Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.
Ülésnapok - 1910-60
60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. 109 de nem is az én érdemem tehát ez, hanem azon nemeskeblű férfiaké, a kik ezen emberbaráti intézményt incziálták. Nincs is tovább egyéb megjegyzésem, mint nyilatkozni akarpk még arra a határozati javaslatra, melyet Ábrahám Dezső és még több képviselőtársunk beadott. Azt hiszem, alig tévedek, hogy ennek a határozati javaslatnak a tulaj donképeni inditó oka az, hogy ugy mint a fehér foszfor eltiltásánál, a fazekas-iparnál használatos, az egészségre ártalmas ólomtartalmú mázaknak kiküszöbölését is kívánja ezen határozati javaslat, legalább közvetve, elérni. Méltóztassék megengedni, hogy lehető röviden tájékoztassam e tekintetben a t. házat. (Halljuk! Halljuk!) A dolog az ólommérgezésnél nem olyan egyszerű, mint a fehér foszfornál, azért, mert mig az egész országban öszszesen, a mint említve volt, mintegy 18 gyufagyárvan, addig a fazekasiparral, a kerámiával — a nagyobb gyárakat: a zsolnai, hollóházi, apátfalvi, miskolczi és csávái gyárakat nem említve — Magyarországon több mint 4000 fazekas foglalkozik, mint háziiparral. Most már a dolog ugy áll, hogy eddig azért használtak ezen fazekas háziiparnál ólommázakat, mert ezek alacsonyabb temperaturánál olvadnak meg. Vannak más mázak, a melyek az egészségre egyáltalában nem ártalmasak és a melyekben vagy nagyon kevés ólom van, vagy egyáltalában nincsen ólom, azonban ezek a mázak sokkal nagyobb temperatúrát igényelnek. így pl. az ólommázas edényeket el lehet készíteni, mert a máz megolvad körülbelül 8—900 fokú hőség mellett, ellenben a több szilikátot tartalmazó mázaknak 1400— 1500 foknyi hőfok kell. Már most nehézség áll elő, hogy azok az agyagok, a melyekből a fazekasok ezeket az edényeket készítik, és ha ezek az'edények olyan mázakkal láttatnak el, a melyek csak nagy hőfokban olvadnak, akkor elolvad maga az edény is, vagyis az agyag, a melyből az edény készült. Továbbá nincsenek olyan kemenczéik, a melyekben ezen magas hőfokokat elő lehet állítani. A probléma tehát az volna, hogy olyan mázat találjunk ki, a melyben nincs ólom, és a mellett mégis olyan alacsony hőfoknál olvadjon és legyen használható, mint a mely alacsony hőfok mellett az ólomtartalmú mázak megolvadnak. Ezen problémának megoldása eddig a világon sehol sem sikerűt. Egy állam van t. i. Anglia, a melynek igen szép kerámiai ipara van, a mely az u. n. kőedényeket szintén ólommázakkal látja el, és ezen ólom mázak az angol edényeken olyan szépek mert sokkal nagyobb fényük van, mint más mázaknak, hogy ezen edények vetekednek a tulaj donképeni porczelán edényekkel, holott a porczelán edényeknek sajátságuk, hogy nemcsak maga az edény van kaolinból, hanem ugyanebből az anyagból áll maga a máz is, csakhogy a mázas edényeknél a kaolinba több szilikát, vagyis több kvarcz van belevegyitve. Itt az ólommázaknál olyan nehézség előtt állunk, amelyet a technika még eddig megoldani nem volt képes. Legjobb bizonysága ennek az, hogy az angol kormány felszólította az európai államokat, minket is, hogy a jövő évben tartandó nemzetközi konferenczián vegyünk részt, hogy ez a kérdés megoldassák, t. i. az a kérdés, hogyan lehetne olyan mázakat előállítani, amelyek a háziiparban is használhatók és a mellett mégis az egészségre ártalmasak ne legyenek. T. képviselőház! Én egyik kémikusunkat megbíztam, hogy kísérleteket tegyen arra nézve, hogy vájjon nem sikerülne-e neki ilyen mázat előállítani. Méltóztatnak tudni, hogy egyik legnagyobb tudományos tekintélyünk Wartha Vincze tanár, a ki kiváló kémikus, és a kinek kedvencz foglalatossága egyúttal a kerámiai kérdésekkel való foglalkozás is. Akárki meglátogatja az ő laboratóriumát itt a műegyetemen, ott igazán a kerámiának egy ritka gyűjteményét fogja találni, és látja, hogy milyen behatóan foglalkozik ő a kerámiával. Szórói-szóra felolvasom itt az ő véleményét (olvassa): »A veszedelmes anyag, a melyről itt szó van, az ólomoxid és annak vegyületei. A hatóságok már régóta foglalkoztak azon kérdéssel, hogy hogyan lehetne ezen veszedelmes, mérges anyagot a forgalomból kiszorítani a kisiparosok érdekeinek a megcsorbítása nélkül. Itt két szempontból kell a dolgot megítélni. Először hogy ólomtartalmú mázas edények csak azon esetben jöhessenek forgalomba, ha azokból forró eczettel kifőzve, oldható ólomvegyületek nem vonhatók ki; másodszor, hogy a munkás munkaközben védve legyen az őlommérgezéstől. Az ólommázas edény használata korántsem olyan veszedelmes a fogyasztóra, mint az ólommáz őrlésekor a levegőbe jutott mérgezőpor a munkásra nézve«. Azután elmondja, hogy más országok mit csináltak ebben a tekintetben a nélkül, hogy eredményre jutottak volna és azon egyéni véleményének ad kifejezést, hogy ő maga nem hiszi, hogy ezt a kérdést megoldani lehessen. Mindezen nehézségek daczára el vagyok határozva megtenni mindazt, a mit az adott körülmények közt megtenni lehet. (Helyeslés.) S ez nevezetesen az, hogy szándékozom törvényjavaslatot előterjeszteni a t. képviselőháznak, a melyben meg lesz tiltva, hogy a házi iparban ezt az ólomoxidot házilag őröljék és házilag kezeljek, (Általános helyeslés) hogy t. i. legalább az a proczeszusa a dolognak, a mely az egészségre legkárosabb, vagyis az őrlés proczessusa ne történjék a háziipar körében, a hol többnyire a műhely a lakással együtt van, vagyis én nem tudom gyökeresen orvosolni a dolgot, hacsak nem találunk, ismétlem, oly mázt, a mely alacsony hőfoknál olvad és ólmot nem
