Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

144 62. országos ülés 19Í0 deczember 17-én, szombaton. dések nálunk felmerültek, bocsánatot kérek a triviális kifejezésért, az osztrák kormány mindig a markát tartotta és nekünk fizetnünk kellett. (ügy vem ! a bal- és a szélsőbaloldalon). De, t. ház, hogy mi ebben a kérdésben tisztán azért, hogy az osztrák kormányt kimentsük az önmaga kereste kátyúból, feláldozzuk a magyar állattenyésztés elementáris és alapvető követelményeit és szükségleteit, ennek helyességét csak egy esetben tudnám belátni, akkor, ha biztos volnék a felől, a miben ma még kételkedem, hogy ennek a kormánynak tényleg meg kell hajolnia és deferálnia kell az osztrák kormány mindennemű kívánságainak. Haller István: Ez igy van, ebben kár kételkedni ! Pajzs Gyula : Én azt látom, hogy ezzel a kétezertonnás behozatallal a minister ur olyan lejtőre lépett, a melyen, a mint a konzekvencziák megmutatták, teljes lehetetlenség megállani, és azt látom, hogy ezzel az engedélylyel egy nagyon fontos princzipium sértetett meg. Áttörték azt a védelmi gyűrűt, a melyet mi az Ausztriával és a többi országokkal megkötött egyezményekben ' épen állategészségügyünk védelmére létesíteni okvetlenül szükségesnek tartottunk. Méltóztassék visszaemlékezni, t. ház, hogy a román szerződés tárgyalása alkalmából, midőn az argentínai húsról még nem volt szó, milyen különös súlyt helyezett a kormány arra, hogy mindazok a legminueziózusabb rendszabályok foganatosíttassanak, a melyeket szükségesnek találtak azért, hogy Szerbiával szemben magyar állattenyésztésünket mindenféle állategészségügyi veszélytől megóvjuk. (Helyeslés.) Bocsánatot kérek hosszadalmasságomért, de ismét szükségesnek tartom a kormány indokolására hivatkozni, a melyet a román szerződés alkalmával elénk terjesztett és a mely különben ismételve van a szerb szerződés indokolásában is. Ott gondoskodva van arról, hogy az állatok csakis élő állapotban vizsgáltassanak meg künn Szerbiában és Romániában, a mi legkiválóbb szakembereink által; egész a minueziózitásig gondoskodva van arról, hogy hol legyenek ezek a vágóhidak, mészárszékek elhelyezve, hogyan legyenek tisztogatva, hol álljon a fmáncz, hol legyen az ajtó be és ki, és mindezt csak azért, hogy valahogy meg ne történjék az, hogy az az anyag, a mely Szerbiából bejön, inficziálja a mi állatállományunkat. Konstatálom., hogy ezt a koaliczió csinálta, de a mélyen t. kormány, a mely természetesen átvette a múlt kormány hagyatékát, ebben & tekintetben az indokolást is magáévá tette és ezen indokolásban a legfőbb súlyt helyezte azon feltételekre, a melyek úgyszólván tengelyét képezik a román és szerb szerződéseknek és a mely tengely körül épült fel az egész szerződés. Hog)'- mekkora súlyt fektettek erre, arra nézve csak egy passzust leszek bátor felolvasni. Megjegyzem, hogy a szerb szerződésben ugyanez ismételtetik. Most Szerbiából csak ólomzárolt kocsikban, a legszigorúbb rendszabályok meUett szabad átvinni az állatanyagot az országon. • Azt mondja a kormány az indokolásban (olvassa) : »Hogy egyébként állategészségügyi közegeink a levágás alá kerülő állatokat ugy élő állapotban, valamint a vágatási termékeket husvizsgálati szempontból is a megkívántató szakértelemmel tehessék vizsgálatuk tárgyává, a kormány arról is gondoskodni fog, hogy a román vágóhidakon a legkiválóbb szakértők nyerjenek alkalmazást, a kik épen e végből már huzamos idő óta gyakorlati kiképzésben részesültek«. Azt mondja továbbá (olvassa): »Eltekintve tehát attól, hogy egyrészt biztosíttatott az, hogy a rumániai busbehozatal csak addig a határig engedhető meg, a mig Romániában keleti marhavész egyáltalában nem vagy más bejelentés-köteles állati betegség fenyegető mérvben nem uralkodik, illetőleg valamely ily természetű betegség területünkre tényleg be nem hurczoltatott: a Románia területén fekvő vágóhidakról egyetlen olyan állat húsa sem kerülhet behozatalra, a melyet saját állategészségügyi szakközegeink állategészségügyi és közegészségügyi szempontokból előbb behatóan meg nem vizsgáltak volna«. Hát már most én kérdem, hogy a mikor a minister ur erre a 2000 tonna szerb marha behozatalára az engedélyt kiadta, biztosítva volt-e az iránt, hogy mindazon kívánságok, a melyek elő voltak írva a román határral szemben, a melyhez pedig sokkal közelebb vagyunk és igy az ellenőrzést jobban biztosithatjuk, teljesíttetni fognak-e, vagyis, hogy állategészségügyi szempontból tényleg olyan helyzet fog-e fennállani, hogy az állatbehozatalnál respektáltatni fognak a Romániára nézve előirt rendszabályok ? Azt hiszem, hogy erről szó nem lehet. Azt hiszem, az engedély azok nélkül meg lett adva ismét az osztrákok kedvéért, (ügy van ! ügy van ! a baloldalon.) Már most, t. ház, nem maradt el azonban a hála sem. Megtörtént ugyanis, hogy a mikor azt hitte a t. kormány, hogy az osztrákok étvágyát ezzel a 20.000 métermázsa hússal kielégítette, többet kívánni nem fognak, azonban az étvágy csak most jött meg. Egy különös eset történt, t. képviselőház. (Halljuk ! Halljuk !) Eljött Budapestre két osztrák minister, vagy mondjuk egy minister és egy ügyvivő, és tárgyalt itt két magyar ministerrel. Tárgyaltak, hogy félreértsék ezt a két magyar ministert, és azután elmennek haza és kiadnak havonkint 800 tonna, 5 hónapra 4000 tonna argentínai hus behozatalára szóló engedélyt, sőt kijelentik azt is, hogy őnekik megengedtük további 6000 tonna behozatalát is, a mit esetleg, ha szüksége mutatkoznék, az év végén az osztrák fogyasztásnak rendelkezésére fognak bocsátani. Hát ez, t. képviselőház, kitenne körülbelül 54.000 szerb marhának megfelelő mennyiséget, a mennyi a szerb és a román kontingensben együttvéve nincsen bebocsátva.