Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-62
62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 155 mezesét, hússal való eMtását függetlenítse Magyarországtól. Az első stáczió volt 1904-ben, a mikor gróf Tisza István tudta meg legelőször és figyelmeztetett arra, — az övé tehát az érdem, hogy nem sikerült — hogy Bées polgármestere Romániával tárgyalt arra nézve, hogy miképen lehetne Bécset Magyarország elkerülésével román hússal Bukovinán és Galiczián át ellátni. Erre az időre esik körülbelül az osztrák vasutállamositási politikának kezdete is, hogy egy egységes hálózattal rendelkezzék Ausztria Románia határától egészen Bécsig, sőt nem is tagadta Ausztriában a vasutállamositás tárgyalása alkalmával a hivatalos előadó, hogy igenis, az államositás eszköz Magyarország törekvéseiellen, (Ugy van! halj dói.) hogy a kifelé való útirányokban teljesen kezében tartsa az osztrák kormány az összes vasúti vonalakat, (Ugy van! ügy van ! balfelől.) A második stáczió volt Gj-Z, Sí mikor az alsóausztriai kereskedelmi és iparkamara Szerbiának Bosznián át Dalmácziával való közvetlen oly összeköttetését szorgalmazta, hogy élőállatokat lehessen Szerbiából Dalmáczia kikötőibe szállitani, ott kedvezményes vámberendezéseket számára létesiteni, hogy onnan aztán Dalnaáeziából legyen Ausztria esetleg ellátható szerbiai állatokkal. A tendenezia, t. ház, világos: Szerbiának Magyarország gazdasági és közlekedési szférájából való emanczipálása Ausztria javára. A harmadik állomás, t. ház, az argentínai hus. Ez tehát egy tendenezia, a mely előttem világos, a mely előttem — én legalább igy fogom fel a dolgot — veszedelmet rejt magában Magyarország mezőgazdaságára nézve, (Igaz ! ügy van !) s ez az oka annak, a miért a leghatározottabban az argentínai hus bebocsátása ellen kell nyilatkoznom. A törvényjavaslatot elfogadom. (Élénk helyeslés és éljenzés a jobb- és a baloldalon.) Elnök : T. ház ! A tárgyalás megszakításával át fogunk térni az interpelláeziók előterjesztésére. Ezt megelőzőleg azonban a legközelebbi ülés idejére és napirendjére nézve teszek javaslatot. (Halljuk •! Halljuk !) Javaslom, hogy a t. ház következő ülését hétfőn, 1910 deczember hó 19-én d. e. 10 órakor tartsa és annak napirendje legyen : 1. elnöki előterjesztések és irományok bemutatása ; 2. a Szerbiával 1910. évi július hó 14—27-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről a kereskedelemügyi minister ur törvényjavaslatának folytatólagos tárgyalása, kapcsolatban a reá vonatkozó feliratokkal és kérvényekkel. (Helyeslés.) Egyúttal van szerencsém jelentem, hogy a mai ülés folyamán Hegedüs Loránd képviselő ur benyújtotta a magyar gyáriparosok országos szövetségének kérvényét, ez tehát szintén a törvényjavaslattal kapcsolatban fog tárgyaltatni és elintézést nyerni. Méltóztatik ezt a napirendi javaslatot elfogadni ? (Igen !) A. következő ülés ideje és napirendje ekként megállapittatván, most rátérünk az interpelláeziók előterjesztésére. Mihályi Péter jegyző: Lengyel Zoltán! (Felkiáltások a jobboldalon : Már késő van.') Lengyel Zoltán: T. ház! (Zaj. Halljuk/ Halljuk!) Nem szándékozom a kérdéssel, melyet interpelláczióm tárgyául választottam, bővebben foglalkozni. Talán nem is vagyok elsősorban hivatott erre, de felvetődött a kérdés és bizonyos adatok is vannak kezeim között; egyéb tekintetben is a kérdés közérdekű s a magyarságot széles vonalban érdekli; azért gondoltam, hogy szóvá tenni szükséges és hasznos lesz. (Halljuk.) Nemrégiben esztendőkön keresztül a ház több izben foglalkozott e kérdéssel. Ugy hoztuk ide, mint jajkiáltást a határszélről, hogy Rákóczi népe pusztulóban van, mentsük meg. Ankétet tartottak többet is; megindult a rutén akczió; a nemzet, a kormány igen tekintélyes áldozatokat hozott ós ezzel a kérdés el van temetve. Most már visszakerült a bürokráczia berkeibe és talán a rutén akczió személyzete és vezetői hivatalos jelentéseikben foglalkoznak a kérdéssel •— ennyi az egész. A ki azonban nem a statisztikát nézi, hanem kimegy a határszélre (Halljuk I Halljuk !) és megnézi szemeivel, minő változást eredményeztek az igen nagy áldozatok és menynyivel boldogabb a rutén, mint évekkel ezelőtt volt, az konstatálni kénytelen, hogy még sokkal nagyobb mértékben ki van vásárolva alóla a föld, (Ugy van! balfelől.) az uzsora ínég nagyobb mértékben elterjedt és nemcsak a pálinka pusztítja ma már, hanem a denaturált szesz is. (Ugy van! balfelől.) A t. földmivelésügyi miniszter ur, ha a rutén akczióról való adatait bemutatja, egy dologgal világithatná meg a kérdést és az eredményeket : ha be tudná nekünk mutatni, hogy azóta a rutén nép birtokállománya meggyarapodott. Ellenben a telekkönyvi állapotok azt mutatják, hogy még sokkal nagyobb mértékben pusztul a földje, mint azelőtt és adóssága szaporodik. Keresve ennek okait, azt találjuk, hogy a keleti határszélnek erdőben gazdag vidékeit elpusztították oktalanul és eredmény nélkül; ingyen odaadták az állami nagy erdőterületeket: ez a nyomorúságnak egyik oka, Másik oka mindenesetre az, hogy Galicziából a kazárok igen nagy számban jöttek át és elszaporodtak. A mig egv-kót-három zsidó korcsmáros volt a faluban, addig rendben ment a dolog, ugy mint más vidéken is; de a mióta oly nagy mértékben elszaporodtak, hogy rendes foglalkozásukból eredő keresetük nem birja őket eltartani, ők is kénytelenek máshova fordulni. Ide tartozik a zugkorcsmák elszaporodása, az uzsorának elterjedése és minden egyéb: a denaturált szesznek árusítása és igy tovább, a mi végeredményében azt jelenti, hogy a rutén nép, ha éhen nem akar 2ü*
