Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

icztmber 17-én, szombaton. 157 62. országos ülés 1910 de nézetem szerint az egész rutén akcziót és az erre fordított áldozatot fordítsuk kivételes intézkedések keretében az igazságszolgáltatás és a közigazgatás reformjára azon a vidéken, ha már az egész vonalon nem tehetjük és akkor ott egészséges állapotok lesznek. Ha azonban beleöljük a pénzünket és fentartjuk a beteg igazságszolgáltatási állapotokat, akkor tovább hizlaljuk az éló'sdieket és legfeljebb arra nyújtunk alkalmat, hogy a Gralicziából az ilyen jogviszonyok folytán még többen jöjjenek be. Huszár Károly {sárvári): Hogy elszedjék még azt is, a mit az állam adott! Lengyel Zoltán: A közigazgatás kérdését illetőleg azt mondta nekem valaki, hogy az egész államban egy és ugyanaz az állapot és van olyan ellenzéki képviselő, a ki azt mondja, hogy a magyar vidékeken talán még rosszabb állapotok vannak. Én ugy tudom és ugy érzem, mert hiszen nemzetiségi területről való vagyok, hogy a nemzetiségi vidékeken a magyar kormányzati politika mégis fontosabb dolog, mint az Alföldön, egyrészt, mert itt gyengébb anyag szolgálja a közigazgatást, másrészt azért is, hogy a tót, a rutén és az oláh jajkiáltása nehezen hallatszik fel az egekig, különösen nehezen a rutén vidékeken, a hol egyáltalában nincs tősgyökeres magyarság, csak elmagyarosodott és a magyarokkal tartó családok vannak, a melyek azonban nagyon jó lábon állanak a közigazgatással. Ez az oka annak, hogy onnét panasz fel nem hallatszik, mert mihelyt panaszkodni mer valaki, a szövetkezett társaság rögtön kitekeri a nyakát. Még sohasem láttuk, hogy magától száz rutén paraszt feljött volna Budaj>estre, mert nagyon jól tudják, hogy ha feljönnek a ministerelnökhöz panaszkodni, az ad nekik magyar nyelven egy feleletet, a melyet nem értenek, a melyet ugy a hogy lefordítanak nekik, ugy a hogy megmagyaráznak nekik, azután vissza viszik őket és nem történik semmi. Ellenben otthon visszakerül a főszolgabíró karmai közé és az ott megtanítja, hogy te kutya rutén, igy merj mégegyszer panaszkodni! Nem jön hát az többé Pestre, de a többi vidékekről sem. Egy hang (a jobboldalon): Minden héten egész csomó jár föl! Lengyel Zoltán: Ez igy van a román vidékeken és a tót vidékeken is. Csak az alanyok változnak. A különbség az, hogy a tót és román vidéken igen sok agitátor van; vannak lapjaik és a vezetőik nem tartanak velünk. Az állapotok nem egészen olyanok és ennélfogva a rossz közigazgatásnak a hatása sem épen olyan. A kolerajárvány czime alatt hónapokon keresztül végig büntették az oláhság nagy részét azért, mert nem szavaztak a Justh-pártra; bünrették, mert a koleraveszedelem ideje alatt az oláhság a tisztasági rendszabályokat nem tartotta meg, a melyeket a belügyminister magyarnyelvű rendeletében elrendelt, a melyet ki is akasztottak; három nap múlva aztán kiszálltak azon a vidéken, megnézni, hogy a rendeletnek eleget tettek-e. A közigazgatás minden nemzetiségi paraszt emberrel szemben abban nyilvánul meg, nem hogy istápolja, hogy elő segítse az illetőt, hanem kizárólag abban nyilvánul meg, hogy büntesse és leigázza. (Mozgás jobbfelöl.) Engedelmet kérek, a magyar közigazgatáson élősködni tudnak az agitátorok, mert a közigazgatás anyagot ad nekik arra, hogy a nép ő nekik higyjen. T. ház! Az a magyar közigazgatás, a mely ilyenformán van a mai viszonyok között, nem azonos a 48 előtti időkkel, a táblabírói időkkel, mert akkor tisztán és kizárólag a tősgyökeres magyar nemesség választotta maga közül a szinejavát az embereinek, gondoskodott tehát arról, hogy a megye közigazgatása elsőrendű legyen. Akkor nem volt hírszolgálat, nem volt vasút, nem voltak belügyministeri rendeletek, nem volt száz meg száz kötetre való ministeri rendelet, hogy kitalálják a büntetési eseteket ós módokat. Nemess Zsigmond: De volt deres (Zaj.) Lengyel Zoltán: Egészen mások a mostani idők. Én azt a tényt szegezem le, hogy ezeket az állapotokat a mai kulttirvilágban Magyarországon változatlanul igy fentartani a magyar igazgatási képességnek örök szégyene. (Igaz! Ugy van! balfelöl)

r Farkas Pál: Államosítsuk a közigazgatást! Huszár Károly (sárvári): Nagyon szívesen! Holnap! Lengyel Zoltán: En a magam részéről ugy fogom fel a kérdést, hogy a rutén kérdés is, a kazárkérdés is igazgatási kérdés és ennek a kérdésnek megoldása kezdődik a magyar igazgatásnak azon a vidéken való reformján. Előbb azt az egész nemzettestet kell az egész vonalon egészségessé tenni, az igazgatást rendbehozni, azután menjünk a jóléti intézményekkel és adjunk potya tehenet, azután adjunk külföldi marhát és ínséges kukoriczát a kezükbe, mert ha most adjuk az ínséges kukoriczát, abból pálinka lesz, annak a nyugati marhának pedig megsántul a lába és olcsó pénzen levágják a mészárszéken. T. képviselőház! Hogy mennyire ilyen állapot ez, arra nézve a bár tőlem egészen függetlenül, de már hirlapilag bizonyos részükben ismertetett ökörmezői állapotokat hozom fel, azokat az állapotokat, a melyeknek egy része közigazgatási, másik része igazságszolgáltatási. Az ökörmezői járásban 38.000 embernek van két patikája. Ezek közül az ökörmezőinek még évekkel ezelőtt 3000 K-t tett ki évenkint az országos betegápolási alap terhére rendelt gyógyszer-számlája. Már most mi nem foglalkozhatunk helyi viszonyokkal és lényegtelen személyi kérdésekkel, a mi nem is czélom; csak