Képviselőházi napló, 1910. II. kötet • 1910. szeptember 27–deczember 10.

Ülésnapok - 1910-52

410 52. országos ülés 1910 deczember 5-én, hétfőn. oda olyan reszkető kezekkel, mint a mi szegény népünk, mert a saját hadseregéért áldozza azt fel. (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Mert hiába áltatja magát akárki azzal, hogy ez a hadsereg közös ; ez a hadsereg sem nem közös, sem nem magyar, hanem minden izében osztrák, (Igaz ! Ugy van! a baloldalon.) közös csak annyiban, hogy az emberanyagnak 43 százalékával, az emberanyag fentartásának költségeiben pedig 36'4 százalék erejéig járulnak hozzá, tehát ebben az értelemben közösen tartjuk fenn. Miképen tartsuk a magunkénak azt a hadsereget, a melynek szolgálati és vezényleti nj^elve a német, a mikor a magyar államnak hivatalos nyelve a magyar ? Miképen tartsuk magunkénak azt a hadsereget, a melynek czimere a kétfejű sas, zászlaja az osztrák fekete-sárga, vörös-fehér, holott a magyar államnak a szent koronával fedett négy folyós és kettős kereszt a zászlaja és a piros-fehér-zöld szilieket viseli. Miképen tartsuk magunkénak azt a hadsereget, a melynek 36'4% erejéig viselt költségeiből fizetésekben, zsoldokban, még a kvóta sem térül meg. (Ugy van ! ügy van ! a baloldalon.) Iparunk csak névleg nyer támogatást. Tisztikarunk tényleges állományában 26.000 tiszt közül csak 1650 a magyar anyanyelvű és ezzel szemben a legénység állományában 380.000 németajkúval szemben 345.000 magyar anyanyelvű áll. Kun Béla : Hol van itt az egyensúly ? Fráter Lóránt: Ezen kézzel fogható és szemmellátható tényeken kívül ott van még az a bizonyos idegen gonosz szellem : (Ugy van! Ugy van ! a báloldalon.) a felsőbb állásokból a magyar faj teljes kiszorítása, az elhelyezéseknél a magyar nemzeti érdekek teljes figyelmen kívül hagyása, a nemzet szellemi életéből való elzárkózottság, és még sok minden, a mit itt elmondani nem lehet, mert azok, mint a szellemek, csak láthatatlanul működnek és jelenségeik csak hatásukból ismerhetők fel. (Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon.) Bizony, t. ház, még a sajátunknak hitt honvédhadsereg sem a mienk. Az utókor majd szobrot emelhet e parlament épületében dicső honvédeinknek annak emlékezetéül, a mikor Bécsből halálfagyasztó gúnyos fogesikorgatással nézték, ma meg minden magyar szivet elszoritó fájdalommal szemléltük némán, hogyan verték ki saját honvédeink a magyar képviselőket a magyar törvényhozásból. ( Ugy van ! Ugy van ! a baloldalon. Felkiáltások balldől : Gyalázat!) Nem akarom a t. képviselőház türelmét nagyon hosszasan igénybe venni. (Halljuk ! Halljuk ! a jobb- és baloldalon.) Kötelességemnek tartom azonban bizalmatlanságom indokolásának támogatásául közvetlenül az életből,egy kis példát felemlíteni. (Halljuk ! Halljuk I) El akarom mondani, mi történt egy szegénv főhadnagygval. (Halljuk! Halljukl) Ez a szegény ifjú a Ludovika Akadémiát végezte el még a régi rendszer szerint, a mikor négy középiskola kvalifikált. Ennek az ifjúnak szive minden vágya az volt, hogy a hadbirósághoz jusson és ebből a czélból letette az ötödik, hatodik, hetedik és nyolezadik osztályból a vizsgát, letette az érettségit, beiratkozott a jogra és a nehezebbnélnehezebb jogi vizsgákat egymásután tette le. Kelemen Samu : Még Plósznál is ! (Derültség.) Fráter Lóránt: És a mikor megszerezte az államtudományi vizsgát, beadta a kérvényét és kérte a hadbirósághoz való áthelyezését. Meg is történt. Beosztották az I, kerületi bírósághoz ide Budapestre, és itt nem hagyta ambicziója őt nyugodni; még tovább, még magasabb jogi kvalifiká.czió megszerzésére törekedett, (Mozgás jobbfelól. Halljuk ! Halljuk !) pedig erre a hadbiróságnál már nem volt szüksége, mert az oda szükséges kvalifikáczióval már úgyis bírt. Ezt az embert, a ki egy évet itt mint gyakornok-hadbíró töltött el, beosztották félévi gyakorlatra a pestvidéki törvényszékhez, azután a pestvidéki ügyészségnél töltött egy fél esztendőt. Ekkor támadt az a gondolata, hogy »most már, ha, ennyi ideig készültem, leteszem a szigorlatokat*, s midőn az utolsó szigorlat letevésére készült, elment a felettes hatóságához — mert megjegyzem, hogy fegyelmi tekintetben ő felettes katonai hatósága alá volt rendelve — hat heti szabadságot kérni. Az ottani igazságügyi előadó azt mondja neki, hogy »én konczedálom, belátom, hogy magának, kedves barátom, a legméltányosabb a kérése, midőn a hatheti szabadságot ebből a czélból kéri, de nem jó szemmel nézik azt, hogyha ön hatheti szabadságra megy. Nézze, itt van Hohenburg tábornokhadbiró, a had bírák fő-íőatyauristene, a kinek ez nem lesz ínyére! (Mozgás.) En tehát ezt nem javaslom. Szóvai elutasította. Az a szegény ember, hogy szabadságát mégis megkapja, egy czivil orvosi bizonyítványnak segítségével egészségi okokból hatheti szabadságot kért, mert tudta, hogy ezt már nem lehet megtagadni. Meg is kapta a hatheti szabadságot. Ekkor Hohenberg urat elöntötte a méreg és elment a honvéd vezérfőtörzsorvoshoz a honvédelmi ministeriumba és azt mondta, hogy ezt az embert, a mint a szabadságról ismét bevonul, felülvizsgálatra kell állítani és ki kell tenni innen a szűrét. És most mi történt ? (Mozgás és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Most jön a java ! Halljuk ! Halljuk I) Ez az iíju bevonult a hatheti szabadságról; minden előzetes orvosi megvizsgálás nélkül beczitálták a ministeriumba és ott felülvizsgálatra állították, a mely felülvizsgálat elejétől végig így folyt le. (Halljuk (! Halljuk !) A honvéd vezérfőtörzsorvos és másik két ezredorvos jelenlétében vizsgálták meg és a műkor az ingét levetette, »hátra arcz«-ot vezényeltek neki. (Derültség jobbfelől. Mozgás a szélsőbaloldalon. Halljuk ! Halljuk I) Szomorú dolog ez, kedves Mártonffy barátom, nagyon szomorú, csak hallgassa meg! Mártonffy Márton : Én szeretem a szomorú históriákat! (Mozgás és zaj.) Fráter Lóránt: A vezérfőtörzsorvos a hátán egy körömvonást húzott végig és azt mondta : »Uraim, látják, hogy ennek az embernek a leg-