Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-55

498 55. országos ülés 1910 deczember 9-én, pénteken. örökös házelnapolásokról nem szólok ; nem czélom és szándékom foglalkozni az első indemnitási vitával sem, a mely bizony szégyenszemre czáf olta meg itt a képviselőházban a kormánynak és a munkapártnak a munkához való igaz készségét. Bebizonyította az első indemnitási vita azt, hogy a helyett, hogy az 1910-iki költségvetést előterjesztették volna, ezt a költségvetést egyszerűen kivették, engedelmet a kifejezésért, mintegy kicsenték az államháztartás törvényszerű megállapitásának folytonosságából. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Akkoriban e tényt azzal indokolta a t. pénzügyminister ur, hogy azért nem terjeszti elő az 1910-iki előirányzatot, hogy kellő időben előterjeszthesse az 1911. évre szóló költségelőirányzatot, akkor a mi ellenzéki támadásaink élét azzal igyekeztek tompítani, hogy azért kell indemniti, mert tényleg dolgozni akarnak, következetes munkaprogrammot akarnak adni arra nézve, hogy jövőben miként kivannak sáfárkodni a rájuk bízottakkal; e következetes munkaprogrammot meg akarják mintegy jegeczesiteni a kellő időre előterjesztendő 1911-iki költségvetési előirányzatban. (Igaz

I Ugy van! balfelöl.) És mi lett ebből az ígéretből ? Semmi. (Felkiáltások balfelől: Mint rendesen.) Az indemnitás elnyerése után hónapokon keresztül elnapolták önök az országgyűlést, és az ország közvéleményének felzúduló moraja közben az igen t. házelnök ur kétszer-háromszor jelentette ki az elnöki székből, hogy a ház üléseit bizonytalan időig nem hívja össze, hanem nyugodjék bele a t. ház, hogy a mikor tárgyalásra kész anyag lesz akkor össze fogja hívni a maga legjobb belátása szerint. Igen tisztelt ház, ez nem nemzeti munka, hanem annak teljes hiánya, és azt lehet mondani, hogy nem más, a hogy t. sajtójuk és legtekintélyesebb orgánumuk mondotta, mint valóságos munkakerülés ... Farkas Pál : Béla, mondj valami ujat! (Derültség jobbfelől.) Klín Béla." Megnyugtathatom Farkas Pál barátomat, hogy ha olyan ujakat, mint ő szeretné, nem is fogok mondani, de rá fogok mutatni beszédemben arra, hogy a bizalmatlanság nemcsak a mi részünkről indokolt, hanem indokolt volna igen t. képviselőtársam, Farkas Pál részéről is. (Igaz ! ügy van ! balfelöl:) Justh János : Azt lesel, hogy ő bizalmatlanná legyen ! (Derültség balfelöl.) Kúti Béla: T. ház! Hogy a delegáczióban mit végzett az igen t, parlamenti többségnek képét és keresztvonását magán viselő delegaczionális többség, azt mindannyian tudjuk. Megszavazta a százmilliókat a nemzet kárára, a nemzet javára pedig semmit sem csinált. Mindannyian tudjuk, hogy azokkal a száz milliókkal könnyebb lesz a nemzetnek a zsebe, de nehezebb és keservesebb lesz a népnek a feje-alja és a teljes anyagi romláshoz még közelebb sodródik az ország. A delegácziók ülésezése alatt Tisza István igen t. képviselőtársam bejelentette, hogy — szavaival éljek — »kérem. kívánom, sürgetem, követelem a létszámfelemelést«. Ez a kijelentés, t. ház, nem fedi a nemzet akaratát, nem fedi nemcsak a függetlenségi és 48-as képviselőknek a czéljait, hanem magának a nemzetnek a czéljait sem, mert mikor ez a nemzet függetlenségre és állami önállóságra vágyik, ezt nem ugy igyekszik munkálni és megkapni, hogy még több katonát adjon, a nem is közös, hanem, mint Fráter Lóránt t. képviselőtársam bebizonyította, tisztán és kizárólag osztrák hadsereg számára, de ugy, hogy ennek az országnek minden ereje a belső megerősödésre használtassék fel. Több katonát nem vagyunk hajlandók adni és ha az igen t. munkapárti többség és kormány belemenne abba, hogy ismét a létszámfelemelésnek konkrét javaslatával állna elő a házban, meg vagyok győződve, hogy a nemzeti felzúdulás vihara ép ugy elseperné őket, mint ezelőtt 6—7 esztendővel. T. képviselőház ! Mikor tudjuk, hogy a katonaságnál olyan állapotok vannak, hogy 26.000 tiszt közül mindössze 1650 a magyar, és mikor ezzel ellentétben azt is tudj uk, hogy 308.000 német legény mellett 345.000 magyar legényt soroznak be, mikor ezt az igazságtalanságot és kirívó aránytalanságot látjuk, akkor lehetetlen el nem szomorodnunk és hazafias aggodalommal megkérdezzük önöktől : Meddig akarják még a húrt feszíteni ? ! Meg van az írva régen, hogy feszül a hur, de ha egyszer túl van feszítve, szétszakad a kifeszült ivben a gyenge fonál. Azt kérdezem én : Meddig akarnak önök még játszani a nemzet türelmének fonalával ? Nem hiszik, hogy ennek a fonálnak vége fog szakadni ? {Helyeslés a baloldalon, derültség a jobboldalon.) Hiába mosolyognak rajta, t. képviselőtársaim, meg fogják érni, hogy egyszer ez a fonál elszakad, és az önök parlamenti többsége is elenyészik és semmivé válik. (Zaj. Elnök csenget.) T. képviselőház ! Abban nem lehet közöttünk nézeteltérés, hogy a katonai kiadások teszik e'zt az országot nyomorgóvá és koldussá. A mikor a katonai kiadásokat sem tudja már a kormány oly mértékben fedezni a jelenleg meglevő állami bevételekből, a mint szeretné, felmerül a kérdés, hogy az állami bevételek fokozásával kell foglalkozni. Erre vonatkozólag Széll Kálmán volt ministerelnök ur, igen tisztelt képviselőtársunk nagyon megszívlelendő, és hosszú tapasztalaton alapuló tanácsokat adott nekünk. Az ő tanácsaiból azonban mi nem vonhatunk következtetést másra, mint arra, hogy ha az ő tanácsait meg is fogadja a t. kormány és a t. túloldal, az állami bevételeknek fokozását, a népnek a zsebéből kikerülő uj milliókat ismét csak a hadseregre, szóval improduktív, haszonnélküli kiadások teljesítésére fogják önök fordítani. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Es mivel a hadsereg követeléseiben megállás nincs, hiába fokozzuk az állami bevéte-