Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-54
54. országos ülés 1910 deczember 7-én, szerdán. 491 végre a debreczen—hajdusámsoni helyi érdekű vasút Debreczen—Nagy-erdő állomásából kiágazólag a debreczeni helyi vasút Baromvásártéri vonaláig vezetendő összekötő vágánynak, valamint a debreczeni külön állomásnak engedélyezéséről szóló ministeri jelentésekre hozott képviselőházi határozatokhoz a íőrendiház hozzájárult. A két ház egyetértésével hozott ezen határozatok országos határozatoknak jelentetnek ki. Most következik az interpelláczió. Szinyei- Wierse Félix jegyző : Beszldd Antal! Beszkid Antal : T. képviselőház ! A magyar parlament t. tagjainak bizonyára tudomása lesz arról a harczról, a melyet az Amerikába kivándorolt görög-katholikus honfitársaink Ortinszky Sótér görög-katholikus galicziai rutén püspökkel már hosszabb idő óta folytatnak. Nem akarom e harcznak és a püspök kinevezését megelőző mozgalomnak történetét itt hosszasan ismertetni, miután interpelláczióm keretében ez amúgy sem lehetséges, hanem inkább ezt a fontos ügyet kívánom megvilágítani és interpellácziómat kellőleg megokolni. E czélból bátor leszek a t. képviselőház becses figyelmét rövid időre igénybevenni. Hazánk felső részeiből a görög-katholikusok tudvalevőleg igen nagy számban vándoroltak ki Észak-Amerikába. Hogy hányan vannak ott. azt statisztika hiányában biztosan tudnunk nem lehet, azonban számuk, az ott működő lelkészek becslése szerint, megközelíti a 400.000-et. Ez a nagyszámú magyar honos az országnak északi vármegyéiből és többnyire a legszegényebb vidékekről vándorolt ki. Czéljuk a kenyérkereset; szegénységüknél fogva utalva vannak a kivándorlásra és ha valamelyik odaát egy kis tőkét gyűjtött össze és azt hiszi, azzal itteni helyzetét megjavíthatja, visszatér hazájába. Nem közömbös dolog tehát a magyar állam szempontjából, hogy hogyan és milyen viszonyok között él ez a nép Amerikában. Mert arról biztosithatom a t. házat, hogy hivebb népe Magyarországnak ennél alig van. És ez a nép maga is tudja, hogy Amerikában a különböző áramlatok és politikai viszonyok között nehezen tudja helyét megállani és becsülendő benne az a ragaszkodás, hogy mindig arra gondol, hogy ép olyan ártatlanul, a mint kiment, kerüljön vissza ebbe a hazába, a melyhez görcsösen ragaszkodik. Mikor pedig ennek a népnek vezérre van szüksége, az ő püspökéhez, az eperjesi vagy munkácsi püspökhöz fordul, hogy lássák el őt kellő számú j>aj)okkal. És itt elismeréssel kell adóznom a kormány gondoskodásának ; a kormány ugyanis ezt a nagy horderejű kérdést helyesen fogja fel és a hányszor csak szükség volt, hogy a püspökök lelkészt küldjenek ki, támogatta a püspököknek ezen irányú tevékenységét, ugy hogy ma az Amerikába kivándorolt görögkatholikusok körülbelül száz virágzó paróchiát, ugyanannyi iskolát és templomot építettek • és majdnem ugyanannyi lelkészszel vannak ellátva. Mindez igen szépen haladt, de a mikor a szám felszaporodott és a lelkészek száma is sok lett, szükséges volt az egységes szervezet és vezetés szempontjából egy egyházmegyét és püspökséget felállítani. Széleskörű mozgalom indult meg ez irányban. Kivette ebből a részét az Amerikában tartózkodó görög-katholikus hivek egész tömege, kivették a magyarországi görög-katholikusok is, a kormány és a két püspök is. Sajnos, nem minden éretett el. A püspökség felállítása végre hosszas utánjárás után eléretett, azonban az Amerikában tartózkodó görög-katholikusok azon óhaja, hogy e püspökségre egy hazai embert nevezzenek ki, már nem teljesült. Hogy e jogos kívánság nem teljesült, az szinte érthetetlen ; azonban én ezt nem kutatom. A püspökségre Ortinszky Sótér görög-katholikus rutén szerzetes lett kinevezve. Megdöbbenéssel és szomorúsággal fogadták ezt különösen az Amerikában tartózkodó magyar katholikusok, továbbá a hazaiak és mindenki. Azonban a megváltozhatatlanba bele kellett nyugodniuk az Amerikában tartózkodó honfitársainknak, mert hiszen ők azt hitték, hogy ez a püspök az egyházat szervezni jön oda, hogy az ő tanácsadójuk, lelkiatyjuk lesz és vallási dolgokkal fog foglalkozni. Hogy tehát a barátságát megnyerjék, ottani honfitársaink nagy ünnepélyességgel fogadták, és 35.000 dollár erejéig adóztatták meg magukat, a melyet mint fizetést ajánlottak fel a püspöknek. Azonban inkább ne is szerveztetett volna a püspökség, mert a jsüspök olyan zavart támasztott odaát, a melynek igen súlyos következései lehetnek. A püspök nem a vallással foglalkozik, hanem a politikával. (Mozgás.) Valóságos politikai agitátor a czélból, hogy a magyar kivándoroltakat az ő ukrainista politikájának megnyerje. Nem akarom a t. ház türelmét igénybe venni és a rendelkezésemre álló adatokat mind felsorolni, csak egy-két dolgot vagyok bátor emliteni. A püspöknek első dolga volt, hogy a Magyarországból kivándorolt görög-katholikusok egyházi vagyonát, a mely több millióra rug, megkaparintani igyekezzék. Minden eszközt megragadott, hogy ez a vagyon az ő nevére Írassék, és hogy ő ezzel a vagyonnal szabadon rendlekezhessék. A lelkészek, még mielőtt tudták volna, hogy mire lesz ez jó, állást foglaltak a terv ellen. De nemsokára kiderült, hogy ebből nagy veszedelem származott volna. A püspök mindazon lelkészek ellen, a kik ellenezték az ő kívánságát, fegyelmi eljárást indított és ahol csak lehetett, a hol t. i. a galicziaiak voltak többségben, elmozdította a magyarországi papot, és ukrainista papot tett a helyére. Hozatott negyven ukrainista papot és azokból, a kiknek nem tudott helyet adni, missziótelepeket szervezett, paralell parochiákat állított fel a magyarországi görög-katholikusok lelkészei ellenében, hogy ellensúlyozza azoknak működését és azoknak kellemetlenséget okozhasson. Ezen működése folytán a magyarországi görögkatholikusok és a galicziai rutének között éles ellentét támadt, a mely átcsapott minden térre. Papok a papok ellen, papok a püspök ellen 62*
