Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-34

31. országos ülés 19J0 október 26-án, szerdán. 41 Hogy mire vezethető vissza a kiadások ezen emelkedése, erre nézve van szerencsém a követ­kezőket felhozni. (Halljuk ! Halljuk !) Először is foglalkozom a rendes kezeléssel és a rendes keze­lésben mutatkozó 148 millió koronányi többlettel. Egyik és legfőbb oka a kiadások emelkedésének, a mire ennek a plusznak fele vissza vihető az üze­meknek emelkedése. A mi állami üzemeink és üzemi természetű jövedékeink igen szép fejlődést mutatnak. Igen szép emelkedés mutatkozik az egész vonalon és miután természetesen azok jöve­delmezőségét fokozni akarjuk : meg nem akadá­lyozhatjuk, hogy ez ne emelkedjék, hanem gon­doskodnunk kell az üzemek fejlesztéséről is, a mi ugy a személyzet szaporítását, mint a dologi ki­adások növekedését vonja magával. Ez természe­tesen ellensúlyozva is van egy jóval nagyobb be­vételi töblettel. A tisztán az üzemekre, az üzemek rendes kiadásaira visszavezethető plusz nem kevesebb, mint 70,700.000 K, a mi fele az egész emelkedés­nek. Ezt az üzemek abszorbeálják. További oka az emelkedésnek az államadóssági kamatak emel­kedése, a mi visszavezethető a hivatali elődöm által és általam kontrahált kölcsönökre, a melyek­nek szükségessége indokolva volt azokban a javas­latokban, a melyek előterjesztettek és a melyek alapján a törvényhozás a javaslatokat törvény­erőre emelte. Egy további oka a rendes kiadások emelke­désének Horvát-Szlavonországok fejlődése, a bei­igazgatási szükségletek emelkedése, a melyeknek jogi alapját képezi az a kiegyezési törvény, a mely az utolsó években Horvát-Szlavonországokkal szemben megállapittatott és a melynek számszerű bázisát képezik azok a leszámolások, a melyek évről-évre Magyarország és Horvát-Szlavonorszá­gok között megejtetnek. Egy további okát az emelkedésnek képezik a nyugdijak törvényen alapuló terhei, a mennyiben az azokból származó többletet egyszerűen be kell illeszteni a költségvetésbe. Igen figyelemreméltó okát azonban a kiadások emelkedésének képezik azok a törvények, a melyek évről-évre növekedő Idadást háritanak az állam­háztartásra. Ily törvények, a melyeknek legna­gyobb része az utóbbi években jött létre, a követ­kezők : (Halljuk! Halljuk!) A közutakról szóló törvény, ilyen a vármegyék közigazgatási kiadá­sainak fedezéséről szóló törvény, ilyen továbbá a betegápol 3JS1 CS £t> gyermekvédelmi törvény, a mely igen jelentékeny és óriási mérvekben növe­kedő teherszaporulatot idéz elő ; ilyen a községi jegyzők illetményeinek szabályozásáról szóló tör­vény, az iparfejlesztési legújabb törvény, a nem állami tanítók illetményrendezéséről szóló törvény, a büntető novella, különösen annak a fiatalkorú bűntettesekre vonatkozó intézkedései, a községi orvosok és bábák illetményeinek rendezéséről, az állattenyésztésről, az elemi népoktatás ingyenes­ségéről, a földadó-kataszter -kiigazításáról és végül a lelkészi jövedelmek kiegészítéséről szóló törvény, KÉr-VH. NAPLÓ. 1910 —1915. II. KÖTET. a melyekből erre a költségvetési előirányzatra nem kevesebb mint 17,200.000 K-nyi többlet származik. Ezen törvények között vannak olyanok, a melyek személyi járandóságokra vonatkozván, nagyon természetesen nem érinthetők, de viszont vannak más természetűek is, a melyekből óriási és lavinaszerűen növekedő kiadások származnak az államkincstárra. Ezekre vonatkozólag voltam bátor megjegyezni, hogy e nagy baj elhárítása czéljából a nélkül, hogy bármely közérdek sér­tetnék, okvetlenül szükséges lesz az egyes tőr vé­nyek revizió alá vétele. (Helyeslés.) Erre vonat­kozólag majd annak idején leszek bátor bővebben nyilatkozni. (Halljuk ! Halljuk !) További oka a kiadások növekedésének arra az akczióra vezethető vissza, a melyet az állam, a törvényhozás és a kormány, a tisztviselők hely­zetének javítására irányulólag megindított és a mely részint fizetésemelésben, részint az előlépési viszonyok javításában, tehát az u. n. státus­rendezésben nyer kifejezést. Az 1893. évtől kezdve, a midőn az első ilyen természetű törvény, a IV. t.-cz. alkottatott meg, a mai napig, beleértve az 1911-ik évi előirányzatot is, az állam e czimen nem kevesebbet, mint 86% millió K-nyi teher­többletet vállalt magára. Gr. Batthyány Tivadar: Helyes! Lukács László pénziigyminister: ... a mely összeg egy állandó, sőt növekedő tételt képez, a mennyiben a státusrendezés főelvei meg vannak ugyan a kormány egyes ágazatai között állapítva, s e tekintetben a kérdés most már nyugvópontra jut­hat, a tényleges végrehajtása azonban ennek a statusrendezésnek, egyes ágazatoknál, még hátra van. Egészben véve kevés van hátra és ez pár évre osztatott fel, egyeseknél két évre, másoknál három évre, részben azért, hogy túlságosan nagy meg­terheltetés egy évre ebből az államra ne származzék, részben pedig azért, hogy egyesek indokolatlanul nagy és rohamos előléptetésben ne részesüljenek mások jogainak sérelmére. Polónyi Géza: Hogy több Dreadnoughtot építhessünk! (Zaj a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelől.) Lukács László pénziigyminister: Abszolúte senki sem kifogásolja az államnak ezt az akczióját, magam is részt vettem meglehetős mértékben benne, s nagyon természetes, hogy az államnak kötelessége gondoskodni arról, hogy tisztviselői és összes alkalmazottai tisztességes, emberies ellátásban részesüljenek. (Helyeslés.) Sümegi Vilmos: A legtöbb nyomorog! Lukács László pénziigyminister: Azonban itt nem szabad két dolgot szem elől téveszteni. Az egyik az, hogy in infinitum a dolog nem folytatható, mert az államháztartás nem birja el a terheket. A másik dolog az, hogy, fájdalom, ennek az akcziónak a hatását meglehetősen paralizálta a drágaság rohamos emelkedése, (Igaz ! Ugy van !) ugy, hogy azok a nagy erőfeszítések bizony nem egész értékükben jutnak kifejezésre, és válnak 6

Next

/
Thumbnails
Contents