Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-62

62. országos ülés 1910 deczember 17-én, szombaton. 133 Következik a napirend szerint a Szerbiával 1910. évi Julius hó 14—27-én kötött kereskedelmi szerződés beczikkelyezéséről szóló törvényjavaslat (írom. 133, 151) tárgyalása. Szólásra következik ? Hammersberg László jegyző: Nadányi Gyula ! Nadányi Gyula : T. ház ! Oly választókerületet van szerencsém itt a képviselőházban képviselni, a melynek lakossága kizárólag mezőgazdasággal foglalkozik, és a melynek túlnyomó része kisgazdákból, törpegazdákból és munkásokból áll, minélfogva a szerb kereskedelmi szerződés kérdésének tárgyalásánál ezen kisemberek szempontjából fogom fel a külföldi államokkal kötött szerződések hasznos — vagy káros — voltának mérlegelését. Iparkodom tehát kimutatni, hogy a magas állatár tulaj donképen nem a nagybirtokos és a nagybérlő, nem a középbirtokos és a középbérlő érdekeit szolgálja elsősorban, hanem a kisemberek érdekét. (Igaz ! Ugy van ! balfélől.) Köztudomású és statisztikailag megvilágított tény, hogy a jószágtenyésztés túlnyomó részben a kisgazdák kezében van. Felesleges volna ennélfogva statisztikával untatnom a t. házat és ezért erre idejét pazarolni nem is akarom. (Zaj.) Elnök : Csendet kérek ! Nadányi Gyula : Csak egy rövid praktikus példával szolgálok ezen kérdés megvilágítására. Vegyünk alapul egy községet, a melynek 5000 holdja van. Ha ebből 1000 hold a kisbirtokosok tulajdona, akkor ezen az ezer holdon ugy aránylag, mint számszerűleg sokkal nagyobb a jószágállomány, mint a többi, négyezer holdas birtokon. (Ugy van! balfélől.) A dolog magyarázata nagyon egyszerű mivel a kisbirtokos maga gondozza a jószágot önmagának, tehát jobban ráér ezzel foglalkozni, bajlódni, mert neki a jószágállománya a vagyona, létkérdése. A nagybirtokokon a nagybirtokosok által alkalmazott cselédség gondozza a jószágállományt, de nem önmagának, hanem gazdájának, fizetésért. A takarmányinséget a kisgazda nem érzi meg annyira, mint a nagybirtokos, mert ha szűkebben volna is takarmánya, inkább magától elvonja a legszükségesebbeket, de hogy a kisgazda a jószágát éhezni hagyja, arra nagyon kevés a példa. Ezeknél ugyanis elsőrangú létkérdés a jószágállomány, mig a nagybirtokosoknál csupán jövedelemtöbbletet jelent és ha a kisgazda jószága elpusztul, akkor ő a tönk szélére juthat, a nagybirtokos azonban csupán vagyona jövedelméből vészit. Az állatár a vidéken az istállókból eladva, sem a kisgazdáknál, sem a nagybirtokosoknál túldrágának nem mondható. Elég bőven fedezi a reáforditott fáradságot, költséget, és alapul szolgál a váltógazdaságnak. 1907—1909. években rendkivül rossz volt a magtermés. Ezzel szemben rekompenzálta a természet a gazdaközönséget azzal, hogy az állatárak emelkedtek, hiány lévén a takarmányban, az élelemre is szükséges apró magvakban. Ep ugy, mint a kereskedőknél, ha az egyik czikk bizonyos ideig olcsóbb, nincsen forgalomba hozva, ezt a kereskedő visszanyeri majd a másik oldalon. Ha a gazdaközönségnek az állattenyészi tés révén jövő nagy jövedelméről beszélnek, vegyék figyelembe ezt az ellenérdeket hajszoló körök, hogy a magtermelés pedig semmi néven nevezendő jövedelmet jóformán nem hoz. Mi nem irigyeljük a kereskedőtől, hogyha az egyik czikknél nagy jövedelmet szerez maguknak, de ne irigyeljék azok se tőlünk, az államfentartó többségtől, ha mi az állattenyésztéssel némi jövedelemhez jutunk. (Helyeslés jobbfelől.) Hogy azután a levágott állatokkal ez a hus túl magas árban kerül forgalomba, annak sem a kisgazdák és a kisemberek, sem a nagybirtokosok semmi hasznát nem veszik. (Ugy vem !) Wluzsa Gyula : A közvetítők veszik hasznát ! Nadányi Gyula : Igen és azt, hogy élni és élni hagyni ugy értik, hogy éljek én, rohamosan gazdagodjam a más rovására és ne éljen inkább senki az én gazdagodásomból. Az élni hagyásnak ezt az elvét azonban sem nekünk, sem senki másnak ismernie nem szabad. (Helyeslés balfélől.) Hogy a fogyasztás, vagy a huseladás olcsóbb legyen a városokban, tessék a kormánynak odahatni, hogy a közvetítéseknél az illetékek átmenetileg elengedtessenek, vagy megszüntettessenek mindaddig, mig az állattenyésztés jobban ki nem fejlődik. Ez pedig folyamatban van, mert az utóbbi évek állatárainak magas volta folytán ugy a kisemberek, mint a nagyobb birtokosok lehetőleg megbecsülik a tenyészanyagot, s a tenyészanyag megbecsülése folytán természetesen folyománykép a jószágszaporulat folyton erősbödik. Hiszen az 1907—1909-ik években oly rossz volt a magtermelésünk, hogy lent mi, a kik az Alföldön lakunk, meg voltunk ijedve és kétségbeesve, hogy éhínség fog beállani népünk között. De nem állott be. És miért ? Azért, mert a magas árak megmentették a népet az éhezéstől. Egy rövid példával szolgálok. Ez előtt négy-öt évvel a tenyészsertés ára volt 80—100 K, ma már 80—90 forint; egy három-négy éves süldőmalaczot eladtak a kisemberek ezelőtt 14—16 K-ért, ma már 30—40 K-ért. Tehát ez az óriási árkülönbözet tette lehetővé a kisembereknek, munkásoknak, napszámosoknak, a kik mellesleg mind sertéshizlalással is foglalkoznak saját szükségleteik czéljára, hogy az éhségtől megmenekedtek. (Elénk helyeslés.) Múzsa Gyula : Ez igy van ! Nadányi Gyula: Ezzel szemben a nagybirtokos és középbirtokos helyzete súlyosabb, mert a mely jószágot, például egy jó növendékborjut megvettünk ezelőtt négy-öt évvel 80—100 K-ért, ma már 160—180 K-ért kapjuk. Tehát mentől drágábban veszünk, annál kevesebb a hasznunk. A birtokososztály azonban daczára annak, hogy nem előnye az, hogy a beszerzési ár magas, arra a nobilis álláspontra helyezkedett, hogy figyelembe vette Magyarország kisemberei gazdagodásának szocziális nagy borderej ét és támogatta őket törekvésükben, bár igaz, hogy ezáltal önmaguk anyagi érdekeit is szolgálták. De hát mindenkinek joga van saját anyagi előmenetelét szolgálni, nemcsak egy osztálynak vagy érdekszövetkezetnek. (Ugy