Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-34
54. országos ülés 1910 október 26-án, szerdán. 53 Mindenki tudja, hogy én a magam részéről nem helyeseltem az előző kormányzat minden ténykedését, ki is fejtettem a magam ellentétes álláspontját; egyet azonban nem szabad tagadnunk, és ezt mutatja az 1911-ik évi költségelőirányzat is, hogy ezek a többletek, melyeket itt a pénzügyminiszter ur felsorolt, legnagyobb részükben nem ennek a kormánynak, hanem az előző kormánynak a kezdeményezései, illetve csakis folyományai az előző kormány, az előző jjarlament törvényalkotásainak. Ezek a törvények pedig legnagyobb részükben igenis szocziális érzékre vallanak, ezek igenis abból a szempontból indultak ki, hogy az államnak, mint munkaadónak, kötelessége mindazokkal szemben, kik közvetve vagy köz vétlenül nekik szolgálatokat tesznek, hogy illetményeiket megfelelő nivóra emelje. Ezeket az emelkedéseket tehát ne méltóztassék szemrehányólag itt szóba hozni, hanem inkább elismerőleg, annál is inkább, mert hiszen az igen t. pénzügyminister ur bejelentette nekünk a hét sovány esztendőnek a bekövetkezését, a midőn, nem egészen világosan kifejezve, de utalt arra, hogy nemcsak takarékosságot akar ezeken a tereken követni, hanem még oda is nyilatkozott, hogy bizonyos törvények megváltoztatását kívánja, melyek esetleg a jövőben fokozottan emelnék az állam kiadásait. Engedelmet kérek, ha az igen t. ministerium esetleg olyan törvényeket akarna módosítani, a melyeknek szocziális alapjuk van, a melyek az egyes társadalmi osztályok helyzetének megjavítását involválták, ha ilyen czélja lenne, ez ellen a legvégső küzdelmet volnék kénytelen bejelenteni. Hantos Elemér: Megjavítani akarja. Gr. Batthyány Tivadar: Nem azt mondta, hogy megjavítani akarja, hanem olyan változtatásokat akar rajtuk tenni, melyek a kiadásokat csökkentik. Ez egészen más dolog. Egy kevésbbé jó törvény megjavításához szívesen hozzájárulok, de megnyirbálni a szegény emberek megígért javadalmát, ehhez én soha hozzájárulni nem fogok. Gr. Serényi Béla föidmivelésügyi minister: Nem is akarja. Gr. Batthyányi Tivadar : Legyen szabad még arra utalnom, hogy a szocziális bajoknak az orvoslására a keresetek fokozása és a kereseti alkalmatosságok előállítása egy legfontosabb teendő. Méltóztatnak tudni, hogy már évek óta az általános tudatba ment át, hogy ugy szocziális, mint nagyfontosságú nemzeti érdekek teszik kívánatossá, hogy Magyarországon a telepítés kérdésével alaposan foglalkozzunk. (Helyeslés balfelöl.) Nagy sajnálatomra ezen legfontosabb szocziális kérdésről a pénzügyminister urnak az előterjesztésében egy szót sem vettem ki. Ha jól emlékszem, az előző kormány évi 10 milliót szánt erre a czélra. Ha ezt elejtették az urak, akkor igazán kár a t. urakkal szocziális problémáról egyáltalában vitát folytatni. Tudjuk a trónbeszédből, beigértetett a nyugdijkérdés rendezése. E napokban olvastam egy kommünikét, hogy készül a nyugdíjtörvény módosítása. A t. pénzügyminister ur mai expozéja mutatja, hogy ott, hol az özvegyek, árvák, elaggottak és munkaképtelenek ellátásáról van szó, a törvény igen lassan készül, mert az 1911-iki költségvetési előirányzatban az uj nyugdíj törvényről még provízió nem történt. Mártonffy Márton: Húsról beszéljen. (Zaj a szélsőbalfelöl.) Elnök: Ne tessék a szónokot közbeszólásokkal zavarni, Gr. Batthyány Tivadar: Vagy hangosan szóljanak közbe az urak, vagy ne szóljanak; én szívesen felelek mindenkinek. Ez oly téma, a melyet helyes, ha szakszerűleg tárgyalunk, de ha ily módon szólnak közbe, én igen sajnálom, de nem tudok rá felelni. Ez most a nemzeti munkapárt szokása, hogy igen sokan közbeszólnak Ha innen egy közbeszólás elhangzik, azon felháborodnak, de mi soha nem tudunk elmondani egy beszédet anélkül, hogy ismételten ne zavarnának közbeszólásaikkal. Összegezem tehát, hogy én a megélhetési viszonyok javítása tekintetében sajnálattal konstatálom, hogy a kormány vajmi keveset provideál. Lényeges, elismerésre és dicséretre méltó az, hogy elhatározta, hogy a postások fizetését az államvasuti nivóra emeli, de ezt mi évek óta szorgalmaztuk. Már a tisztviselői státusrendezés tekintetében megint a helytelen takarékosság; útjára lépett, mert be lett Ígérve a státusrendezés 1910-re, el lett halasztva 191 l-re, most pedig megint egy pár esztendőre elhalasztják, akkor, a mikor egyes tisztviselői kategóriákban keresztülvitték, másokban nem. Mikor pl. az igazságügy terén a kisebbeknél nem vitték keresztül, akkor én helytelenítem az igen t. kormány eljárását, a melylyel egy pár százezer koronát megtakarít. Még egy dolgot akarok a t. ház figyelmébe ajánlani, a mely talán leginkább képes következményeiben a használati és élelmi czikkek megdrágítását meggátolni, és ez a kartellek ügye. Méltóztatnak tudni, hogy a ezukoripar kartellben volt. Mikor megszűnt a kartell, beállott a szabadverseny. A mint a verseny beállt, emelkedtek a ezukorrépa árai és csökkent a ezukornak az ára. Vagyis a fogyasztó olcsóbban kapta meg a ezukrot, és abban a perezben, a midőn a kartell megint létrejön — és nincs messze az, hogy létrejöjjön — a megfordított helyzet áll elő: le fog szállani a nyers ezukorrépa ára, és mesterségesen fog emelkedni a ezukornak az ára. A ezukorgyárosok nem tartoznak épen az Ínséges társadalmi osztályba Magyarországon; ezek az urak nem szorulnak kivándorlásra, nem szorultak semmire, mert Magyarország leggazdagabb osztályaihoz tartoznak. Kérdem, vájjon jogos-o ez, megengedhető-e
