Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.
Ülésnapok - 1910-53
450 53. országos ülés 1910 deczember 6-án, kedden. programmjában foglaltatnak és a melyek alapján ő magának a választó-közönségben többséget szerzett, különösen — hiszen kicsinyes dolgokról nem lehet szó — azokban az alapvető kérdésekben, a melyek a közvéleményt, átitatják és mozgatják, a melyek elől kitérni nem lehet és a melyeknek megoldása a közel jövőben okvetlenül szükséges, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) Különösen két ilyen alapvető kérdés van, a melyeket meggyőződésem szerint a közel jövőben feltétlenül meg kell oldani: az egyik a gazdasági függetlenség kérdése, ( Ugy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a másik jiedig a választói reformnak kérdése, (ügy van! Ügy van! a szélsőbaloldalon.) Én meg vagyok arról győződve, hogy a gazdasági függetlenség szükségének érzete mélyen áthatotta az egész magyar közvéleményt, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) A közvéleménynek túlnyomó nagy többsége meg van győződve arról, hogy mi az előttünk álló, végtelen nagy és fontos, szocziális és kulturális feladatoknak, a melyek az államra és a társadalomra igen nagy terheket fognak róni, csak ugy tudunk megfelelni, ha felszabadulunk az alól a gazdasági lekötöttség alól, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) a mely most az ország gazdasági erőit lenyűgözi, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) A mostani vita folyamán Széll Kálmán t. képviselőtársunk elébünk állította azt a problémát a maga egész kérlelhetetlenségében, és kimutatta azt, hogy nekünk a fejlődés folyamatában megállanunk nem szabad, nekünk gondoskodnunk kell azokról az eszközökről, a melyekkel ezt a fejlődést folytonosságban tartani képesek vagyunk. Rá is mutatott azokra az eszközökre, a melyek az ő meggyőződése szerint minekünk nyújtani képesek azokat az eszközöket, a melyekkel ezt a fejlődést táplálni, előmozdítani tudjuk. De én azt hiszem, hogy azokkal az eszközökkel, tisztán adóemelésekkel ezt a czélt el nem érhetjük, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) sőt meg sem közelíthetjük. A mikor azt látjuk, hogy egész kereskedelmünk nem egyéb, mint közvetítő kapocs az osztrák ipari termelés és a magyar fogyasztás közt, a mikor azt látjuk, hogy ipari termelésünk nyög a sokkal erősebb és régibb osztrák ipari termelésnek gyilkos versenye alatt, (ügy van ! a szélsőbaloldalon.) a mikor különösen gazdasági közösségnek egy ujabbi, igen aggasztó szimptomáját vesszük észre, azt t. i., hogy Ausztria a maga fejlettebb gazdasági életével már nemcsak az ipari termelés terén okoz nekünk igen súlyos versenyt, (ügy van! a szélsőbaloldalon.) hanem egy másik területen is, t. i. a fogyasztás területén (ügy van ! ügy van ! a szélsőbaloldalon.) az által, hog} r az ő nagyobb vásárlóképességével a mi fogyasztóközönségünk elől kaparitja el a legszükségesebb élelmiczikkeket és nyersterményeket, és ez által itt súlyos, szocziális bajokat idéz elő, a megélhetést rendkívül megnehezíti : akkor, azt hiszem, nem lehet elzárkózni az elől, hogy ez az ország a maga nagy feladatainak csak ugy lesz képes megfelelni, ha ezt a gazdasági nyűgöt lerázza magáról, (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) és ugy az ipari termelést, mint a fogyasztást is az alá az államilag szervezett oltalom és védelem alá helyezi, a mely alá azt minden nemzet a világon helyezi. (Elénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) De hogy a gazdasági függetlenség szükségének érzete mennyire áthatotta az egész közvéleményt, annak legfényesebb bizonyságát maga az igen t. kormány szolgáltatta. Még az a kormány is, a mely egyenesen azzal a szándékkal jött ide, hogy mint minden nemzeti törekvést, ugy a gazdasági függetlenség iránti törekvést is hátraszorítani, letörni igyekszik, kénytelen volt honorálni a közvéleménynek ezt a felfogását, kénytelen volt konczessziót tenni a gazdasági függetlenség eszméjének, kénytelen volt. habár indirekt utón is, olyan színben tüntetni fel magát, hogy ő is tulaj donképen híve a gazdasági függetlenségnek és azt maga elé mint czélt tűzi ki, csakhogy természetesen az utakban és eszközökben eltér mitőlünk. Megtette ezt a konczessziót azáltal, hogy programmjába vette fel a készfizetések felvételét. (Igaz ! ügy van ! balfelöl.) Mert tudni való, hogy a magyar közvélemény a készfizetések felvételét elsősorban a gazdasági függetlenség szempontjából tekinti sürgősnek és elérendőnek, (Helyeslés balfelöl.) a készfizetések felvételében, helyesebben mondva annak kimondásában látja azt az eszközt, melylyel a magyar állam hitele megszilárdul, és ezáltal Magyarország abból a hitfelfüggőségből, melyben jelenleg Ausztriával van, kibontakozhat és belekapcsolódhat az egész világ hiteléletébe. A készfizetés kérdése körül mindenekelőtt egy téves fogalmat kell megvilágosítani. Mi arról beszélünk ugyanis, hogy törekszünk a készfizetések felvételére, megkezdésére. A kérdés ebben a formájában szerintem rosszul van felállítva. Hiszen a készfizetés effektive megvan, a magyar állam meghozta azokat a nagy áldozatokat, a melyek a valutarendezésre szükségesek voltak. (Igaz! Ugy van ! bal felől.) És mi, habár csak fakultatív formában, mégis benne vagyunk a készfizetések tényleges állapotában. Hiszen látjuk, hogy államjegyeinket beváltjuk, a forgalomban egyaránt szerepel az arany és a bankjegy teljesen egyenlő mértékben, szóval fenforognak mindazok a szirnptomák, a melyek a készfizetéssel együtt járnak. Nem is ezt sürgeti a magyar közvélemény, hanem sürgeti annak a kimondását, hogy készfizető ország vagyunk. (Helyeslés balfelöl.) A hitel megszilárdításához nem elegendő ugyanis a fizetési képesség, hanem szükséges a fizetési készség is. Akármilyen gazdag ember legyen valaki, ha rossz fizető, nem fog hitelt élvezni, mig ellenben az a szegényebb ember is, ha azt tapasztalják nála, hogy fizetési kötelezettségeinek iparkodik minden tekintetben megfelelni, hitelt fog élvezni. (Igaz ! ügy van!) Ezért sürgeti a magyar közvélemény a készfizetések felvételének a kimondását, vagyis azt, hogy a készfizetéseknek tényleges állapotából belejussunk a készfizetések jogi állapotába.
