Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

446 52. országos ülés 1910 pasztaltam és tudom, hogy ezek az álmok megvannak Horvátországban, pedig nézetem szerint daczára annak, hogy Fiume helyzete ma provizóriusan van rendezve, egész kétségtelen, hogy Horvátországgal szemben való viszonyában, illetőleg Horvátországhoz nem tartozása és nem tartozhatósága szempontjából teljesen és véglegesen rendezve van. Mária Terézia 1779-iki rendelete, a mely később az 1807: VI. t.-oz.-ben nyert megerősítést, egészen világosan megmond] a azt, hogy Fiume Magyarországhoz csatolt külön testet képez ; (Igaz f Uyy van! a baloldalon.) már most é]3en akkor, 1808-ban történt, hogy Horvátország ezt a kétségtelenné tett helyzetet meg akarta kissé zavarni és 1808-ban statútumot hozott, a melyben azt akarta belemagyarázni, hogy Fiume Horvátországhoz is visszacsatolható. Ekkor jött 1808-ban egy királyi rescriptum, a mely Horvátországnak ezt a kísérletét lehetőleg kategorikusan utasította vissza és azt mondta (olvassa) : »Ez országaink — t. i. Horvát-SzlavonDalmátországok — hűséges karai és rendéi hozzánk tett alázatos rendezéséből megértvén, hogy a folyó évi február 29. és következő napjain tartott közgyűlésük nyolczadik ozikkelye által elhatároztatott, hogy főkép az 1777. szeptember 5-ikén kibocsátott királyi leirat alapján Fiume Horvátország kiegészítő részéül tekintendő és az okból a közgyűlésen mind a fiumei kormányzónak, mind a város követeinek ülés és szavazat adandó, ennélfogva az e tárgyban alkotott törvény félremagyarázásából jövőre is támadható minden kétely eloszlatására kegyelmesen jónak láttuk ez iránti szándékunkat menten és egyenesen feltárni ez országok hűséges karai és rendéi előtt, hogy ugyanis Fiume város és kikötője az 1807. évi IV. t.-oz. tartalmánál fogva Magyarországba bekebelezve s egyszersmind ugyanezen ország és kapcsolt részei karai és rendéi közé sorozva van.« Maylender Mihály : Méltóztassék tovább olvasni ! Polónyi Dezső: Méltóztassék talán t. képviselőtársam magának alkalmat venni reá. Azért vitatkozás, hogyha más konklúzióra óhajt jutni, azt a részt is felolvassa, a mit saját magának nézve kedvezőnek vél. (Helyeslés a baloldalon.) Én csak azt konstatálhatom, még ehhez, hogy az 1868,: XXX. t.-cz. 66. §. kétségkívül ezen alapon és ebből kiindulva mondja ki, hogy Fiume város — ugy-e bár — Magyarországhoz csatolt külön testet képez. Maylender Mihály; Ez kétségen kívül áll! Polónyi Dezső : Már most az előző fejtegetésekből csak arra a konklúzióra óhajtottam jutni, hogy — a mint tudjuk — Fiúménak a helyzete provizórikusan van rendezve, különösen autonómiája szempontjából, de abból a szempontból, hogy Fiume csak Magyarországhoz tartozhatik és nem Horvátországhoz, közöttünk — azt hiszem — semmiféle félreértés nem foroghat fenn, mert hiszen a törvények világosan rendelkeznek. (Igaz! Ugy van! a haloldalon és a középen.) deczember 5-én, hétfőn. Már most azonban, t. ház, ezen horvát álmodozások itt nem nyugszanak meg. Hiszen legutóbb olvastuk Zanella Richárd volt képviselő ur nyilatkozatából, hogy micsoda harczot folytatnak odalenn, és milyen ádáz küzdelem folyik épen a horvát és az olasznyelvü polgárság között. Én tudom azt, és hallottam róla, hogy egy esetleges békés megegyezés esetén a horvátok hajlandók lennének lemondani Fiúméról, azonban arra az esetre, ha ő nekik kulturális és különösen tanügyi téren bizonyos tér engedtetik, ök ezt conditio sine qua non gyanánt állítják fel, azonban nyilván azon tendencziával, hogy csak egy lépést előre tehessenek és azután természetszerűleg következnék a második lépés, mindig e programmban foglalt czélokat tartva szemük előtt. Es mit látunk, t. ház ? Látjuk azt, hogy van nekünk egy kormányzónk, a ki tulaj donképen ott a magyar állameszmét lenne hivatva szolgálni és a ki a helyett, hogy e kötelességének eleget tenne, odalent mindent elkövet, erőszakoskodást, sőt hallom, hogy egyéb eszközöket is használ . . . Maylender Mihály : Semmiféle erőszakoskodás ! (Zaj a baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar: Hát miért akarják a rappresentanzát feloszlatni ? Kun Béla: Az összes újságokban benne van ! Köztudomású dolog ! Elnök : Csendet kérek ! Polónyi Dezső : Őszintén mondhatom, örülnék, ha tévednék ; de egyelőre a külső ielenségek, a hirlapi czikkek, az összes tudósítások mind azt mutatják, hogy ádáz küzdelem folyik oly irányban, hogy a fiumei kormányzó magának horvát többséget akar biztosítani. Maylender Mihály : Ez nem áll! Polónyi Dezső: Engedelmet kérek, én a magam részéről két dolgot említek csak meg erre vonatkozólag. Az egyik az, hogy nekünk, magyaroknak nem szabad elfelednünk, hogy a közelmúltban is a fiumei lakosság miiven hazafias magatartást tanúsított a nemzeti ellenállás alatt. (Ugy van ! Ugy van ! a, baloldalon.) Gr. Batthyány Tivadar : Nagyon szépen viselkedtek ! Polónyi Dezső : Ha egyéb okunk nem lenne, ez elegendő ok lenne arra, hogy mi ő melléjük szegődjünk ebben az olasz polgárságot méltatlanul ért harezban. (Elérik helyeslés a baloldalon.) De, t. ház, van egy másik körülmény, — és ez talán most ezen beszéd kapcsán fontosabbnak tekintendő — hogy én összefüggést, egy rendszert látok ebben a politikában abból a szempontból, hogy a mig Horvátországban a bán áll ezeknek az osztrák uszításoknak az élén, illetőleg propagálja ezeket, addig Fiúméban vele karöltve a kormányzó helyezi magát ezen politikai ezélok szolgálatába. (Ugy van ! baljelől.) Én mélyen sajnálom, de nem tudok ebből más konzekvencziát levonni, mint a t. ministerelnök ur iránti legmélységesebb