Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-61

130 61. országos ülés 1910 deczember 16-án, pénteken. illetve négy adóosztály van ezen adónemmel. E törvény szerint a következő visszás eset áll elő : egy hét métermázsás szarvasmarha után 12 K 60 f állami és 2 K 90 f községi fogyasztási adó fizetendő. Egy, a közbenső két tejfogát már elhullatott növendékmarha után, a mely 100 kilónál nem nyom többet, ugyanannyi. Ezzel szemben Bécsben a helyzet jobb, mert ott a szarvasmarha után 100 kilogramm élősúly alapján 3 K 38 f, 400 kilogrammig 9 K 10 f fizetendő. További visszaélés a husfogyasztási adó terén az is. hogy gyakran két-háromszorosan is meg kell fizetni, t. i. meg kell fizetni az előállítási körben, meg kell fizetni a fogyasztás helyén és Budapesten megtörténik, hogy van külső és belső terület, tehát meg kell fizetni háromszorosan. Tudjuk, hogy ez ellen ott van a visszatérítés, de azt is tudjuk, hogy ez a gyakorlatban nagyon nehezen vihető keresztül és nagyon nehezen éri el az, a ki ilyen visszatérítés czímén akarja visszakajmi a pénzét: a maga igazát. Az én nézetem szerint tehát elsősorban oda kell törekednünk és ez pártunk törekvését is képezi, hogy az állami husfogyasztási adó eltöröltessék. (Élénk helyeslés és taps a szélsőbáloldalon.) Ha pedig a legelső időben ezt el nem érhetnők, akkor legalább mindjárt arra kell törekednünk, hogy ez a tiszta hussuly után vettessék ki. Itt vannak még a városoknak a dolgai, a vágó, a szúró dijak, a vásárdijak, a szállásdijak, a melyekről röviden még nyilatkozni kívánok. A mi a vágóhidat illeti, Budapesten 1906-ban jövedelem volt csak a marhavásár és a vágóhíd után 976.000 korona, a sertésvásár és vágóhíd után 1,153.000 korona. Bécsben 5 vágóhíd után 942.000 korona és a központi állatvásár után 999.000 korona ; Budapesten 1906-ban a vásárcsarnokok jövedelme 1,104.000 korona volt, ugyanakkor Bécsben 342.000 korona. 1909-ben Budapest közélelmezési intézményei 5 millió korona jövedelmet hoztak, a mi legélénkebb iUusztrálása szerény nézetem szerint annak, hogy ezt nem közélelmezési intézménynek tartják, hanem egy oly jövedelmi forrásnak, a melyből minél nagyobb hasznot kimutatni a város urainak legnagyobb büszkesége. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Széf demokrata uralom. Nagy zaj.) T, ház! Egy munkapárti képviselőtársunk. Wittmann János képviselő ur bemutatott nemrég egy vágóhídi számlát, mely szerint egy 95 hizott sertésből álló kocsirakomány után lerakás, kezelés, vásárdíj, vágó-szuródij, vágóhídi dij után annyit kellett fizetni, hogy egy ilyen sertésre esett 10 korona költség. (Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Hallatlan!) Ezek után, t. ház, röviden még csak a vásárdijakról kell szólnom. Budapesten a vásárokat, ép ugy, mint a vásárcsarnokot, s mint a többi intézményt, a jövedelem szempontjából .kezelik. A használati dijak nagyon magasak. Krejcsi kimutatja, hogy 25 sertés egynapi veszteglési dija 85 korona, vásárdíj, hajcsárdij, szállásdíj, etetésdij, vám, etetési költségekkel. De felhívom a t. ház figyelmét még a következő összehasonlításokra is: Budapesten egy szarvasmarha vásárdija 1 K 60 fillér, Bécsben egy silányabb marháé csak 60 fillér; Budapesten egy borjúé 30 fillér, Bécsben 14 fillértől 16 fillérig ; Budapesten egy sertés vásárdija 50 kilón felül 1 K, Bécsben 20 fillér. Ezek is csak azt illusztrálják, a mit előbb volt szerencsém mondani, hogy a vásárcsarnok, vágóhíd, állatvásár, mind jövedelmi forrásként kezeltetik Budapesten. Ezek után összefoglalom a husdrágaságra vonatkozólag mondottakat. (Halljuk ! Halljuk !) Állattenyésztésünk fejlődése hacsak ideig-óráig is, konczedálom, hogy olyan okoknál fogva, a melyek orvosolhatók, de megakadt. SertésáUományunk lefelémenőben van. A termelés ugyanolyan bizonytalan maradt, mint volt azelőtt. Exportunk lényegesen, jelentékenyen nőtt, importunk megszűnt, növendékmarháínk állománya csökkent, a közvetítési haszon pedig, mind a városi, mind az egyéni, óriási; az állami és községi terhek aránytalanul nagyok. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ennek megállapítása után, t. ház, nem marad egyéb hátra, mint hogy a remédiumokról pontozatokban, néhánv szóval, egész röviden szóljak. (Halljuk! Halíjuk!) Minthogy orvosságot kell keresnünk, ezt egyébben, mint állattenyésztésünk hathatós támogatásában megtalálnunk nem lehet. (Elénk helyeslés és taps balfelől.) Oda kell törekednünk és hatnunk, hogy szövetkezeti intézményeinket fellendítsük és megerősítsük, és pedig nemcsak az anyagbeszerzési, hanem az állattenyésztési és értékesítési szövetkezeteket is. (Helyeslés a baloldalon.) Oda kell törekednünk, hogy a hus-melléktermékeink feldolgozása idebenn Magyarországon a legapróbb részletekig keresztülvihető legyen, a mi a húsárak csökkenését fogja természetszerűleg maga után vonni. (Ugy van ! a baloldalon.) Hiszen a mai viszonyok között látjuk, hogy Budapesten tulaj donképen csak a bőr és faggyú dolgoztatik fel, de tessék elmenni Amerikába, ott a husnagyvágókban azért vágnak olyan olcsón, mert mindent feldolgoznak. A legelő-feltörés korlátozása bizonyos tekintetben, különösen a perifériákon, szintén kívánatos. 1895. óta másfél millió hold legelőt törtünk fel szántóföldeknek. Az 1894: XII. t.-cz. a 12. §-ában az igen t. földmivelésügyi minister urnak hatalmat ad arra, hogy olyan helyeken, a hol ez egészségtelen mérveket ölt, tekintettel az odavaló gazdaságra, ezt korlátozhassa. Ellenben nem tartom remédiumnak a kivitelnek korlátozását és pedig azért, mert elsősorban is ennek kereskedelmi szerződéseink útjában állanak, de meg retorzióra is serkenthet a külső áüamok részéről és idebenn feltétlenül az állattenyésztés csökkenését is eredményezné. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon,) De hozzá kell tennem, hogy a kvalitás