Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-57

57. országos ülés 1910 deczember 12-én, hétfőn. n koronára, és pedig a nélkül, hogy egyetlen adótörvényt hoztunk volna, a szeszadótörvénynek egészében végre nem hajtott intézkedésein kivül, felemelkedtek azzal szemben, hogy az egyenes adóknál — elismerem — nagyon csekély, de mégis némi javulást magukban foglaló intézkedések léptek-életbe. Ez nem irható vissza az exlex állapotra, nem irható az erőszakos fejlesztés terhére, ez a jövedelmek természetes fejlődése, (Igaz ! Ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a melyet előre nem látott senki. Őszintén megvallva — s itt tartozom ezzel a vallomással — olyan fejlődés ez, a melyet mi sem láttunk előre, a mely bámulatos, de mindenesetre minket is örvendetesen meglepő fejlődés, mely a magyar állam és az adóalapok erősségének, fizetőképességének kedvező jele. De hisz nem kell egyébre hivatkoznom, t. pénzügyminister ur, mint arra, hogy 275 millió koronával emelkedtek bevételeink, ezzel szemben 350 millióval emeltük a rendes kiadásokat ezen négy év alatt, illetőleg összehasonlítva az 1904-iki állapotot az 1909-ikivel, és ezen emelés daczára az 1909-iki évi zárszámadás eredményei 60 millió korona, tényleges fölösleggel végződtek a rendes kezelésben. Bocsánatot kérek, t. pénzügyminister ur, a mikor egy 350 milliós emelkedéssel szemben még mindig 60 millió fölösleg van a rendes kezelésben, és pedig — hangsúlyozom — annak daczára, hogy semmi erőszakos, semmi természetellenes fejlesztő módot igénybe nem vettünk, akkor egy tételt, el kell ismernünk : hogy a jövedelmek természetes fejlődése és azon arány, a melyben rendes kiadásokkal állanak, bizonyitja azt, hogy ennek az államháztartásnak a mérlege és egyensúlya nincsen megzavarva. (Igaz ! TJgy van ! a szélsőbaloldahn.) De t, pénzügyminister ur, áttérek arra, a mi ennek a vitának tulajdonképen a központja, a gerincze, Itt a leghelyesebben tenném, hogvha három számot irnék czimül, és ezek a 77., a 35. és a 29. számok. Ez a három szám csak odaállitva is, és jelezve azt, hogy ezek jelentik az 1909. év eredményeit, az előirányzatnak, az előírásnak, a tényleges kezelésnek a feleslegei, mindenki előtt azt bizonyíthatják, hogy a pénzügyi kormányzat vitele olyan volt, a mely alkalmas volt arra, már akár saját akaratánál, akár ereje gyengeségénél, akár takarékosságba való hajlama hiányainál fogva alkalmas volt arra, hogy a 77 millióra előirányzott felesleg az egész évnek kezelésében az előirási oldalon leapadjon 35 és a tényleges kezelésben 29 millióra. Volt már szerencsém ismételten nyilatkozni arról is. hogy ezen összeállítások, a melyek az összes bevételeket és az összes kiadásokat szembeállítják, szükségesek, mert tudnunk kell azon kereteket, a melyekben állami életünk mozog. De ha valamit tudni akarunk, az okot kell keresnünk, vizsgálnunk kell. hogy tulajdonképen hol következett be a döcczenés, mily természetű kiadás az, a mely okozza a feleslegeknek ezt a visszafejlődését ? Hát, t. pénzügyminister ur, én kerestem a rendes kezelésben és e tekintetben sajátságos jelenséggel találkoztam. A rendes kezelésnél szemben az előirányzott 50 millió felesleggel, az előirási felesleg 76 millió és a tényleges zárszámadási eredmény 60 millió. Itt tehát az okot megkapni nem tudom. A mint előbb is jeleztem, az 1909. év rendes kezelésében 60 millió felesleg van a tényleges pénztári eredmények kimutatásában, s 76 millió felesleg van abban a rovatban, a melyre a pénzügyminister ur kiváló nagy súlyt helyez, az előirási rovatban. Kerestem és ha nincs a rendes kezelésben, önkénytelenül következik, hogy a rendkivüli kezelésben, a rendkivüli bevételek, rendkivüli, átmeneti vagy beruházási kiadások összeállításában van. A beruházási kiadások, t. minister ur, egészen más jelenséget mutatnak, a melyet ön szemére vethetne a múlt kormányzatnak : 214 millióban előirányzott beruházások összege az előírásban 202 millióra, a tényleges kezelésben pedig 199-9 millió koronára, mondjuk kereken 200 millióra apadt le. Tehát itt sincs a bajnak fészke. Van igenis az átmeneti kiadásoknál, van ott, a hol 56 millió előirányzott kiadás 139 millióra növekszik az előírásban és 129 millióra növekszik a tényleges kiadásban. Ha vizsgáljuk ezt a tételt, azonnal szemünkbe ötlik, hogy a közösügyi kiadások és a honvédség fejezete alatt az előírásban, az előirányzott összegek felett 78 millió, a tényleges kezelésben 68 millió kiadási többlet mutatkozik. Tehát, t. pénzügyminister ur, ön, a ki azt mondotta tegnapi beszédében, hogy mindent elmond a mi kezelésünkre nézve kedvező, ezt elfelejtette megemlíteni. . . Lukács László pénzügyminister: Expozémban megmondtam! Désy Zoltán : Eeflektálni fogok arra is ; ott hátul, más helyen, a hol már senkinek sem jut eszébe, hogy idevonatkoztassa. Lukács László pénzügyminister: Epén elől! Désy Z&jltán : Az az ok. a melynél fogva előállott az a helyzet, hogy 77 millióval előirányzott felesleg az előírásban 35 millióra, a tényleges kezelésben 29 millióra apadt, egyetlen egy pontban, az annexió költségeiben keresendő. Ha jól emlékszem, a t. ministerelnök ur az államférfiúi komolyság, megfontolás fényeként emiitette azt, hogy az előző kormány az annexió tényéhez hozzájárult. Nem is hallottam más elismerő nyilatkozatot egész négy évi kormányzati működésünkről. (Derültség a baloldalon.) De ha önök az annexiót szükségesnek, az ahhoz való hozzájárulást komoly, férfias elhatározás eredményének tartják, akkor engedjék meg, nem vethetik szemünkre, hogy ennek költségei is vannak. Miután a tény nem olyan, a melyet akár a legerősebb áJlamférfnmak akaratelhatározása, ellenállási ereje megakadályozhatott volna, mert az a vis major erejével hat, a melyet megakadályozni emberi akaratnak egyáltalán, de az ország közérdeke súlyos veszélyeztetése nélkül sem lehet, engedjék meg, hogy akkor, a mikor a mérleg egyik oldalán a felesleg 77 millióról 29