek a körülménynek köszönhet]ük, hogy az igen t. merkantilista urak, a kik minden eszközt, eget-földet megmozgattak, hogy a husdrágaságról beszéljenek és mindent összehordottak ellenünk, ma hallgatnak. És midőn az ország előtt dokumentálni kellene igazukat, daczára annak, hogy a vita végét járja, még mindig egy beszédet sem hallottunk tőlük. Baross János: Halljuk Sándor Pált! Sándor Pál : Majd ha akar ! Gr. Károlyi Mihály : Eddig még egy szót sem hallottunk. Ezt igen sajnáljuk, mert mi rendelkezünk argumentumokkal, és hogyha a tárgyilagosság hangján fogják a vitát folytatni, csak a legnagyobb örömmel lépünk bele a vitába. (Helyeslés balfelől.) A husdrágaság dolgában megemlítem, hogy, igaz, ez nagy hátrány és nagyon sajnálatos tény azért, mert a szegény ember látja annak legnagyobb kárát; hanem egy jó oldala volt és ez az hogy a közfigyelmet a mezőgazdaságra és a mezőgazdasági termelés fokozására irányította, (ügy van! a baloldalon.) Remélem, hogy a közvélemény nemcsak akkor fog ezen kérdésekkel foglalkozni, ha drágaságról van szó, hanem nem fogja elfelejteni azon érvünket és kérésünket, hogy karolja fel az állattenyésztést és a jövőben gondolni fog a mostani esetre is és meg fogja szívlelni és meg fogja érteni azt, hogy ha a drágaságot el akarják kerülni, akkor annak egyedüli orvossága a termelés fokozása, (ügy van! TJgy van ! balfelől.) De hogyha a termelés fokozásáról beszélünk, a mi különben az igen t. minister urnak programmja, nem tehetjük azt a nélkül, hogy ne foglalkoznánk nemcsak az állattenyésztés fokozásával, hanem a szemtermés fokozásával is. Felhozatott itt az az érv, hogy az állattenyésztés azért nem fokozódott, mert a legelők feltörettek és mivel az állattenyésztés nem fokozódott, ez az oka annak, hogy a husdrágaság növekedett. Ezek az érvek alaptalanok. Ha az utolsó 15 esztendőt nézzük, a búzával és rozszsal bevetett földterület 1895-ben 8 millió hold volt, — kerek összegekben beszélek és nem részletezve — mig ezzel szemben 1909-ben 8,300.000 hold volt búzával és rozszsal bevetve. Tehát 15 év alatt csak 300.000 holddal emelkedett ezen bevetett földnek területe, a mi átszámítva 3.70%-ot tesz ki. 15 év alatt ez a csekélység nem is jön számításba. Azok a legelők azonban nem ezen időben törettek fel, azok már a 70-es években lettek feltörve. (TJgy van! balfelől.) De; t. ház, hogyha mi gondot akarunk fordítani arra, hogy a mi állattenyésztésünk tényleg felvirágozzék, egy másik dologra is ki kell terjeszkednünk, és ez az, hogy minden eszközt meg kell ragadnunk arra, hogy a száj- és körömfájás terjedését megakadályozzuk. (Helyeslés balfelől.) És itt kérem a földmivelésügyi minister urat, hogy ha a rendes eszközök erre nem volnának elegendők, nyúljon rendkívüli eszközökhöz és akadályozza meg minden eszközzel a határcsempészetet. (Helyeslés a baloldalon.) Ilyen rendkívüli eszköz lehet a katonaság bevonása ; védje meg a határokat katonasággal. Hiszen a katonaságra úgyis annyit költünk, a mezőgazdaság úgyis vért izzad a sok adótól, a melyet a katonaság fentartására fordítunk, (ügy van ! a bal- és a szélsőbaloldalon.) hát legyen egyszer nekünk direkt hasznunk abból az adóból, a melyet a katonaságnak adunk. Annyival is inkább szükséges ez, mert tényleg a közvélemény, a mely a mihtarizmus ellen fordul, napról-napra jobban fokozódik, mert annak semmi néven nevezendő hasznát nem látjuk ; az egész hadügyi szervezet a külügyministerium kezében van, a külügyministerium pedig olyan politikát folytat, a mely direkte káros a mezőgazdaságra, (ügy van! a balés a szélsőbaloldalon.) Nagyhatalmi politikáját a mezőgazdaság kárára akarja érvényesíteni és mikor a hadsereg, a hadügy kiadásainak emeléséről van szó, a mikor létszámemelésről van szó, akkor fordul a mezőgazdákhoz. A sok és tartalmas beszéd után, a mely itt a drágaságról elhangzott, ezzel a kérdéssel nem akarok foglalkozni. El lett már mondva, igen helyesen, hogy a drágaságnak a külső és belső okai vannak, de legfőbb oka az, hogy nemcsak ebben az országben, de európaszerte, sőt világszerte létezik és világszerte foglalkoznak ezzel a kérdéssel, a mit az bizonyít, hogy világszerte aktuális ez a kérdés. Én is csak arra akarok rátérni ós azt akarom bizonyítani, hogyha mi itt küzdöttünk és agitácziót fejtettünk ki. hogy a mezőgazdasági védvámok ne töröltessenek el, akkor bölcsen cselekedtünk és legnagyobb könnyelműség lett volna, ha egy átmeneti árhullámzás, átmeneti drágaság miatt a mezőgazdák a védvámok eltörlésébe belenyugodtak volna,. De igazuk volt abban is, hogy a kontingens kijátszása ellen agitáltak. Ha Magyarország önálló ország volna, —• hiszen papírforma szerint tényleg az is, de közgazdaságilag nem vagyunk az, —• ha önálló ország volna, mint Francziaország vagy Anglia, akkor lehetne arról beszélni, hogy a drágaság megszüntetését azzal érjük el, hogy engedjünk külföldről húst behozni. De, sajnos, nem vagyunk ebben a tekintetben önálló állam, mi egy közös vámterületet képezünk Ausztriával, és ha mi belemegyünk abba, hogy ideiglenesen leszállittassanak a vámok, vagy pláne nem is ideiglenesen, mert arról is volt szó, hogy egyáltalán leszállítsuk a vámokat, akkor nekünk nincs módunkban azok visszahelyezése, mert az nem egyedül tőlünk függ. (ügy van! a bal- és a szélsőbaloläalon.) Ez veszedelmes preczedens volna, és a legnagyobb óvatossággal kell a kérdést kezelni. Ha mi minden alkalmat, mikor itten drágaság áll elő,.