Képviselőházi napló, 1910. III. kötet • 1910. deczember 12–1911. január 16.

Ülésnapok - 1910-60

60. országos ülés 1910 deczember 15-én, csütörtökön. 101 midőn azt állították fel, hogy az államnak az egyes foglalkozások vezetésére semmi beleszólása nincsen, mindenki boldoguljon ugy, a hogy tud és ezáltal fog létrejönni a társadalmi fejlődés és harmónia. Hát ez a teória csődöt mondott, és ma ugyan nem vagyunk a szocziális állam barátai, vagyis azon államok barátai, a melyek mindent le akarnak kötni a szabadság rovására. Igenis az államnak a szocziális érzéstől és a szocziális fejlődés gondolatától át kell hatva lennie és akkor, a midőn a közjólétről van szó, a magánérdeknek háttérbe kell szorulnia. (Elénk helyeslés és taps balfelől). T. képviselőház ! Sok olyan dolog van még nálunk, a mely hasonló megoldásra szorul, sok olyan dolog van még nálunk, a mit az államnak kell támogatnia, előmozdítania, a nélkül, hogy ezáltal teljes abszolutizmusba jönne, mert az államnak feladata, hogy a gyengébbet mindig védelmezze az erősebb ellen. (Élénk helyeslés a jobb- és a baloldalon.) Sok dolog volna még, a mi a kisexisztencziák érdekében, állami feladatot képezne, de nem akarok a tárgyról eltérni. Remélem mégis, hogy az a törvényhozás, a mely ez alkalommal megkezdette a munkásvédelmi és munkás jóléti intézkedéseket, meg fogja tenni a további lépéseket is. Ha jól vagyok értesülve a kereskedelmi minister ur kijelentéséről, ő kezébe fogja venni és pedig már legközelebb az ólommérgezések elleni védekezést is, a mely mérgezések nem kevesebb ember életét és egészségét veszélyeztetik nálunk, mint a foszformérgezések . . . Egy hang (balfelől) : A fazekasokat! Giesswein Sándor : . . . nevezetesen a fazekasokat, a kik háziiparilag gyártják ólomfestékkel készítményeiket, és a kik között egész epidémia van épen az ólommérgezések folytán. Midőn továbbá azon reményemnek adok kifejezést, hogy törvényhozásunk a munkásrokkantaknak ügyét is gondozásába fogja venni, ezek, mondom, mind olyan dolgok, a melyek a szőnyegen lévő törvényjavaslat tárgyalása alkalmával nekem eszembe jutnak és engem mintegy arra a reményre vezetnek, hogy e téren, ezen az utón tovább és tovább menjünk előre. De ezt talán annak is köszönhetjük, hogy a demokratikus iránynak szellője bekopogtat itt a házban is. (Igaz! ügy van ! balfelől.) Es hozzáteszem, hogy igazán demokratikus intézményeket csak ugy fogunk létesíthetni, ha a politikai jogokra is áttérünk, (Élénk helyeslés balfelől.) mert különben akárhány dolog tulaj donképen csak szürke teória maradna. (Igaz ! Ugy van ! a baloldalon.) Meg vagyok győződve arról, hogy a szocziális intézmények és a haladás eszméje sok ember szivében lakozik, de akkor, a midőn azt keresztül akarja vinni, látja, hogy nincs a háta megett az egész nép ereje, a mi szükséges volna ahhoz, (Igaz I Ugy van ! a baloldalon.) hogy ezeket az eszméket, az egész nemzet érdekét szolgáló eszméket keresztül lehetne vinni, a melyek biztosítják a társadalmi békét és azt a nemzeti egységet, a melyre nekünk szükségünk van, hogy a külfölddel és idegen beavatkozásokkal szemben igazán erősek is tudjunk lenni. (Élénk helyeslés és taps a, baloldalon.) T. képviselőház! Egy dolog mégis van, a mit ezen törvényjavaslatnál kifogásolok, és ez az, hogy sajnálom azt, hogy még két esztendő szükséges ahhoz, hogy még két esztendeig kell várnunk arra, hogy ez a törvény egészen életbelépjen. T. ház ! Itt emberi életről van szó ! (Igaz ! ügy van ! balfelől.) Akkor, a midőn valahol az emberi élet veszélyben forog, nincs halogatásnak helye, akkor a lehető leggyorsabban kell intézkedni, (Helyeslés balfelől.) Huszár Károly (sárvári): Ez igaz! Ma kell megcsinálni, nem két év múlva ! Giesswein Sándor : Másrészről azonban mérlegelem azt a szempontot is, hogyha ez az ipar egyszerűen lehetetlenség elé állíttatnék, talán sok ember munkakeresetétől esnék el. Csakhogy a jelen körülmények között azoknak az embereknek, azoknak a gyufagyári munkásoknak két dolog között kell választaniok : választania kell a között, hogy éhen haljon-e, vagy a gyufamérgezés nyomorúságos és sanyaruságos szimptomái között menjen eléje a pusztulásnak. Tessék elhinni, nehéz a kettő között választani. Hanem, a mennyiben a t. ház ezt a törvényjavaslatot elfogadja, egy intézkedést mégis szükségesnek látok abból a szempontból, hogy ez a veszedelem addig az ideig is, a míg az átalakítást meg lehet tenni, kisebbittessék, a mérgezés veszedelme csökkentessék, és azért én határozati javaslatot adok be, hogy a míg e törvényjavaslat életbe nem lép, köteleztessenek a gyufagyárosok, a hol fehér foszforral dolgoznak, hogy alkalmazottaikat hetenkint orvosi vizsgálatnak vettessék alá. Mert az az ember, a ki a foszformérgezésbe esik, maga sem veszi észre, mert az a baj ott lappang, sokszor heteken át, éveken át benne van, és ő nem tudja, azt hiszi, hogy a foga fáj, hogy meghűlt, csak az ügyes orvos tudja megállapítani, hogy az az ember a foszformérgezés primitív állapotában van, és ha az orvos kellő időben rájön a bajra, akkor meg lehet gyógyítani, de ha már a baj elharapózott, akkor minden gyógyítás hiábavaló. T. ház ! Itt emberi életről van szó. Évenkint több százra megy azoknak a száma, a kikről tudjuk, hogy ebben a bajban pusztulnak el, mert vannak akárhányan, a kikről nem is tudunk, a kik ebbe a bajba esnek, és azért nem szabad visszariadni semmiféle oly rendszabálytól, mely embertársainkat ettől a valósággal nnzerábilis betegségtől megóvja. Midőn tehát a törvényjavaslatnak szocziális intézkedéseit örömmel elfogadom, hozzá kapcsolom ezt a határozati javaslatomat, és kérem a t. házat, méltóztassék elfogadni. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Elnök : Szólásra következik ? Szász Károly jegyző: Ábrahám Dezső ! ábrahám Dezső: T, ház ! Mielőtt magával a tárgyalás alatt levő törvényjavaslattal érdemileg foglalkoznám, az elismerés zászlaját kell meghaj-