Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-34

50 3í. országos ülés 1910 október 26-án, szerdán. T. képviselőház! Még tovább megyek. Haj­landó vagyok hozzájárulni ahhoz is, hogy a hús­nak és egyéb élelmiezik kéknek ára némileg leszál­littassék. Ennek egyetlen feltétele, hogy egyidejűleg az ipari czikkek vámja is redukáltassák. (Helyeslés a 'baloldalon.) Pl. a textil iparczikkek (Élénk helyeslés a baloldalon.) és más, behozatal utján bejövő olyan czikkeknek ára., a minő pl. a kávé. Hiszen tudott dolog, hogy ma a szegény ember reggelire, ebédre és vacsorára is úgyszólván csak kávét fogyaszt. Méltóztassék hát a kávé vámjának leszállítását szorgalmazni; méltóztassék a textil­áruk vámját leszállítani és egyidejűleg mindazon czikkekét, a melyeket a kis családok, az alsóbb társadalmi osztályok a túlzott vámok árán kénytelenek drágán megfizetni. Méltóztassék ezen czikkek vámjának leszállítását is szorgal­mazni és én leszek az első, a ki ezzel szemben a hus vámjának leszállítását is sürgetni és szorgalmazni fogom. T. képviselőház! Megvallom azonban, hogy a pénzügyminister urnak mai expozéja után egy kissé nehéz ezt a kérdést j>ertraktálnom. De a mikor azt mondom, hogy nagy- és kis­birtokos és minden társadalmi osztály hozza meg a maga áldozatát . . . Polónyi Géza: A sztrájkolok is hozzanak áldozatot! Gr. Batthyány Tivadar: . . . a nagy czél: a megélhetés érdekében, akkor azt hiszem, a leg­kevesebb, a mit az államtól követelhetünk, az, hogy maga az állam is járuljon hozzá ennek a helyzetnek szanálásához, (ügy van! bálfelöl.) Panaszkodunk, joggal panaszkodunk, hogy di*ága a hus. Hát az első, a ki e téren jó pél­dával járjon elől, legyen az állam, a midőn a husfogyasztási adónak beszedését legalább addig függeszsze fel . . . Gr. Serényi Béla fóídmivelésiigyi minisier : Az semmi! Az kevés! Gr. Baihyány Tivadar: Hát kérdezze meg, t. barátom, a mmister ur, azt a munkást, vájjon kevés-e neki az, ha husfogyasztási adót nem kell fizetnie? (Igás! Uyy van! a baloldalon.) És kérdezze meg az egyes községeket és törvény­hatósági városokat, hogy most, a midőn a hus­fogyasztási és borfogyasztási adókat vetik ki, minő előny lenne rájuk nézve, ha ez adók fize­tése alól mentesittetnének! Hantos Elemér: Nagyon csekély! Elenyé­szően csekély. Gr. Batthyány Tivadar: Ha elenyésző, t. képviselő ur, annál jobban követelje maga is, hogy ezt a csekélységet adjuk meg a szegény népnek. Hantos Elemér: Ilyen semmiségeket nem követelek! Gr. Batthyány Tivadar: Midőn a t. urak olyan nagyon elenyészőnek tartják a fogyasztási adókat. . . Gr. Serényi Béla fóídmivelésiigyi minister: Állami szempontból nem mondjuk, hogy cse­kélyek, csak a fogyasztók szempontjából. Gr. Batthyány Tivadar: Nagyon igaza van a földmivelési ministernek, hogy állami szem­pontból nem csekélyek. Hiszen ma jelentette be a pénzügyminister ur, hogy ő a fogyasztási adók nagyobb összegének a kisrófolásából eredő több­letet egyelőre elraktározta, tartalékba helyezte, hogy a már fenyegető katonai többkiadások fede­zetét találja meg benne. Jól tudja a minister ur, hogy azok a katonai kiadási többletek óriási nagyok lesznek. Ha ilyen óriási többletek fede­zésére a minister ur jórészt a fogyasztási adók bevételére szorul és azokat raktározza el, akkor, tessék elhinni, nem oly csekélyek a fogyasztási adók sem, hogy eltörlésök a népen ne segítene. (Felkiáltások jobbfelöl: A pálinka! Felkiáltások bal felöl: A czukor, a hus!) Hock János: A borfogyasztási adót kell eltörölni, mert az tönkreteszi az egész borter­melést az Alföldön! Elnök: Csendet kérek. Gr. Batthyány Tivadar: De mikor a pénz­ügyminister ur utalt arra, hogy gazdasági éle­tünket, mezőgazdaságunkat stb. erőteljesen fej­leszteni kell, elvárhatjuk a kormánytól azt is, hogy ennek a fejlesztésnek a költségelőirányzat­ban is nyomait leljük. Lármáznak — lármá­zunk valamennyien, mert én is azok között vagyok, a kik panaszkodnak a nagy drágaság miatt — és mit látunk? Az igen t. kormány a mezőgaz­daság terén, az éleltniczikkeknek ilyen indirekt olcsóbbá tételére, vagyis állattenyésztés czéljaira minő rengeteg áldozatokat hoz ? Ad az igen t. kormány egymillió koronát az állattenyésztés fejlesztésére, vásárok berendezésére 400.000 K-át és a legelők javítására 200.000 K-át! (Derült­ség balfelöl.) Már pedig midőn oly nyomor előtt állunk, a mely igazán megmozdít minden tár­sadalmi osztályt, a midőn azt halljuk, hogy az urak nem akarnak a fogyasztási adók eltörlésé­vel foglalkozni, mert ez elenyészően csekély összeg, akkor kérdem: mi ez az 1,600.000 K, a mivel a t. kormány, első sorban a földmivelés­ügyi minister ur, vagy talán helyesebben mon­danám, első sorban a pénzügyminister ur akarja az állattenyésztés terén fennálló óriási hiányokat orvosolni ? (Igaz! Ugy van! Mozgás balfelöl.) Nem akarom e kérdést tovább feszegetni, noha megvallom, igen sok momentumra lehetne kiterjeszkedni, (Halljuk! Halljuk!) pl. az álla­tok és az állati termények, különösen a tej, ol­csóbbá tétele czéljából a vasúti díjszabások ki­vételes rendezésére, a hütőkocsik nagyobb mérvben, nagyobb távolságokra való beállítására, hogy ezáltal oly vidékeket is bevonjunk a városok élelmezésére, a melyek erre ma a rendes tarifák, a rendes szállítási eszközök mellett nem képe­sek . . . (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents